A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Holl Imre: Dunántúli kályhacsempék
déke a várásatásból, közülük az 1. és 4. típus töredéke publikált. 18 * — Ozora, Filippo Scolari várkastélya. 19 V. csoport — Ete mezőváros. — Székesfehérvár. A már korábban ismertetett, lelőhely nélküli töredék után Siklóssy Gy. új ásatása a Sziget külvárosában lokalizálja a királyi műhely által szállított kályhát. — Vértesszentkereszt, kolostor. Nem azonosak a budai csempékkel, de azonos stílusúak. 20 A Cillei-Garai címerek talán adományozásra utalnak, ez esetben e kályha kormeghatározása tovább szűkíthető 1423 (a budai 3. típus legkorábban ekkor készülhet) és 1433 (Gara Miklós nádor t ) közé. A VÁRPALOTAI KÁLYHA A várpalotai középkori vár egykori alakját egy évtizeden át végzett műemléki kutatás és az ásatások sorozata derítette fel. Gergelyffy A. mutatta ki, hogy a többször átépített szabályos alaprajzú vár maga is ráépült egy korábbi nagyszabású palotaegyüttesre, amely a 14. sz. második felében épült fel és névadója lett a középkori településnek is. 21 — Amíg az alaprajzi- és a falkutatások eredményeit az írásos adatokkal egybevetve részletes építéstörténeti kiértékelés készült, az ásatások és leletmentések megfigyeléseinek egy része az előkerült középkori leletekkel együtt feldolgozatlan maradt. Nem célunk itt ennek okait keresni, de az nyilvánvaló, hogy közrejátszott ebben egy régóta meghaladott szemlélet is, amely a régészeti munka céljait, sokoldalú bizonyító lehetőségeit sem ismeri fel. 22 Magunk részéről csupán egy fontos leletcsoport bemutatásával igyekszünk témánkat előbbre vinni. — Az itt sorra vett csempeanyag 2 töredék kivételével mind az 1962. évi ásatás során került elő. 23 Már elöljáróban le kell szögeznünk azt, hogy három töredék kivételével valamennyi darab a Zsigmond-kori I. csoport műhelyének készítménye és valószínűleg ugyanahhoz a kályhához tartozott. A cserép rózsaszínű, néha barnássárga, egyenletesen finomra iszapolt és finom homokkal kevert, keményre égetett. A vékony, jól folyó ólommáz engobe nélkül fedi a cserepet, ezért annak áttetsző színe tompítja a máz színét. A mázat színező fémoxid sokszor nincs jól elkeverve, ezért foltos, pettyes. Igyekeztek azonos színeken belül is több árnyalatot létrehozni — ami e korszak udvari megrendelésre dolgozó műhelyeinél többször is tapasztalható — így a sárgászöldnek két árnyalata és a sárgának három árnyalata (zöldes, sárgásbarna, vörösessárga) is szerepel. A kályha összhatása így nagyon színes volt, de nem bántóan tarka. Az egyes típusok sorrendjében a következő csempék fordultak elő: 1. típus. A négyeit Zsigmond-címer töredéke (3. ábra 1.). Zöldessárga mázas. 2. típus. Az állatmesét ábrázoló csempe alsó részének töredéke a sziklás talaj jelzéssel. Piszkos sárgásbarna máz, barna pettyekkel (3. ábra 5. ábra. Oromcsempe, 8. típus; Buda, palota Abb. 5. Firstkachel, Typus 8; Buda, Palais 3.). Egy másik töredék a falevéllel, sötétzöld mázzal (3. ábra 2.). 7/b. típus. A nagyméretű, áttört mérműves csempék második megoldása. A budai darabokról jól ismert (1. ábra, jobb) felső rózsa forgó mintájában szögletes karélyok és háromszögek váltakoznak. Fűzöld máz (4. ábra 1.). 8. típus. Háromszögű oromcsempe töredéke zárt előlappal, vonalas plasztikájú, rajzos hatású mérműdísszel. Piszkoszöld máz (4. ábra 2.). 11. típus. A heraldikailag balra forduló, álló cseh oroszlán. Két töredék sárgásbarna, kettő vöröses árnyalatú mázzal, valamint egy harmadik csempéből világoszöld mázzal (6. ábra). 6. ábra. Csempetöredékek a cseh oroszlánnal; 11. típus. Várpalota Abb. 6. Kachelfragmente mit dem böhmischen Löwen; Typus 11., Várpalota 213
