A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

ters (Early Medieval Art.) Karolingische, ottonische und romanische Kunst. (München

—Zürich, 1967) 145—148., Abb. 138.; HOLLÄNDER, Hans: Kunst des frühen Mittelalters. Belser Stilgeschichte im dtv. Band 5. (München, 1969) 162—164., Abb. 141. 129. ELBERN: Das erste Jahrhundert. Tafelband (Düsseldorf, 1962) Abb. 376. A zománckép nyeles keresztjének mérete a kinagyított ábrán jól kivehetően azt mutatja, hogy embermagasságú, a kereszt alakja pedig szabályos görög kereszt, kifelé enyhén szélesedő végekkel. Lásd még: UZSOKI, VMMK 16. (1982) op. cit. 156—157., Abb. 11. ábra. 130. GRABAR, André: Byzanz. Die byzantinische Kunst des Mittelalters (vom 8. bis zum 15. Jahrhundert). 3. Auflage (Baden-Baden, 1979) 60., Abb. 19. 131. LASSUS, Jean: Frühchristliche und byzantinische Welt. Architektur, Plastik, Mosaiken, Fresken, Elfenbein, Metallarbeiten. Schätze der Weltkunst, Band, 4. (München—Wien, 1974) 165—166., Abb. 219. 132. KOVÁCS Éva—LOVAG Zsuzsa: A magyar koronázási jelvények (Budapest, 1980) 18—22., 39. 133. DAfiKÓ Jenő: A Dukas Mihály-féle korona célja és jelentősége. Archívum Philologicum, IX. Egyetemes Philologiai Közlöny, 60. (1936) 130—134., 11. ábra. 134. MORAVCSIK Gyula: A magyar szent korona a filológiai és történeti kutatások megvilágításában. SZIE III. (Budapest, 1938) 454—455.; Már korábban sem fogadta el Darkó megállapítását a horgonykeresztről: MORAVCSIK Gyula: A magyar Szent Korona görög feliratainak olvasásához és magyarázatához. Archívum Philologicum, IX. Egyetemes Philologiai Közlöny, 60. (1936) 152—153. 135. MORAVCSIK Gyula: Bizánc és a magyarság (Budapest, 1953) 69.; Idem: Byzantium and the Magyars (Budapest, 1970) 68. 136. VAJ AY, Szabolcs: Der Kamelaukion-Charakter der heiligen Krone Ungarns. Die typologische Rechtfertigung einer Bennenung. In: Insignia Regni Hungáriáé I. Studien zur Machtsymbolik des Mittelalterlichen Ungarns. (Budapest, 1983) 107., Abb. 5—6. Vajay előtt fél évszázaddal Darkó tisztázta a horgonykeresztes sceptrum kialakulását és rangjelző szerepét. Géza kormánypálcájáról Kovács Évának az a véleménye, hogy „keresztben végződő jogarról van szó", de nem horgonykeresztnek tartja, hanem leegyszerűsített indadísznek vagy lantpalmettának. Vide: KOVÁCS É—LOVAG Zs. op. cit. 42. 137. 1977-ben Velencében, a helyszínen készítettem feljegyzést és vázlatrajzot az ábrázolásról és rögzítettem megfigyeléseimet a kereszt pontos alakjáról. 138. RYBAKOV, B. A.: Russian applied art of Tenth-thirteenth centuries. РЫБАКОВ, Б. А.: Русское прикладное искусство X

—

XIII веков. (Ленинград, 1971) 50—54., 66 67., 70—72. A műtárgy a novgorodi Építészettörténeti Múzeumban van. 138 a. GRABAR, op. cit. fig. 319. 139. Kovalovszki Júliának, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos főmunkatársának megköszönöm, hogy megismertette velem a sirlap feltárásának menetét, és ebben a témában értékes tájékoztatást adott. 140. MARUSlC, Branko: Spätantike und byzantinische Pula. Kulturhistorische Denkmäler in Instrien VI. (Pula, 1967) 29., Abb. 14., 32—33., Taf. XIV. Abb. 1. 141. BERESFORD, Maurice: A deserted medieval village in England. Scientific American, Vol. 235. (1976) Number 4, 117—128. 142. BUTLER, L. A. S.: Minor medieval monumental sculpture in the East Midlands. The Archeological Journal, CXXI. (London, 1964) 111—115., Fig. 1. A. A sírlap méreteit sajnos nem közölte a szerző, ezért elemzése kevés információval szolgál. 143. SAAL, Walter: Byzantinischer Einfluß auf ottonischen Grabplatten. In: Byzanz in der europäischen Staatenwelt (Berlin, 1983) 52—53., Abb. 1. 144. Ibidem, 53—54. Taf. 12. 145. Saal közli a tihanyi kriptabelső fényképfelvételét I. András sirlapjával. A felvételt az 1960-as évek közepén kérte a Bakonyi Múzeumtól, s fotó alkalmatlan arra, hogy a keresztábrázolásból ikonográfáiai következtetéseket lehessen levonni, így Saal mentségére legyen mondva, hogy félreértéséről nem tehet. 146. Ibidem, 56—57. 147. UZSOKI op. cit. VMMK 16 (1982) 155., 158. Gizelláról szóló tanulmányunkban részletesen elemeztük a tihanyi és a passaui sírlap közötti összefüggéseket, ezért e munkánkban csak az összefoglalást adjuk. 148. SCHMID, Wolfgang Maria: Das Grab der Königin Gisela von Ungarn, Gemahlin Stephans I. des Heiligen (München, 1912); Idem: Gizella királyné sírja a niebernburgi kolostorban, Passauban. In.: Magyarország Műemlékei, III. Szerk.: Forster Gyula (Budapest, 1913); RANKL Lajos — SCHMID, M. Farkas — VÉRTES József: Gizella, Magyarország első királynéja, Szent István hitvese. Történelmi életkép (Székesfehérvár, 1935). 149. A magyarországi középkori sírkövekről eddig csak egy összefoglaló munka ismeretes: VERNÉI— KROMBERGER Emil: Magyar középkori síremlékek. Medieval Tombstones of Hungary. A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetének Dolgozatai, 60. (Budapest, 1939) 150. BOHNER, op. cit. 660., Abb. 10. A sírlap Trier ben a Rheinisches Landesmuseumban van. 151. KUMOROVITZ op. cit. 45—62. A nyélre tűzött kereszt eredetét és kifejlődését így foglalja össze tanulmánya 51. oldalán: „A katakombakorszak után a keresztények is így viszik a nyélre tűzött keresztet, a crux processionalist. A templomba érve a nyélről leveszik és az oltárra tűzik. Ez a crux hastata. Később állandóan az oltáron marad, vagy függve (crux pendilis), vagy (III. Ince pápa óta) talapzattal ellátva magára az oltárra helyezve (сшх altaris, crux pedunculata) a mise ideje alatt. Ez a szokás aztán állandósult. A körmeneti keresztnek több fajtája van. Vigiliákon gyertyákat helyeztek rá. Ez a crux radians. Ha stációra gyülekeztek, keresztjük a crux stationaria volt. A temetési menet élén a crux lunerariat vitték, mégpedig felnőtteknél hastán, gyermekek temetésénél hasta nélkül ..." 152. Ezt azért kellett megjegyeznünk, mert Kumorovitz idézett munkájában, az 52. oldalon ezt olvashatjuk: ,,De nemcsak az egyházi liturgiában, hanem a pápai és császári udvar ceremóniáiban is helyet kapott a kereszt, mégpedig a körmeneti kereszt, a crux processionalis!" 153. ENDLICHER, S. L.: Rerum Hungaricarum Monumenta Arpadiana (Sangalli, 1849) 173.; GOMBOS: Catalogue ... III. 2586. A témának meglehetősen nagy szakirodalma van, csupán néhányat említünk: KARÁCSONYI János: Szent István oklevelei és a Szilveszter-bulla. Diplomatikai tanulmány (Budapest, 1891) 207—216.; Idem: A magyar nemzet áttérése a nyugati kereszténységre, 997—1095. (Oradea-Nagyvárad, 1926) 41.; Idem: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig (Veszprém, 1929) 6—9.; HÔMAN Bálint — SZEGFŰ Gyula: Magyar történet, I. (Budapest, 1928) 200— 201.; HÓMAN Bálint: Szent István király. SZIE II. (Budapest, 1938) 11—12.; EMBER Győző: Szent István a középkori magyar történetírásban. SZIE III. (Budapest, 1938) 267—268.; ERDÉLYI László: Legendák XI. századi szentjeinkről magyarul (Szeged, 183