A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Nádasdy Lajos: A pálosok iskoladrámái és iskolai színjátszásuk Pápán

mivel folyamattya, közönséges úttya az Ember életének, hogy eldelekkel, nem pedig szelekkel magát oltalmazhattya. ... De melly nagyon meg szédülék, egész testemben mint egy meg pesdülék, üdvességes indulattyát kűkemény szívemnek, és meg szentelő malasztyát a nagy jó Istennek bőven

( tapasztalom, meg sem is gátolom, szerencsés és Boldog Pál, ki ebben, már megnyugodtál, jól és szentül gondolkodtál, mert az üdvösségre te magadnak utat nyitottál, nékem pedig jó példádra ösztönt nyújtottál, mellyet mint mágnes kő vasat már már hozzád vonszottál. íme majd meg hasad szívem, ezennel szemlelhedd hivem. Juventuli pastures circa greges canunt segventem Cantilenam et saltant. Aria predenita. ,,Mi bajod sógor? hogy vagy illy Komor egyél egy jó darab Zsódort öncs rá jó hegy Allai bort majd rúgod a port. Nincs már nagy bajod nyájaddal s gondod el múlt a Kemény hideg tél a Zsold pasit és Vetés Kél nyájad azokkal él. Hogy bundád Kopott, búra nincs okod bárányoznak a juhaink rendre ellenek Ketskeink meg ujjéthatod. Zöldül az hecske, tejel a Ketske Juhok is a Körmöcskétül tölgyeinek a Kakuk Fütül Lés zen tejecske. Juhokat nyírjük, Ketskéket Fejjük, a téjbül sajtokat nyomjunk a gyapjokbul Kapczát Kössünk majd Lészen Pénzünk. Tölcs Pipát Aliska, Üss Tüzet Pista, a Dömötör dohánt vágjon, Menalka sajtot pirétson Gyuri bort hozzon. Te pedig Bujtár, lásd a nyáj hol jár hogy ne érje valami kár Különben a bott Készen vár Hidd el az te bár. Eöcsém hei Mátyás Te lészesz dudás Fújd Fel a Kopasz dudádat, dudáld el Lejtős nótádat bízd rám a tánczot. II. Végezés I. Kimenet. Triphon Boldogtalan sors! Szerencsétlen óra! el fáradtam, el bádgyattam, nem mehetek se hová. Mast valóban mast bőven tapasztalom, de jaj sémi hasznával, sött számos kárával gyámolytalan fejemnek végső szavadat oh Pál! Kedves Barátom, mellyeket indulván hozzám ... a jó alkalmatosságnak elmulatása sokakat végső veszedelemben süllyesztett. íme meg történek szegény Triphonnal kész veszélynek tengerében evez, melly jól lehet egy ügyünek nevezetes kára, de azomban bűneinek meg érdemlet ára. Lám fel fuvalkodva jó Tanácsát Pálnak meg vetem, hosszas kaczagással intésit ki nevetem, kábó bolondságnak gyermeki találmánnak szent szándékát itéllém, méltán tehát- mélytán súlyos terhét viselem sanyarúságimnak ... De minémő szózat zendüle? ez bizonyára Pál lészen, ezennel ki tanulom . . . Pál! Echo respondet. áll . . . Hol? Echo tol . . . megyén! Echo hegyen . . . merre! Echo erre . . . Istenem micsoda történet ez? melly homályos beszéd ez? Föl Egek! világosítsátok sötétes elmémet. Viszontag prübállom talán értelmeket, és titkos jeleket jobban ki tanulom: Pál . . . áll . . . hol! . . . tol . . . megyén . . . hegyen . . . mere . . . erre. Tudom már utamnak tartandó céllyát, ezen szók tanittyák: áltól hegyen erre. Óh Istennek nagy irgalma, fáradtságomnak jutalma, Testemnek nyugodalma, el érkezik már oltalma. Immár nyugovást nem teszek, Pállal míg szemben nem leszek, bú bánattul búcsút vészek, dolgaim mint lesznek készek, de könyebétvén magamat, e völgynek veszem utamat. — Vidit ibi dormientem Paulum cum sociis. II. Kimenet. Triphon, Pál, Azarias, Felic. Piacidus. Triphon Istenem! mit szemléllek? mint ha . . . avagy talám sötétes homállyá bánatos szívemnek jádzodozza látásomat, valóban bánatos szív, félelmes tagok . . . Boldog Isten! Nem Pál? . . . nem Azarias? . . . nem Felicianus? . . . nem Piacidus bús szívemet vidámíttó név? hozzájok közeléttek valamennyire, és leg ottan valóságát a dolognak tapasztalva fogom tapasztalni . . . Nem de Pál é ez? Nemde Azararias-é amaz? . . . ez ismét Piacidus az én gyönyörűségem, mellette Felicianus. Oh melly lassú leheléssal alusznak minyájan! . . . Óh együgyűek! tehát ez tárja azon különös belső indulatnak mellyel szüntelen sarkaltattatok az el múlt napokban Thebais Városából való ki költözésre, ide czélozott azon nagy Isteni szeretet, melly által hattván veiéit minden csontyaitoknak el annyira hogy földön futókká lennétek, avagy talán hio minden igyekezetetek? Füstben ment telylyes reményetek és így más végezéstek? mellyet óh hogy ha én . . . Pál in somno loquitur meg lásd Triphon, hogy meg ne botollál. Triphon Álmában beszél az együgyű. Pál mi azonban kedves Barátim semmit ne mulassunk. Triphon Tőlem való búcsúzása felül álmodozik. Pál Talán inkább jó példa adásunk, hogysem hoszas és fontos vetekedésünk fogja eötet ösztönözni az igaságnak meg ismerésére. Triphon Óh valóban kedves Barátom még álmodban is gondod vagyon reám, látom. Pál Azaria! Feliciane! Placide! ihol jön Triphon. Triphon Az Istennek Lelke megjelenésemet sugárlá fülében, eö ismét vidám orczával jelenti Társainak de nem szenvedhetem már továbbá súlyos keresztét a szeretettnek mellyel hozzá viseltetem, ... fel serkentem eötet mély álmábul inclamat dormienti Pál . . . Pál Veszedelem! Triphon Ingyen sem veszedelem kedves Barátom, légy bátor szívvel . . . Függezd reám egy kevéssé hoszas álomban el merült szemeidet. íme Triphon én vagyok kedves Brátod. Pál Óh Isteni végezésnek fenekettlen Tengere! de ugyan te vágyé? kedves Barátom Triphon. Triphon még föl nyitott szemekkel is szunnyadozol együgyű, nem de Triphon e ez, ki előtted ál! Pál Azaria! Feliciano! Placide, öröm vigasság. Azaraias Hozott Isten kedves Barátom Triphon. Piacidus Óh Atyám! Triphon Kedves Magzatom! Felicianus 444