A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború
5. ábra. A győri csata vázlata (1809. június 14.) Figure 5 L'esquisse de la bataille de Györ (Raab) le 14 juin 1809 mont-hadosztály Bésán-dandára összpontosult; középütt két hadosztály vonult fel. A közép jobb szárnyán a Jellasics-hadosztály (Sebottendorf-, Eckhardt- és Legisfeld-dandárok: 17 gyalogoszászlóaljjal); a közép bal szárnyán a Colloredohadosztály (Lutz- és Marziani-dandárok: 17 gyalogoszászlóaljjal). A hadsereg (déli) bal szárnyát a magyar nemesi lovasezredekből álló Mecsérylovashadosztály (Andrássy- és Gosztonyi-lovasdandárai) alkotta, összesen 40 lovasszázaddal. A Frimont-hadosztály Gajoli- és Kleinmayerdandárai alkották a tartalékot, részben a közép-, részben a job szárny mögött. A délelőtti előcsatározások után a francia hadsereg déli 12 órakor kezdte meg a támadást. Déli (jobb) szárnyán összpontosított három lovashadosztályával délről igyekezett átkarolni az osztrák—magyar hadsereget. Délután 15-16 óra között az egész arcvonalon heves tűzharc és kézitusa alakult ki. Elsőnek a déli szárnyat biztosító Mecséry-lovashadosztály omlott össze 16 órakor, s a magyar nemesi lovasezredek Sashegyen át Ács felé visszavonultak. Miután a IX. hadtestet bekerítés fenyegette, délután 17 órakor János főherceg parancsot adott az általános visszavonulásra Ácson át Komárom déli térségébe. A Veszprém megyei lovasezred a Mecsérylovashadosztály Gosztonyi-lovasdandárában harcolt, s a visszavonulás során a lovasezred mintegy 680 embere közül kétszázan szétfutottak. Ezek közül 35 lovas Pestig menekült. ,!l A többiek szétszéledtek és zömében falujukba menekültek, ott rejtőztek el. A veszprémi 9. sz. gyalogoszászlóalj (1207 ember) a hadsereg centrumának (északi) jobb 380 szárnyát alkotó Jellasics-hadosztály első harcvonalában, az Eckhard-dandárban vonult fel. A csatasor a Pánzsa-ér keleti partvonalán húzódott Győrszabadhegy DNy—Kismegyer ÉNy között. A délelőtti francia ágyútűzben, majd a délután 15 órakor meginduló francia támadás során a zászlóaljnak veszteségei nem voltak. Amikor a francia VI. hadtest 3. (Severoli)-gyalogoshadosztálya átgázolt a Pánzsa-éren és megrohamozta a Jellasics-hadosztály Sebottendorf- és Eckharddandárait, közelharcra került sor. A kézitusában a 9. sz. gyalogoszászlóalj (déli) bal szárnyán álló sorzászlóalj meghátrált, s erre a veszprémi zászlóalj is visszavonult mintegy 50 lépést. Ekkor a 32. sz. Esterházy-gyalogezred két zászlóalja szuronyt szegezve újra előretört. Márkus József ezredes parancsára a veszprémi gyalogság is szuronyt szegezve, egyetlen lövés nélkül előnyomult. Az előre-hátra hullámzó harcban ezt az előnyomulást a zászlóalj kétszer megismételte. Mivel időközben a francia 3. (Severoli)-gyaloghadosztály az Eckhardt-dandár (déli) bal szárnyán újra áttört, az Eckhardt-dandár megkezdte visszavonulását. A két ellenroham alkalmával a veszprémi gyalogságból 79 ember hősi halált halt, megsebesült vagy francia fogságba került. Mint a zászlóalj parancsnoka, Márkus József ezredes jelentette: ,,Ezen visszavonulás alatt egyetlen ember sem dobta el fegyvereit, s még a 14-15 éves dobos sem dobját, hanem mint öreg katonákhoz illik, megtartották. " l '° A jelentésben közöltektől eltérően, való6. ábra. Jelenet a győri csatából. Figure 6 — Une scène de la bataille de Győr (Raab) jában a gyalogoszászlóaljból még többen szöktek meg, mint a lovasezredből. Utólagos vizsgálatok szerint mintegy 490 ember szökött meg csak a veszprémi zászlóaljtól. A háború után felvett hadbírósági jegyzőkönyv az ütközet számos epizódját örökítette meg: ezek között a vitézségnek és a gyávaságnak számos esetét. A lovasezred 3. főstrázsamesteri lovasosztályából — miután a csata előtt a legénységnek fejenként kiosztottak egy-egy meszely (kb. fél liter) bort, 70 lovas (Kenessey Károly főhadnagy parancsnokságával) az előnyomuló francia lovasságra
