A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Erdélyi Balázs–Sági Károly: A magyarországi régészeti légi fényképezés története és a Szent György-hegyi kolostorrom

hogy Neogrády gyűjteménye elpusztult, új felvételeket nem készítettek, és a rendelkezésre álló régi fényképekhez sem tudtak a régészek hozzáférni. Csupán az a néhány felvétel maradt meg, amelyet Neogrády tanulmányában közzétett, illetve azok, amelyek gyűjteményéből még a háború előtt bekerültek a múzeumok adattárába. Ezen felvételek egyikét használta föl Párducz Mihály a Bükkszentlászló—Óhuta Nagysánc őskori földvárának ásatásánál." Ugyancsak Neogrády hagyatékából származhatott az a felvétel is, amelyet a székesfehérvári múzeum régészei használtak a váli bronzkori földvár kutatásánál.

12 Mindkét felvételt publikálták, azonban szakszerűen egyiket sem interpretálták. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI ÚJRAKEZDÉS A légi fényképek régészeti felhasználására csak a konszolidáció után, a 60-as években kerülhetett sor. A Nemzeti Múzeum ebben az időben kezdődő nagy munkáinál, az alföldi hosszanti földsáncok és a Tisza—

II. vízlépcső által elöntött terület előzetes, leletmentő kutatása során alkalmazták újra a légi fényképeket. A munkát Patay Pál és Soproni Sándor régészek irányították. A sáncrendszer kutatását viszonylag rövid idő alatt csak a légi felvételek felhasználásával lehetett eredményesen elvégezni. A sáncrendszer magyarországi 546 km hosszú szakaszából kb. 120 km-t a légi felvételek segítségével fedeztek fel és lokalizáltak. A kutatómunka során 3—4000 m repülési magasságban készített térképészeti célú légi felvételekkel dolgoztak.

13 A kiskörei vízlépcső építésénél elkészítették a földmunkákkal és elárasztással veszélyeztetett terület, egy, a folyó mentén húzódó 70 km hosszú és 10 km széles sáv légi fényképeit. A felvételek használhatóságát egy zavaró körülmény befolyásolta. A kérdéses terület ugyanis a Tisza árterületén belül feküdt, és ahogy a vizsgálat során kiderült, a folyó a védőgátak építése után az egykori terepszintet némely helyen több mint egy méter vastag iszapréteggel fedte be. Ez a lerakódás egyrészt takarja a régészeti objektumokat, másrészt egy olyan homogén réteget képez, amelyiken sem növényzeti jelenség, sem talajjelenség nem figyelhető meg. Felhasználták a légi fényképeket a mai magyar régészet egyik súlypontját képező, XI. századi államigazgatási központok — ispánsági várak — kutatásánál is. Komoly előrelépést jelentett a régészeti légifénykép-interpretáció terén a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának kezdeményezése. A megyéről készült felvételeket számba vették, regisztrálták és rendszeresen kiértékelték. Ez volt az első és egyelőre az utolsó kísérlet egy adott terület teljes átvizsgálására. Nagyjából 130 km

2es terület — nem régészeti céllal készített — légi fényképeit dolgozták föl. A felvételekből interpretált jelenségekből 15-öt a megyei múzeum régészei a helyszínen megvizsgáltak.

14 A 15-ből 12 bizonyult régészeti lelőhelynek, és közülük 9-et az interpretációt megelőzően nem ismertek, nem szerepelt a megyei nyilvántartásban. Sajnos ez a kezdeményezés, amelyik mind költségkihatásaiban, mind könnyű megvalósíthatóságában a legelső lépést jelenthetné a régészeti munkában, egyelőre nem talált követőre. Pedig az eredmények egyértelművé tették azt a felismerést, hogy egy átfogó régészeti topográfiai munka (amilyen Magyarországon már folyamatban van) a jövőben már nem nélkülözheti a rendszeres — a feldolgozandó terület minden részletére kiterjedő — légifénykép-vizsgálatot. 1975-ben a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat készített rögzített ballonról felvételeket a visegrádi Sibrik-domb egykori római castrumának feltárásáról. Az erődöt a magyarok a X. században a vármegyei közigazgatási központ céljára átépítették és újra használatba vették. 1977ben ugyanerről a területről Szőke Mátyás, a visegrádi Mátyás király Múzeum igazgatója készített légi felvételeket helikopterről. Újabban Visy Zsolt használja föl a térképészeti céllal készített légi fényképeket a pannóniai limes kutatásánál. A vízügyi fotó- és filmszolgálat keretén belül 1976 óta folytatunk régészeti célú légi fényképezést és interpretációt (1983 végéig VIZDOK, 1984. január 1. óta VGI Fotó- és Filmszolgálat).

16 Még 1976-ban elkészültek a fenékpusztai egykori római erődváros légi fényképei. A felvételeket a vízügyi gyakorlat céljára kidolgozott multispektrális eljárással készítettük, 500—1000 és 1500 méter magasságból.

17 A későbbi munkák során a repülési magasságot csökkentettük 250— 300 méterre, így a kisebb részletek is élesen kirajzolódtak a felvételeken. A magasabban készült felvételeket a nagyobb objektumok és területi összefüggések vizsgálatánál hasznosítjuk. A kezdetektől fogva elektromosan szinkronizált, automatikus üzemű Hasselblad-kamerákkal dolgozunk (Hasselblad 500 EL/M típus). A kamerák közel függőleges tengelyű felvételeket készítenek a repülőgép törzsébe építve (a repülőgép a svájci gyártmányú Pilatus Plotter Turbo). De készítünk ferde tengelyű és panoramikus felvételeket is, kézben tartott kamerával. A MTA Régészeti Intézete 1977-ben további repülésekkel bízta meg a szolgálatot. így került sor a pilisszentkereszti középkori cisztercita kolostor, a dömösi Árpád-kori birtokközpont és a szakmári őskori település légi felvételeinek elkészítésére. A szakmári repülés során

18 készültek Magyarországon első ízben régészeti célú fekete-fehér infrafelvételek. 1978-ban a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának megbízásából a szombathelyi Iseum mellett folyó ásatásokról és a velemi Szent Vid-hegyről készültek felvételek. A szombathelyi felvételekből transzformáltuk az első régészeti fotótérképet.

19 Természetesen az eddigi eredmények még nem kielégítőek. De ezt nem is várhatjuk, mivel egyöntetű a szakirodalomban az a vélemény, hogy számottevő eredményre csak 100—150 repülőóra és több ezer négyzetkilométert lefedő fotóanyag elkészülte után lehet számítani.

20 Ezzel szemben Magyarországon 10—15 repülőórával és 275