A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kralovánszky Alán: Újabb adatok Veszprém és Székesfehérvár településtörténetéhez

előzménye az, amelyre ugyancsak Major Jenő hívta fel figyelmemet: „egy 1338-as adat szerint (Anjou-kori Okmánytár III. 514) a környéken veszprémi márka értékben számolták a pénzt, ami annyit legalább jelent, hogy egy gazdasági körzet központja volt Veszprém". 52. FEJÉRPATAKY László: Pápai adószedők Magyarországon a XIII—

XIV. században. Századok (1887) 606. Ennek korrigált adatai: MALYUSZ Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon (Budapest, 1971) 180—181; FÜGEDI Erik: A XV. századi magyar püspökök. Történeti Szemle 8. (1965) 496. 53. 1448: ,,. . . in maiore palatio castri Wesprimiensis" VKML Veszprém eccl. et capit. 38. Idézi: GUTHEIL 274. Ez a „nagyobbik palota" véleményünk szerint a mai püspöki palota területén állt, és a XVI. századi hadmérnöki felvételeken rögzített középkori palotaegyüttessel lehet azonos, míg a kikövetkeztetett „kisebbik palota" pedig esetleg a Szent György-kápolna nyugati vagy északi környezetében állhatott, amely eredetileg a korai Árpád-kori ispánsági (?), püspöki (?) palatiummal lehet azonos, amelyet talán még nem bontottak el a XV. szd.-ig. 54. GUTHEIL 107—109, 182—212. 55. Lehetséges, hogy a „Szent Tamás mező": 1237: Hazai Okmánytár V. 17—18 és a „Szent Tamás falva" (in villa episcopali sancti Thome martiris): 1370: az elveszett oklevél VPL Veszprém 1 alatti szövegét közli BÉKEFI Rémig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban (Budapest, 1907) 14, ill. GUTHEIL 191, két különböző területet jelent. A kételkedést SOLYMOSI László hintette el bennünk, aki a Gutheil kötetének ismertetése során, az azt követő beszélgetésünkkor közölte, hogy az Országos Levéltárban talált 1260as évekből egy olyan oklevelet, amely alapján igazolható, hogy ekkor létezett az apostol Tamásról elnevezett egyház, amely nem biztos, hogy a későbbi mártír Tamás egyházával azonos. 56. Veszprém középkori régészeti megfigyelések és kutatások terén igen jelentős munkát végzett korábban Ádám Iván és Rhé Gyula, ill. az utóbbi évtizedekben Gyürky Katalin és Tóth Sándor (akitől rendkívül várjuk a sajnálatosan abbahagyott székesegyházi feltárásainak mielőbbi közreadását). A régészeti topográfia lelkiismeretes nagy munkáját Eri Istvánnak, Kelemen Mártának, Németh Péternek, Tóth Sándornak és Torma Istvánnak köszönhetjük (MRT 2., 224—256), ahol az egyes lelőhelyeknél a teljes bibliográfia is megtalálható. 57. KRALOVANSZKY Alán: Beiträge zum Problem der Ausgestattung, Chronologie und der ethnischen Bestimmung der sog. Schläfenringes mit S. Ende. Studia Slavica 5. (1959) 327—361; MRT 2., 251—2. 58. MRT 2., 51/2; 51/3a és 51/25. sz. lelőhelyek. 59. TÓTH Sándor: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai. Veszprém Megyei Muzeumok Közleményei 1. (1963) 126. 60. ADAM Iván: A veszprémi székesegyház (Veszprém, 1912) 53—129. 61. ÉRI István: Veszprém (Budapest, 1972) 9; GUTHEIL 65—66; TÓTH op. cit. 123—124 szerint az Ádám által megfigyelt 120 x 120 cm-es, kemény mészkőből készült báziskő (egyik in situ feküdt a főhajó és oldalhajó választóvonalában Ù járószint alatt 200 cm mélyen: ÂDÀM op. cit. 95—96) nem tartozott a magasabban alapozott és felmenő falaival, oszlopaival megmaradt, Balaton-felvidéki vörös homokkőből készült ugyancsak román kori bazilikához. Ujabb oszloptalapzat került elő a Szent György-kápolna feltárása után (GYÜRKY Katalin: Die St. Georg-Kapelle in der Burg von Veszprém. ActaArch-Hung 15. (1963) 341—386) a védőépület készítésekor végzett munkálatok során másodlagos helyzetben: TÓTH op. cit. 122— 123. Az előbbiekkel azonos nagyságú — 112 x 118 cm — oszloplábazatot véstünk ki a székesegyház közelében fekvő Tolbuhin út 39. sz. ház pincéjének alapozásából, amely ugyancsak kemény mészkőből készült; KRALOVANSZKY Alán: RégFüz 33. (1980) 118—119. Mindhárom lábazat, véleményünk szerint, eredetileg római lábazat volt, amelyeket átfaragtak. 62. ÁDÁM I. leírása szerint nincsen összeépítve az oldalhajók fala a tornyok falával: op. cit. 63. 63. A szentély bővítése és az új altemplom az 1380. évi égés után épült, felszentelése pedig 1400-ban történt. FRAKNOI Vilmos—LUKCSICS József: op. cit. II. 324. 64. KOROMPAY Gyula: Veszprém (Budapest, 1957) 35; A székesegyháztól északra fekvő Szent Györgykápolna nincsen a metszeten, az csak régészeti és írásos forrásokból ismert; GYÜRKY op. cit: Az ugyancsak az északi oldalon álló Szentlélek-kápolna, amelynek néhány építészeti részlete a Szent György-kápolna feltárása során került napfényre, 1371 előtt már állt: Zalai Oklevéltár II. 72; BÉKEFI op. cit. 22. A déli oldalon Szent László tiszteletére épült kápolna 1359 előtt (FRAKNÔI V.—LUKCSICS J. op. cit. II. 182), a Szent Mártoné pedig 1429 előtt (Történeti Tár, 1887, 177) már állt. 65. A rekonstrukciót ennek ellenére Gerevich László kérésére megkíséreltük, amelyet 1:500-as léptékű vezérszint felmérésre vittünk fel. A metszeten megadott lépték szerint a szélesség megegyezett, a hosszúság és a tájolás nem. Ennek alapján készült lekicsinyítve rekonstrukciónk; KRALOVANSZKY Alán: A veszprémi várhegy. Vezető (Veszprém, 1981) 6. Ennek következtében csupán előzetes feltételezés elvi rekonstrukciónk, amíg Tóth Sándor nem teszi közzé kutatási eredményeit. 66. A hadmérnöki felvétel meghatározta a felmérés célját: a katonai szempontot (felhasználható helységek, védelem vagy támadás esetén fontos pontok stb.). Ismeretlen tényező, hagy nem tudjuk bizonyítani a felvétel alapján, csak a földszinti helyiségeket rögzítették-e, s hogy melyik helyiség felett lehetett egy vagy több szint még? Természetesen ismeretlen tényező még az is, hogy hány építési periódusban épült fel az egész épületegyüttes. A fenti tényezőket figyelembe véve, úgy tűnik, hogy az épületegyüttes magja a várhegy keleti sziklapereméhez keletről és északról határolt L alakú, hét helyiségből álló egység, amely előtt délre kerítésfallal elhatárolt udvar helyezkedik el, valamint nyugat felől egy kapu, amelyhez északról és délről egy-egy helyiség csatlakozik a külső, nyugati udvar felőli oldalon. A keleti épületszárnyhoz, valószínűleg konzolos alátámasztással olyan kiugró épületegység csatlakozik kelet felé, amely védőtorony és/vagy latrina lehetett, valamint egy délkelet irányba húzódó kerítésfal, ill. a keleti várfalnál egy oldalozó torony. E belső, keleti épületegyüttes északi falához északi irányban olyan „külső" helyiség csatlakozik, amely elvben lehetne az ún. Gizella-kápolna (erre gondolt KOROMPAY op. cit. 36). Ha viszont a felvétel és a visszaszerkesztés jó, akkor ez nem lehet azonos a kápolna épületével. Különben a keleti szárny helyiségei terem nagyságúak: szélességük 6—8 m, hosszúságuk 8, 9, 12, 14 és 16 m. A nyugati traktus északról két nagy helyiséggel, előtte délre nagy udvarral, és az udvart délről, nyugatról körülölelő kerítésfallal rendelkezik. A keleti és nyugati részegységhez délről egy, az előbbiekkel közel azonos nagyságrendű 202 i