A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború

Zircen át Veszprém felé, hanem váratlanul megfordultak, s a veszprémvarsányi úton Győrszentmárton felé vonultak el. A vonuló csapatok azokban a falvakban, melyeken keresztülvonultak, de még azok környékén is, „temérdek sok károkat, húzásokat és vonyásokat tettek". Június 30-án a Somló hegy körül táborzó francia csapatok — melyeknek zöme, kb. 1500 lovas és gyalogos a dobai erdőben összpontosult —, annak ellenére, hogy a polgári hatóságok minden kívánságukat teljesítették, ,,mégis rablások által sok károkat tettek". Többek között kirabolták Horváth Zsigmond uraság és a vendéglős pincéjét. Június 30-án 150 francia lovas SümegRendek felé nyomult előre, s ott összecsaptak az osztrák VIII. hadtest előőrseivel, a 2. sz. Hohenlohe-dragonyosezred elővédjeivel. A tűzharcban két francia katona elesett; az osztrákok két lovat vesztettek.

101 V. A FRANCIA ITÁLIAI HADSEREG VISSZAVONULÁSÁTÓL A BÉKEKÖTÉSIG (1809. JÚLIUS 1—OKTÓBER 14.) 1809. június 30-án, délután a francia Itáliai Hadsereg csapatai — a Gönyü, Ács, Réde, Zirc, Somlóvásárhely vonalon — parancsot kaptak a visszavonulásra. A visszavonulás oka azonban nem a Komárom körzetében összpontosított osztrák—magyar IX. hadtest és magyar nemesi felkelő hadak, valamint a Sümegnél összpontosított osztrák VIII. hadtest várható támadása volt. Napóleon ugyanis Bécs körzetébe vonta össze minden haderejét — köztük a Dunántúlon összpontosított Itáliai Hadsereget is —, hogy döntő csatában számoljon le a Bécstől északra összevont osztrák főerőkkel. Június 30-án estére a Somlónál összpontosított francia csapatok Pápára vonultak vissza, s a városban gyülekeztek. Mint a pápai plébános írta a háztörténetben: ,,Még egyszer meglepték ezután Pápa városát a Francziák igen nagy számú sereggel, s ekkor Chasteler Generál is szinte hír szerint 30 ezerrel vala közelítendő. Lovaikat a Francziák a templom körüli láncszemekhez kötözték, az Alsó-Majorok vége felé egy csapat tanyázott, sőt még a bitófánál is egy francia lóháton leste az érkezendő Chastelernek seregét." A plébániára is sok francia tiszt szállásolt be, „ezek között ollyan is vala, aki Spanyol Országbul érkezvén Napóleon által lett Schönbrunnban Tisztnek kinevezve. Ezeket is tőlem telhetően megvendégeltem, s ők éppen nem vonakodnak vala még poharaikat is az enyémmel összeütni, azon megjegyzés mellett, hogy a Spanyol papok korántsem olly őszinte barátságosak? kik ha alkalom nyíllik, készek őket titkon is meggyilkolni." A parancsnak megfelelően, a július l-re virradó hajnali 2 óra körül a francia lovasság rendkívüli gyorsasággal kiürítette Pápát, s Takácsin át Győr felé visszavonult. Magyarász pápai plébános így írta le a visszavonulást: „némelyek (ti. a nála beszállásolt francia tisztek, Sz.) éppen vetkőző félben voltának, egy s ezt nyomban követő, és még általam is észrevehetlen titkos második jeladásra, miután ezeknek egyike a jeladóval ablakon által szótváltott, gyorsan felkészülvén lehető legnagyobb csenddel eltakarodtak. Kivonulásukat a városból talán ki sem véve észre kívülem, mert azt olly nevezetes gyorsaság jellemzé, miszerint egyike a nálam szállásoló Tiszteknek, még lovagló korbácsát is nálam oda feledé".

102 A Pápáról elvonuló francia csapatok a városban működő katonai kórházakból 33 szállítható sebesültet magukkal vittek Győrbe. A franciák elvonulása után az irgalmas rendiek rendházában 127 sebesült és beteg (francia és osztrák—magyar), a katolikus iskolában pedig négy közember és négy tiszt maradt (ezek is vegyesen franciák és osztrákok). A 145 ember közül 102 katona volt szállíthatatlan — zömében amputált —- sebesült. Zsoldos János pápai főorvos számításai szerint 1809. június 12. és július 1. között a pápai katonai kórházakban kezeltek:

1

"' 1. irandákat: közkatonákat és altiszteket: 1960 embert, tiszteket: 85 embert, 2. osztrákokat és magyarokat: közkatonákat és altiszteket: 1924 embert, tiszteket: 5 embert. összesen: 3974 embert. A francia csapatok elvonulása után — július 2-án — Zsoldos János kérte a megyei Deputációt, hogy Veszprém környékéről küldjenek Pápára chirurgusokat (sebészeket), mert a pápai sebész súlyos beteg, a két ott dolgozó veszprémi sebész (Reizinger és Kántor) pedig a rengeteg munka miatt teljesen kimerült már. A sebesülteket ugyanis borbélylegényekre nem lehet bízni, csak mesterek kötözhetnek. Ugyanis, ,,ha rosszul kötöznek valakit az vérzik, rothad, abból pedig az ispotályra, azután a városra rossz következik". A betegek mellett teljesített szolgálatot négy reguláris katona. Ezek közül kettőnek most vissza kell térnie ezredéhez, kettő pedig betegen fekszik, élet és halál között. A faluról berendelt segédszemélyzettel nem tud mit csinálni, mert azok akkor hagyják ott a kórházaikat, mikor végre beletanulnak munkájukba. Kéri a megyét, hogy fogadjanak fel — németül beszélő — nyugdíjas öreg katonákat, legalább 25 embert. Egyúttal jelentette, hogy a pápai és devecseri járásokban, a falvakban, minden segítség nélkül, nagyon sok sebesült katona hever a házaknál. Még a franciák ittlétekor Sininger Krisztián és Mathieu francia kapitány a pápai járást, Petrasitz Ferenc pedig a devecseri járást végigjárta. A szállíthatatlan sebesülteket helyben kezelték, a szállíthatókat pedig szekereken a pápai kórházakba hordták.

104 A visszavonuló francia csapatokat az osztrák VIII. hadtest (pk.: Chasteler altábornagy) előrevetett osztagai nagyon óvatosan követték. Július 2-án az osztrák 6. sz. Lichtenstein-vértesezred egy osztaga (pk.: Devanger főhadnagy) benyomult Rédére. Az osztrák katonák a franciáknak a faluban összehordott élelmét és takarmányát erőszakkal lefoglalták (még csak átvételi elis391