A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása

zadairól, ami a város országos jelentőségét aláhúzottan, szépítés nélkül, történelmi tényekkel bizonyítja. A történetirodalom nyelvén talán kissé merészen hangzik, hogy így századokkal visszalapozva a város múltjában, az Árpád-kortól kezdődően vagy még távolabbról is, ki tudjuk mutatni a veszprémi helytörténetírás kezdeteit — az első forrásértékű megemlékezéseket, az ún. szórvány emlékeket — nyomon követve a legrégibb középkori legendákban és krónikákban, majd ugyanezen időből a magyarországi nyelvemlékeknek veszprémi adatokat rejtő részeiben. Csak így érthető meg, hogy a középkori Veszprém, a királynék városa szerepet vállalt, illetőleg kapott már a honfoglalás első mozzanatától mint ,,castrum Bezprem", majd Árpád leszármazottainak birtokaként a római—avar— frank—szláv világnak itt talált egymásra rétegződéséből kialakította földrajzi helyét, azoknak elhagyott településeit véve igénybe. A honfoglalás utáni magyar államalapítás létesítményeként Géza fejedelem, majd István király közjogi és egyházi intézkedései folytán jelentőssé vált kora Árpád-kori Veszprém élete, léte, földrajzi helyzetének kialakulása, vitathatatlanul abban a történelmi légkörben formálódott, amit a két nagy ,,uralkodó" a pogány világ háttérbe szorításával népe érdekében létesített, és a nyugati civilizációhoz kötött keresztény állam létrehozásával teremtett. A kezdetben még feudális jellegű ispánsági központ, mely az induló keresztény civilizáció egyik megalapozója is, majd később az első magyar püspöki székhely; helyet adott talán a legrégibb magyar kultúrlétesítmény, a Géza korát idéző, Séd völgyi görög kolostornak, a Veszprém alapjait megvető, ott történelmet építő nagy vezér felesége, Sarolta közreműködésével, és az ő munkáját folytató fia, István, az első magyar királynak ugyancsak felesége, Gizella segítségével.

15 A történelem megvetette lábát a veszprémi földön, a város magyar korszaka megkezdődött, már csak folytatókra, további alkotókra várt. Az Arpád-kor első és második századában a régi pogány világ felvillanásai mellett, a trónbetöltések viszályaiból kibontakozott feudális anarchia Veszprémnek sem kedvező, de a királyné városa a káptalan gyors meggazdagodásával, amikor I. László király 26 falu birtokosává teszi,

lb ahonnan a jövedelem Veszprémbe áramlik, és az kiegészül a vár körüli s a kapott birtokhelyeken levő malmok jövedelmével is;

17 a XII. és XIII. századra a történelmi, gazdasági és talán a társadalmi fejlődés jeleként is már kialakulnak városrészei. A gyors fejlődéshez — hiszen a királyné városának „egyeteme" is van — a történelemadta körülményeken kívül, hozzásegítette még Veszprémet a város és a királyi család viszonylatában az Arpád-kor kezdetétől kimutatható kapcsolat. A veszprémi püspökök és prépostok közül többen királyi, de többségükben királynéi kancellárok is, királynét koronáztak Veszprémben, a királynék székvárosában, ahol palotájuk is volt. Mindezen tények — már a magyar városokat messze megelőzve — a középkori Veszprém városi kultúrájának emelői, és a XV. század végére megtartói is, mert a XIV. századig, a közjogi heLyzet megváltozásáig, amikor a város felett a feudalizmus kereteit kiépítő püspök-főispán földesúrnak és a káptalannak különböző szolgáltatásokat fizető jobbágysága ki nem alakult, ott éltek a királynéi udvartartás szabad népei: várjobbágyok, udvarnokok, különböző hercegi népek, királyi vadászok, csőszök stb.

18 ök a város, Veszprém oppidum törzsét képező lakosság, a népi réteg. A honfoglalás és megtelepedés első idejétől országosan jelentős szerepet vitt Veszprém a helytörténeti kutatás értékes anyagaként, a középkori magyar legendákban és krónikákban is már fellelhető. A pogány világból nem könnyű úton — Hadúr oltárain még a XI. században is lobognak az áldozati tüzek — Géza, de még inkább István, az államalapító, az első magyar király, a pogány áldozatokat tiltó rendelkezéseivel új élet bontakozását egyengeti. Az európai keresztény világrend útjára tért és megkeresztelkedett magyarság hitvilága is megteremti — még ha külföldi példákkal párosultan is —, a vallás alapjaihoz kötődéssel, az egyházi irodalom alkotásait, a legendákat, mint a középkori szellem jellegzetes költői megnyilvánulásait. Az irodalmi hagyomány kötelező törvényszerűségével hősei a középkor szentjei. Legendairodalmunk gazdag terméke tulajdonképpen a magyar irodalom első lendülete a XI. és XII. század fordulóján.

19 Veszprém Árpád-kori történelméből e korai legendákba ezen idők nagyobb jelentőségű, országos megmozdulást is kiváltott eseményei kerültek, mint: Koppány jelentkezése a hatalomért, a pogány világ visszaállítására, majd ezért bűnhődése; Gizella, az első királyné, akinek akkorra Veszprém a székhelye, aki ott az első székesegyház megalapítója lesz; végül a féltve őrzött ifjú trónörökös, Imre herceg, aki Veszprémben is nevelkedve, ott az ódon és már erősen megavult Szent György-kápolnában tesz szüzességi fogadalmat. Ily módon vált Veszprém középkori jelentősége történelmének egyes mozzanataival az államalapítás és a keresztény hitre térés korában nemcsak a magyar középkori legendáknak témául, de mint ilyen, a veszprémi helytörténeti irodalomnak is első megnyilvánulásaivá, helytörténeti értékké. A magyar irodalomtörténet legrégibb, hitelesnek elismert két első legendája, az első magyar király, István életét és működését adó, 1096 körüli időre elfogadott Legenda maior — Nagyobb legenda — és a Legenda minor — Kisebb legenda. A tudományos kutatás úgy tudja, hogy a rövidebb (minor) változat az eredetibb, viszont a gazdagabb anyagú, a bővebb, a későbbi keletkezésű a nagyobb (maior).

20 A Nagyobb legendában a minket érdeklő veszprémi utalás, Gizellára — Gillam nomine —, 296