A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kralovánszky Alán: Újabb adatok Veszprém és Székesfehérvár településtörténetéhez

nak itt". 27 És mivel Bonfini tudta, hogy Szent Lászlón kívül csak Szent István volt Magyaror­szág szentté avatott királya, István nevét tételez­te fel Lászlóé előtt, és ennek alapján vonta le azt a következtetést, hogy Gizella és Adelhaid ki­rálynék közös sírkövét látta. Meglehet, hogy kö­vetkeztetését befolyásolta az az 1377. évi oklevél, amelyet a pápa Nagy Lajos feleségének, Erzsé­betnek írt. A királyné előzőleg a rendkívül jól jövedelmező búcsútartás jogának megadását kér­te a pápától a veszprémi székesegyház részére. A pápa válaszában ,, . . . értesülésünk szerint, mi­vel ... a királynék itt szoktak temetkezni . . .", az engedélyt megadta. 28 Mindazonáltal ha ezek a temetkezések igazak lennének, feltétlenül szólna más, sőt korábbi adat is róluk, hiszen ennek han­goztatása a mindenkori veszprémi püspöknek messzemenően érdekében állt volna. A bajor Gi­zella az egykori forrás szerint István király ha­lála után néhány évvel visszatért hazájába, ahol mint apáca halt meg. 29 Adelhaid 1090-ben, tehát öt évvel korábban halt meg, mint férje, 30 elvileg tehát nem lehetetlen Veszprémben való elteme­tése. Olyan oklevélben azonban, amelyben joggal várnánk valamely erre vonatkozó utalást, semmi effélét nem találni. A kérdéses oklevelet László király adta ki Adelhaid halála után, amit Imre király 1203-ban, IV. Béla 1254-ben megerősített. Az oklevél Adelhaid királyné Merenye falura vonatkozó adományáról szól, amelyet a veszpré­mi püspöknek adott. 31 A megerősítést kérő veszp­rémi püspökök nem hivatkoztak Adelhaid itteni sírjára vagy bármely, ezzel járó kötelezettségük­re, amelyet azonban aligha mulasztottak volna el, ha arra alapjuk lett volna. De olyan adat sincs, amely megerősítené a fentebb említett pápai bú­csúengedélyt, nem tudni ugyanis arról, hogy bár­ki felkereste az állítólagos veszprémi királynéi sírokat búcsú elnyerése céljából, vagy hogy bár­mely királyné 1377 után a veszprémi székesegy­házba temetkezett volna. A veszprémi királynéi és hercegi szolgáltató népek jelenléte sem bizonyíték egy királynéi székhely mellett, hiszen ilyen birtokok az ország területén másutt is voltak. Szent Margit veszprémi neveltetésének oka édesapjának, IV. Béla királynak a domonkos rendhez fűződő szoros kapcsolatával függ csupán össze. Amint megépült ugyanis a domonkosok nyulak-szigeti zárdája, Margit ebben a kolostor­ban nevelkedett tovább. 32 Ha a királynék Veszprémben éltek volna, gyer­mekeik is többnyire itt születtek volna. A királyi gyermekek születéséről azonban alig van adat. Mindössze azt tudjuk, hogy Szent István 970 kö­rül Esztergomban, Szent Imre 1007-ben Fehér­váron (?), Szent Erzsébet pedig 1207 körül Po­zsonyban született. 33 Ha Veszprém királynéi székhely lett volna, joggal számolhatnánk itt kiállított királynői ok­levelekkel, ilyen azonban egyetlenegy sem isme­retes. Hasonló a helyzet a királyi oklevelekkel is. Addig amíg az Árpád-korban Veszprémben mind­össze egyetlen (kérdéses) oklevél készült, Szé­kesfehérvárott 10 alkalommal 18 oklevelet, Esz­tergomban 11 alkalommal 13 oklevelet, Budán pedig 37 alkalommal 128 oklevelet állítottak ki. 34 Hasonló a helyzet a királyok Veszprémben tar­tózkodásával kapcsolatban is. 1313-ig, amikor is a király a megye világi kormányzatát is a veszp­rémi püspökre ruházta át, csak három biztos és egy bizonytalan veszprémi királyi tartózkodásról tudunk, noha ugyanezen idő alatt Székesfehér­várott 52 alkalommal, Esztergomban 22 alkalom­mal, Budán 67 alkalommal tudni királyi jelenlét­ről. 35 Meg kell itt jegyeznünk azt is, hogy az ispáni rangnak a püspökre való átruházásakor a király nem tett oklevelében említést arról, hogy a veszprémi várban lett volna palotája, noha en­nek sorsáról intézkednie kellett volna, ha ilyen van. 36 ~ Végezetül a királynék koronázásának kérdésé­ről. Egyetlen forrás sem tesz említést arról, hogy személy szerint bármelyik királynét is a veszpré­mi székesegyházban koronázták volna. A király­né koronázása minden ismert esetben a székes­fehérvári királyi bazilikában történt. Írásos ada­tok szólnak Estei Beatrix, II. András harmadik feleségének (1234); Czillei Borbála, Zsigmond második feleségének (1405); Zsigmond király leánya Erzsébet, Albert feleségének (1438); Ná­polyi Beatrix, Mátyás második feleségének (1476); Kendali Anna, II. Ulászló feleségének (1502); Kasztiliai-Habsburg Mária, II. Lajos fele­ségének (1521), II. Ulászló leánya Anna, I. Ferdi­nánd feleségének (1527) és lengyel Izabella, Sza­polyai János feleségének székesfehérvári meg­koronázásáról. 37 Mindebből, és a középkori jog­szokás ismeretében, tehát bizonyítottnak vehető, hogy a többi királynét is Székesfehérvárott koro­názták meg. Ha ezek után arra keressük a választ, hogy hiteles források alapján a fenti kérdéscsoport mi­ként értelmezhető, az alábbiakat mondhatjuk. Mindenhez a kiindulási pontot Gizella királyné székesegyházi donátorsága adja meg. Tudjuk, hogy a veszprémi püspökség egyházának építését és felszerelését ő biztosította, tehát ő volt a tény­leges alapító. 38 Ezt a korai királynéi alapítást és adományozást kívánták a veszprémi püspökök és a káptalan folyamatossá tenni, amire a minden­kori királynék figyelmét fel is hívták. Mindezt a rangot elfogadta a többi egyházi és világi főúr, sőt maga a mindenkori király is, ezért szerepel egyik, már említett Károly Róbert-féle oklevél­ben, hogy a veszprémi székesegyház „különleges királynéi kápolna". 39 Ez a donátori jogállás adhat magyarázatot az ún. királynéi koronázásra is. A középkorban ugyanis szokás volt, hogy a királyi alapítású szé­kesegyház vagy magánkápolna papja — az ala­pítót megillető tiszteletadás és az ünnepélyesség kifejezésére karácsony és húsvét ünnepén — megkoronázta az ott tartózkodó királyt, aki koro­nával a fején vonult be egyházába. E szokás ma­gyarországi Árpád-kori megléte Aba Sámuel és Salamon király esetében igazolható. Az előbbit húsvét ünnepén Csanádon, az utóbbit ugyancsak húsvét ünnepén Pécsett koronázták meg. Nincs rá középkori adat, hogy ez a tiszteletadás a ki­rályi alapítású egyházakban a királynét is meg­illette. De a veszprémi vonatkozású oklevelek alapján fel lehet tételezni, hogy ez a fajta koro­192

Next

/
Thumbnails
Contents