A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Törőcsik Zoltán: Adalékok a tapolcai népiskolai oktatás történetéhez I. (XIV–XVI. század)

hajlunk arra a feltevésre, hogy itt az egyházmegye legszebb templomának tartott, s eredetileg talán nemzetségi templomnak épült Boldogságos Szűz plébániaegyházát lássuk, amelyről azonban az első hiteles említés csak 1280-ból származik (,,... sollempnissimam universe nostre dyocesis plébániám . . ." — GUTHEIL 1977. 239., HOLUB 1933. 862.), ezt követően pedig 1290böl (,,... ecclesie beaté virginis de Thaplicha ..." — ZO. I. 99., CSÁNKI 1897. 25., BÉKEFI 1907. 181.). Az itt felvetett kérdésekre a Veszprémi Bakonyi Múzeum 1984—85-re tervezett tapolca-templom-dombi feltárása megadhatja talán majd a választ. A későbbiekhez is csatlakozva még annyit, hogy pontos adataink műemléki falkutatások hiányában a tapolcai plébániatemplom építési periódusairól ugyan nincsenek, véleményünk szerint a jelenlegi, a nyolcszög három oldalával záródó gótikus szentély a XIV. század utolsó negyedében épülhetett, témánkat érintően is sokat mondóan: a mezővárosi fejlődéssel együtt járó „templombővítések időszakában" (vő. ENTZ 1971. 64—66.). Ekkor — illetőleg közvetlenül az építkezést követően — készülhettek a szentélyen és a korabeli déli bejárat mellett ma is látható külső freskóábrázolások. A XIII. századi plébániatemplomot azért is fontos helyileg meghatároznunk, mert döntő lehet az egykorú piac- vagy vásártér helyének — mint korai településközpontnak — lokalizálásában. Mivel ezt ma hajlunk a már említett „római út" kereszteződésének és a Szent Miklós-templomnak közelébe helyezni, felmerül annak lehetősége, hogy az Árpád-kori Tapolcán két településmaggal kell számolnunk: az előzőn kívül a másik a templom-dombi Boldogságos Szűz plébániatemploma és közvetlen környéke lehetett, amelyet megkülönböztetésül birtokosa és a templom kegyura neve után Turultapolcának neveztek (1327: ,, . . . Paulus sacerdos de Turulthapolcha ..." — ZO. I. 203.). A tapolcai vásárvámmal — ezzel egyidőben mint vásároshellyel — ugyancsak az 1272-es oklevélben találkozunk először (,,... ac dimidietate tributi tori de eadem ..." — ZO. í. 69., CSÁNKI, 1897. 25., HOLUB, 1933. 860.), majd ezt követően 1290-ben (ZO. I. 100., CSÁNKI, 1897. 25., BÉKEFI, 1907. 182.). Kedvező fekvésénél fogva nem kétséges, hogy a település jelentős vámhely lehetett, bár HOLUB József nem ismeri vámhelyként (HOLUB, 1917.}. Ennek ellentmondanak az okleveles adatok (1328: FEJÉR, VIII/4. 651., MÁLYUSZ, 1953. 177., 1343: FEJÉR, IX/7. 91., HÁLYUSZ, 1953. 177., 1378: CSÁNKI, 1897. 26., 1404: ZSO. II/l. 369.). GLÄSER Lajos „Tapolca város vámjáról" ír (GLÄSER, 1929. 145.), sőt feltételez egy Díszei és Raposka közötti áhítat is, amely éppen a tapolcai vámhelyet hívatott kikerülni {GLÁSER, 1929. 280—281.). A tapolcai vásárokon (1332: Veszpr. reg. 102., 1389: VPL. Kézi in comitatu Zaladiensi 6., 1427: PRT. VIII. 464., 1466: VPL. Gyulakeszi, 39.) elsősorban a környék mezőgazdasági és kézművesipari termékei cseréltek gazdát, de nagyon valószínű, hogy megfordultak itt a külföld kereskedői is (vö. GEDAI, 1983. 65—69.). Ez utóbbinak potenciális lehetőséget adtak a településre befutó jelentős útvonalak, amelyek már korábban is elsődleges szerepet játszhattak — az ősidők óta ismert melegvizű forráson kívül — Tapolca kialakulásában, majd XIV— XV. századi rohamos fejlődésében (HOLUB, 1929. 214., NAGY, 1934. 14—15., KOGUTOWICZ, I. 303.). Különösen gyakran találkozunk a korabeli forrásokban a Vásárosut nevével (1274: RÓMER, 1865. 109., 1344: ZO. I. 417—418., 1360: ZO. I. 609., 1422: VPL. Documenta Episcopalia Tapolca 4.). A tapolcai hetivásár és törvényszék (sedria) napja szerdán volt (HOLUB, 1929. 222.). Az kétséges, hogy itt a XV. században esetleg harmincadhely lett volna, annak ellenére, hogy egy 1442-ben kelt oklevélben szerepel Stephanus Harunchados de Tapocza neve (MREV. III. 118—119., HOLUB, 1933. 862.). Azt viszont, hogy Tapolcán a XV. század második felében — s talán a XVI. század elpö évtizedeiben is — királyi sókamara működött, több adat is igazolja (1459: ,, . . . cameras nostras Thapolcza, Короток et Zenthbalas..." — ZO. II. 575., CSÁNKI, 1897. 26., BÉKEFI, 1907. 288., 1466: HOLUB, 1933. 862., 1470: ,, . . . nobilem Thomam magistrum salium regalium et vicecamerarium in oppido Thapolcza ..." — ZO. II. 592.). Ezzel egy időben lett a királyi kamarahaszna beszedésének egyik központja, cultellusa (1442: HOLUB, 1929. 284.), nyilván annak köszönhetően, hogy itt működött az egyházi tizedszedést szolgáló szervezet egyik központja is (1446: ,,Cultellus Thapolczakees" — CSÁNKI, 1897. 26., BÉKEFI, 1907. 182., HOLUB, 1929. 377., 1450: VPL. Decimae Eppales 26.). A veszprémi egyházmegyén belül játszott egyféle központi szerepét jelzi, hogy a XIV. század első felétől — talán /333-tól — a zalai föesperesség egyik vicariátusa (esperesi székhelye) itt alakult ki (1333: MREV. II. 72., BÉKEFI, 1907. 182., HOLUB, 1933. 863.), de már korábbról is vannak adataink a tapolcai kerület espereséről (1317: ,, . . . Blasius Vice-Archidiaconus de Thapolcza ..." — LEY, 1905. 24/6., 25/5.). 1472-Ъеп — valószínű, említett jogállásával összefüggésben — alespereséről olvashatunk (HOLUB, 1929. 353.). A környéken egyre jelentősebbé 415 2. ábra. Részlet az 1550-es plébániajegyzékből 2. fig. A detail of the 1550 ecclesiastical register