A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása
hatalmas sereggel jelent meg a Temesközben, hogy hűbéresét, János királytit megoltalmazza. Veszprém e válságos napjaiban, amikor az egész környék bármikor várható ellenséges támadásoktól retteg, a város és a megye, az egész egyházmegyével egyik napról a másikra vezető nélkül marad. A még ifjúkorában családi kapcsolatok révén veszprémi püspökké tett Kecseti Márton, huszonegy évi igen változatos rezideálás után, amiben várvédelem és várrablás egyaránt szerepelt, vegyesen egyházi kincsek eltulajdonításával, 1549. március 6-án elhagyta Veszprémet, 72 kilépett az egyházi rendből, megházasodott. Utóda, a képzett, több nyelvet beszélő, humanista műveltségű, volt budai prépost, Bornemisza (Abstemius) Pál lesz. 73 ötvenévesen, érett férfikorban veszi át egyházmegyéje és Veszprém irányítását, töröktől elfoglalása előtt három évvel, 1549-ben. Alig néhány évi veszprémi püspökként működése elég volt arra, hogy mint az első tudatos veszprémi helytörténeti kutató írja be nevét a város múltjának krónikájába. Első intézkedése: a még erős sümegi várat, egyházmegyéje másik központját átvenni és az időközben a háborús hangulat zavaraiban elfoglalt püspöki birtokokat visszaszerezni. Szükség volt mindezekre, mert a már többszörösen fenyegetett székhelyét, Veszprémet Thelekessy Imre várkapitány 1549-ben a fehérvári Véli aga ellen csak nagy erőfeszítéssel tudta megvédeni. 74 A fokozódó török támadások nyomán terjedő vészhírek Veszprém új püspökét is sürgető intézkedésekre ösztönzik, amikor mintegy a reményt várókhoz csatlakozva, keresi meg levelével az országos főkapitányt, Nádasdy Tamást, és kéri: a töröktől sanyargatott veszprémieket ne kényszerítse még külön hadviselésre, hadd védjék azok saját otthonukat. 75 Jutott ideje még arra is, hogy az elődje, Kecseti Márton püspök által elvitt egyházi kincsek egy részét visszaszerezze. 7<> 1551 végén Ferdinánd király Erdélybe küldte követeként — Nádasdy Tamással együtt -- Izabella királynéhoz, de mire visszatért volna, a török elfoglalta székvárosát. 77 így a meggyilkolt Fráter György helyét, az erdélyi püspökséget kapta, és végleg megvált Veszprémtől. 78 Amikor a néhány, múltbeli adatból is kiérezhetően majd értékelni szeretnénk Bornemisza Pál püspöknek a veszprémi helytörténeti kutatás területén mint első kezdeményezőnek szerepét, a régészet- és történelemkedvelő főpap hároméves veszprémi működéséhez vázoljuk fel a város, de főként a vár XVI. század középi állapotát, ami az ugyancsak régi történelmi múlttal rendelkező Pécs városával párhuzamosan, ahonnan a püspök származott, 79 nagy hatást gyakorolhatott akkor még teljesen ép történelmi-építészeti állapotával az odakerült Bornemisza Pálra. Valószínű sokat foglalkoztathatta fantáziáját a magas, há' rom oldalról is megközelíthetetlen impozáns sziklavár, a középkor hangulatát őrző román székesegyház, a még régibb eredetű Szent György-kápolnával, az azóta elpusztult Keresztelő Szent János-plébániatemplommal a külső várban és a Gizella-kori királynéi palotának akkor még meglevő, lakható részeivel. A vártér is az eredeti állapotban van: külső és belső várra osztva, a balatoni vöröskőből épült, tornyos belső várkapu falával. 80 Ez a kép fogadta az újonnan kinevezett püspököt, Bornemissza Pált, amikor 1549 őszén ünnepélyesen bevonult székvárosába, a már akkor országos hírű Veszprémbe. Élénk városi, ipari, kereskedelmi életet is talált. Az előzőkben említett, Veszprémen át Olaszországba vezető kereskedelmi forgalom — valószínű, akkor még meglevő római eredetű útvonalon —, az iparosok királyi rendelkezésű heti- és országos vásárai az egyes városrészekben igazi urbánus jelleget adtak a XVI. századi Veszprémnek. Ez a gazdasági fejlettségében jelentékeny történelmi múltú város, annak is a legrégibb létesítménye, székesegyháza, az akkor még érintetlen, teljes román kori szépségében meglevő külső és belső dísze is magára vonhatta az érdeklődő püspök figyelmét. A káptalani és püspöki, főként a város múltjára és intézményeire vonatkozó okiratok is sokkal nagyobb számban állhattak rendelkezésére, mint azok a török háborúk után fellelhetők voltak. A később nagy tudományos irodalmat kiváltott káptalani könyvtárt 8 is teljes anyagával használhatta. Mindezen korabeli várostörténeti, gazdasági és kétségtelenül az általa elért írott források is közreműködhettek, elősegíthették, hogy a történelmi érdeklődésű püspök figyelme, aki a XVI. század történetíróival is állandó kapcsolatot tartott, még ma is, négyszáz év után is vitatott veszprémi történelmi probléma: a székesegyház eredetének és alapításának kérdése felé fordult, az foglalkoztatta, és ha a közbejött török háborúk miatt — elveszítve székhelyét — nem kényszerül elszakadni Veszprémtől, hihető, hogy ő írta volna meg az első hiteles veszprémi várostörténetet. Két levél maradt az utókorra, amik feljogosítanak bennünket, hogy azok kevés, de annál többet mondó adatai alapján — a történelmi körülményeket is figyelembe véve — Bornemisza Pál XVI. századi veszprémi püspököt e megbecsült címmel illessük: őt az első veszprémi helytörténeti kutatóként említsük. A király követeként Veszprémből távozott és Erdélyben maradt püspök kora két nevezetes emberével levelezett történelmi adatgyűjtés céljából: Forgách Ferenccel, a történetíróval és Wernher (Werner) Györggyel, hasonlóan nagy történelmi érdeklődésű, magyar történelmet írni szándékozó, akkori neves orvossal. 82 Már nem volt veszprémi, amikor 1555. augusztus 23-án Gyuláról keltezve megírta levelét „Paulus Bornemisza" erdélyi püspök, a „tisztelendő gyulafehérvári káptalanhoz", amiben nemcsak azt hagyta az utókorra, hogy Wernher György királyi kamarai tanácsos, az ,,orvoslásban is szép gyakorlattal rendelkezett" és ,,tervbe vette Magyarország történetének megírását", 83 hanem a számunkra leglényegesebbet, Bornemisza Pál veszprémi püspök helytörténeti működésének első megbízható, hiteles említését, amikor a levél további részéből megtudjuk, hogy a magyar történelmet írni szándékozó 300