A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

mosás (Komárom, 1911); KHIN Antal: Az aranyászat (Egy letűnt foglalkozás a Csallóközben) Magyar írás (1934) 105—109.); TIMAFFY László: Az ásványi aranyászok technikája. The technique of the Ásvány gold—chimmers. Arrabona, 3. (1961) 177—188. 21. ERDÉLYI (1908) op. cit. 495. 22. MÁLYUSZ, op. cit. 23. ADAMUS BREMENSIS sch'ölastícús: Gesta Hammenbürgensis ecclesiae pontificum. Lib. III., Cap. 13., Sehol. 63. MGH. SS. Tom. VII. 339.; GOMBOS; Catalogue ... I. Nr. 59., 13. 24. Chronicon Pictum Marci de Kalt. Chronica de gestis hungarorum. Képes Krónika, Kálti Márk Képes Krónikája a magyarok tetteiről. Monumenta Hungarica, III. Ford. GERÉB László (Budapest, 1959); Képes Krónika. Chronicon Pictum. Phototypice impressum, I—

II. Sajtó alá rendezte: MEZEI László, fordította: GERÉB László (Budapest, 1964) 118—119.; GOMBOS: Catalogue ... I. 628. 25. A Pannonhalmi Főapátság Levéltára, jelzete: Tihan, Fasc. 1., nr. 5.; ERDÉLYI (1908) op. cit. 502. 26. SRH I. 180. Simonis de Keza Gesta Hungarorum. 27. SRH II. 38. Chronicon Posoniense (Chronica Regni Hungáriáé). 28. SRH II. 172. Chronicon Henrici de Mügéin. Lényegében ugyanezt találjuk a Codex Cornidesianusban: „Sepultus est in Thyhon in monasterio sancti Aniani, quod ipse fundavit", továbbá a Codex Toldyanusban: ,, . . .sepultus est in Thykonio", valamint a Codex Knauzianusban: „Sepultus est in Ticinio insula laci Balathon". Vide: Genealógia ducum et regum Hungáriáé triplex sive Genealógia ac nomia regum atque ducum Hungáriáé: Anonymi series regum Hungáriáé ... a. 200 usque in Matthiam I Corvinum a. Chr. 1490. In: GOMBOS; Catalogue .. . II. 979—980., 985., 989. 29. HELTAI Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgairól. Sajtó alá rendezte: KULCSÁR Margit, a bevezetőt írta: KULCSÁR Péter. Bibliotheca Historica (Budapest, 1981) 106. Az VI. magyari király, Salomon az András királnak a fia című fejezetben. A XVI. század közepe táján összeállított munka lényegében Bonfini latin nyelvű történeti könyvének, a Rerum Ungaricarum decadesnek a fordítása. 30. THURÓCZY János: A magyarok krónikája. Ford.: Horváth János (Budapest, 1978) 138.; Bonfini Thuróczynál szűkszavúbb: „Sepultus est in coenobio Tychoniensi, circa Balatonem lacu . . .", vagyis Andrást a tihanyi monostorban temették el, a Balaton tava mellett. Lásd: ANTONII BONFINI Rerum ungaricarum decades (Basiliae, 1543). Decadis, II. liber II. 202., továbbá ANTONIUS de BONFINIS: Rerum Ungaricarum decades. Ediderunt J. Fógel et В. Iványi et L. Juhász. Tomus II. (Lipsiae, 1936) Decas II. Liber II. 31. ERDÉLYI (1908) op. cit. 474. 32. SÖRÖS Pongrác: A tihanyi apátság története. Második korszak. Tihany mint fiókapátság 1701-től napjainkig. In.: A pannonhami Szent Benedek-rend története. Szerk.: ERDÉLYI László. (Budapest, 1911) 41. 33. SÖRÖS (1911) op. cit. 139. 34. ERDÉLYI (1908) op. cit. 474—475. 35. Geographie regionis Balatonensis ante ducentos annos. Tractatio Operis Mathiae Belii, Notifia Comitatuum Veszprimiensis, Simighiensis et Szaladiensis. Auctore translatoreque C. LUKÁCS. A Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái, XIV. (Tihany, 1942) 190. 36. LUKÁCS Károly: A Balaton-vidék földrajza kétszáz év előtt. Bél Mátyás „Notitia Comitatuum Veszprimiensis, Simighiensis et Szaladiensis" с kéziratának fordítása és ismertetése. A Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái, XV. (Tihany, 1943) 279. 37. Hazai Tudósítások Szerk. Kultsár István (Pesten, 1807) 145. 38. VöfíöS Károly: Füred és vendégei 1838 egy nyári hetében. VMMK, 3. (1965) 120. 39. KOVÁCS Éva: III. Béla és Antiochiai Anna halotti jelvényei. Műv. tört. Ért., XXI. (1972) 14. sz. lábjegyzet: „Egy múlt századi közlés szerint ugyan a lelőhely nem az altemplom, hanem a hegytetőn(?) levő romok lennének." 40. HORVÁTH Bálint: A 'Füredi-Savanyúvíz 's Balaton' környéke (Magyar-Óvárott, 1848) 38. 41. EITELBERGER, R.: Bericht über einen archäologischen Ausflug nach Ungarn in den Jahren 1854 und 1855. Jahrbuch der kaiserl. königl. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der BaudeTnkmale. (Wien, 1856) 120—121., Fig. 19. Eitel berger 1858-ban ismét megemlékezett a tihanyi kriptáról és sírlapról: ,,. . . Eine einfache, mit einem apostolischen Kreutze (Dem Ehrenzeichen der ungarischen Könige) versehene Marmorplatte zeigt heutzutage der Sage nach die Grabstätte des Stifters." Vide: EITELBERGER, R.: Die romanische Kirche St. Ják in Ungarn mit Rücksicht auf ähnliche Kirchenbauten dieses österreichischen Kaiserstaates. Herausgegeben von G. Heider, R. Ei telberger, J. Hieser. I. Band (Stuttgart, 1858) 73—74., 81. 42. IPOLYI Arnold: Magyar régészeti repertórium. Arch. Közi., II. (1861) 208. Más helyen Ipolyi viszont ezt írja: „I. András sírja helyén pedig, a tihanyi monostor katakombájában álló kőlap, az apostoli keresztnek durva faragványával, inkább szegény kőfaragó munka, mintsem királyi sír monumentális emléke. S mégis nevezetes, hogy éppen négy első királyunk sírja nyomán túl, többi királyaink síremlékeiről mégcsak ennyit sem tudunk felmutatni." Vide: IPOLYI Arnold: A középkori szobrászat emlékei Magyarországon. Az MTA XXI. ünnepélyes közgyűlésében, Jan. XVII. MDCCCLXIII. előadta (Pesten, 1863) 60.; Ipolyi Arnold Magyar műtörténelmi tanulmányai, I. A középkori szobrászat emlékei Magyarországon (Budapest, 1873) 181. Egy évtized múlva Fraknói ezt írta Andrásról: „Hulláját a tihanyi benczés zárdában, melyet a Balaton hullámai által mosott bérczen ő emelt, temették el. A templom padozatán mai napig mutatják az egyszerű kőlapot, mely egykor tetemeit födte." Vide: FRAKNÓI Vilmos: A magyar nemzet története (Budapest, 1873) 73. 42a. Az Országos Műemléki Felügyelőség könyvtára, 3. sz. Römer Napló, Jelzete: 899. III., 29. oldalon van Rómer vázlatrajza, melyet 1861. szeptember 30-án készített. 43. HENSZLMANN Imre: Archaeologiai kirándulás Csanádra. A csanádi keresztény sarkophag. Arch. Közi. (1871) 32. 44. JALSOVICS Aladár: A balatonfüredi gyógyhely és kirándulási helyei (Budapest, 1878) 167. A 168. oldalon látható a tihanyi sírlap felső részének egyszerű ábrázolása. 45. VeML, jelzete: XII. 4. b. Apáti irattár, 71. tétel. Jeg yzőköny vmásolat. 46. Ibidem. 47. Ibidem, jelzete: XII. 4. b. Gazdasági iratok, 76. tétel. 48. ERDÉLYI (1908) op. cit. 475.: RÉCSEY Viktor: A tihanyi katakomba régiségei. Budapesti Hírlap, IX. évf. (1889) november 4., 304. sz. Récsei az egyetlen korabeli és helyszíni tudósító, de régészetileg nem tartjuk kielégítőnek beszámolóját. Récsei bencés szerzetes régészeti tevékenységéről lásd: UZSOKI András: A győri és a Győr környéki régészeti gyűjtés és kutatás története. Arrabona, 7. (1965) 25—26. 49. POKORNY Frigyes: A Restaurált Tihanyi Templom és Monostor. Kézirat a veszprémi Bakonyi Múzeum könyvtárában, leltári szám: LH 956. Megjelent: Magyar Sión (1894) 9. füzet. Pokorny aránylag 180