A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Törőcsik Zoltán: Adalékok a tapolcai népiskolai oktatás történetéhez I. (XIV–XVI. század)

/ TORÖCSIK ZOLTÁN ADALÉKOK A TAPOLCAI NÉPISKOLAI OKTATÁS TÖRTÉNETÉHEZ, I. (XIV—XVI. SZAZAD) Veszprém megye 1982. évi pedagógusnapi rendezvényeinek záróakkordjaként, június 7-én nyílott meg Tapolcán a népiskolai oktatás történetének emlékeit gyűjtő, azokat fel is dolgozó és bemutató új megyei múzeumi kiállítóhely, a Pedagógiai Gyűjtemény. A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság által itt rendezett Séta egy régi iskolában с állandó és a Váth János időszaki emlékkiállítást Navracsics Tibor, a Megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg, nagyszámú érdeklődő előtt. Előzményként röviden az alábbiakat mondhatjuk el: a népiskolai oktatás tárgyi és dokumentációs anyagának összegyűjtésére a Tapolcai Batsányi János Gimnázium és a Művelődési Központ Helytörténeti Köre által indított kezdeményezés hamarosan kiszélesedett: a Magyar Pedagógiai Társaság Megyei Tagozata megyénk valamennyi iskolájához felhívást intézett, s megkezdte a közel- és régmúlt iskolai emlékeinek szisztematikus összegyűjtését, ugyanakkor 1979-ben a Keszthelyi Balatoni Múzeum jelentős könyvtári anyaggal, 1980-ban pedig a Veszprémi Bakonyi Múzeum tárgyi emlékekkel gazdagította a már egyébként szépszámú gyűjteményt. A Tapolcai Városi Tanács vezetői nemcsak megértő, de bőkezű mecénásként biztosítottak végleges és megnyugtató helyet az egyre növekvő, s mindinkább bemutatásra kívánkozó gyűjteményi anyag számára az ún. Kántorház épületében. A város központjában, a tó felett emelkedő Templom-dombon XVIII. században épült, XIX. század elején átépített iskolaépületet — 1884-től kántortanítói lakást — a VTVB Városgazdálkodási Üzeme újította fel, jórészt társadalmi munkában. A működés személyi és tárgyi feltételeit ugyancsak a Városi Tanács biztosította, a Gyűjtemény — melynek gyűjtőköre a történeten túl a néprajzra is kiterjed — szakmai felügyeletét a Megyei Múzeumi Igazgatóság látja el. A tapolcai iskoláról ez eddig első és hiteles, írott emlékkel 1550-ből rendelkezünk. Az Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából c. sorozat V. kötete az Országos Levéltár Eccles. Cameral. fasc. 19. Nr. 41. dokumentuma (Regestum de plebanis Episcopatus Vesprimiensis dyochesianis)

1 alapján az alábbiakat közli a zalai főesperességhez tartozó Tapolcáról, úgy is, mint a nevét viselő esperesi kerület (vicaria) székhelyéről: ,,Secunda vicaria Thapolcha. Thapolcha, dominus Anthonius vicearchidiaconus. Ibidem Benedictus rector altaris. Hic alias fuit schola particularia (!) sed modo vacat."

2 Témánkat érintően elsősorban a feljegyzés utolsó mondata — ,,Itt korábban partikuláris (elemi) iskola volt, de most üres (megszűnt)" — érdemel figyelmet. Tisztelettel ajánlja a szerző a tapolcai 2. sz. Általános Iskola tantestületének az iskola íennállásának (1884—1984) 100. évfordulója alkalmából. Egyrészt bizonyítja, hogy Tapolcán már a XVI. század első felében iskola létezett, ugyanakkor fontos adaléka nemcsak a szűkebb értelemben vett XVI. századi várostörténetnek, de a Mohács után győztes török 30-as évektől felerősödő Balaton-felvidéki pusztításainak is. Ezt egyébként éppen a tárgyalt összeírás igazolja: a tapolcai esperesi kerülethez tartozó 22 plébániás helység közül ekkor már nem volt plébános 16 helységben, három helység pedig teljesen néptelen (,,penitus déserta").

3 A leveldi (városlődi) karthauziak birtokában levő Tapolcán ez idő tájt lejátszódó eseményekre utal az elhagyott portákat említő 1542. évi dikális összeírás is.

4 Végezetül az idézett mondat stilisztikai megközelítésben időben is láttatja velünk a tapolcai iskola sorsának alakulását (alias = más időben, korábban, egykor, nemrégen; fuit = volt; modo —- éppen most, kevéssel ezelőtt). Vizsgálódásainkat a tapolcai esperesi kerület határain túlra is kiterjesztve, az említett plébániajegyzék még egy vonatkozásban jelentős számunkra. Arról van szó, hogy az 1550-ben összeírt zalai főesperesség 8 esperesi kerületéhez tartozó közel kétszáz plébániás helysége közül csupán három helység iskoláját (Tapolca és Kapornak: schola particularis, valamint Egerszeg: schola mediocris) említik meg az összeírok. Ennek oka nyilván nem abban keresendő, hogy ekkor — illetőleg az összeírást megelőzően — a zalai főesperesség területén nem volt több iskola; sokkal inkább abban, hogy jelentőségüknél — avagy: korábbi jelentőségüknél — fogva csupán e három helység iskoláját tartotta említésre érdemlegesnek az egyébként korántsem iskolákat célzó egyházi összeírás. Ha az elmondottak igazak, úgy az 1550-ben feljegyzett tapolcai iskola összeírást megelőző múltját is fel kell tételeznünk. Valójában csak a feltételezésre szorítkozhatunk, mert a XVI. századot megelőzően az iskola tényleges létére vonatkozó írásos dokumentumot — legalábbis ez eddig — nem ismerünk. A település történeti fejlődésének ismeretében és bizonyos közvetett, később részletesen is tárgyalandó adatok birtokában azonban jogosnak érezzük azon hipotézisünket, hogy a török hódítást megelőzően, a környező falusi és mezővárosi iskolákkal való összevetésben Tapolcán egyféle, a maga idejében jelentős iskolának kellett léteznie. 413