A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

ma is ott látható)." 87 A vele egyidőben megjelent útikalauzban, (noha az 1953-as feltárásokat is is­mertetik) felbukkan még a régi változat: ,,A mos­tani, fehér márványból faragott kőlap, amely év­századokon keresztül az altemplom dísze volt, nem a király sírhelyét fedte, hanem valamelyik apátét", ugyanakkor kijelentik: „Egyetlen ép­ségben, eredeti helyén lévő királysírunk I. And­rásé, itt, a tihanyi altemplomban." 88 Zákonyi Fe­renc 1963-ban megjelent kalauzában már tovább lép és azt írja, hogy az állítólagos síremlék „alakjánál fogva (kőbe vésett, spirálisan rovát­kolt hosszúnyelű kereszt) az Árpádok korának elejére vall", és „nincs okunk kételkedni az ősi hagyományban és elfogadjuk, hogy a maradvá­nyok az alapító tetemét rejtik". A királysír meglétét elfogadva a sírlap hovatartozása még mindig bizonytalan a balatoni útikönyvben. 90 A nagy szerzői munkaközösség által írt, 1974-ben megjelent balatoni monográfiában mind a király­sírt, mind a sírlapot 92 I. András királyhoz kötik a szerzők. Más helyen ugyanezt a helyes felfo­gást közli Levárdy Ferenc is. 93 Az az együttes megállapítás, hogy a kripta csa­ládi temetkezőhelye, sírhelye I. Andrásnak, s hogy a sírlap az ő sírjához készült, továbbá, hogy a rajta lévő hordozható kereszt a király egykori méltóság jelvénye, az ún. apostoli kereszt, először 1978-ban hangzott el egy szakmai előadáson," 1 majd 1980 óta megjelent több munkánkban 90 em­lítettük és ismertettük erről szóló kutatási ered­ményeinket, 96 és kimutattuk azt is, hogy ikonog­ráfiái hasonlóság van a tihanyi sírlap és Gizella első királynénak Passauban lévő sírlapja kö­zött. 97 Magyarország történeti kronológiája című mű­ben András temetésével kapcsolatban a követke­zőket írják a szerzők: ,,A menekülő I. Andrást a mosoni kapunál lova ledobja, és sebesülten fog­ságba esik. Fogolyként rövidesen meghal a zirci udvarházban (Veszprém vm.); az általa alapított tihanyi monostorban temetik el." 98 Az okleveles, a krónikás és szakirodalmi he­lyek fenti kritikai átvizsgálása után egyértelmű­en, és minden kétséget kizáróan megállapítjuk, hogy I. András királyt — akaratának megfelelő­en — az általa alapított tihanyi monostortemplom kriptájában temették el. E temetés megtörténté­nek legfontosabb okleveles bizonyítéka II. And­rás király 1211. évi kiváltságlevele, valamint a régészeti kutatás eredménye. Ezt bizonyítja to­vábbá a kriptában lévő, mészkőből faragott sír­lap, rajta a XI. századi magyar királyok méltó­ságjelvényével, egy csavart szárú, hordozható kereszttel, az ún. apostoli kereszttel. A SlRLAP LEÍRÁSA I. András sírlapja — a rendelkezésünkre álló és ismertetett adatok szerint — a XIX. század ele­jén, 1807-ben szerepel legkorábban az irodalom­ban, és „fejér márvány koporsó kő"-nek nevezik, de azt nem jegyezték fel, hogy a kriptában hol volt elhelyezve. Erről 1838-ban adnak hírt elő­ször: „jobb oldalon a falban egy kősír fedél" van. A sírlap a kripta déli falába volt befalazva az 1953. évi ásatásig és helyreállításig, de hogy hol lehetett korábban, erről nincsenek adataink. Egy bizonyos, hogy eredetileg nem a falhoz erősítve állt függőleges helyzetben! Minden vitán felül áll, hogy rendeltetésének megfelelően a kripta sziklájába vájt aknasírt zárta le, illetve jelölte vízszintes helyzetben. Mivel felületén gondosan megmunkálták a rajta lévő szimbolikus tartalmú méltóság jelvényt, a hordozható keresztet, nem le­hetett a járószint alatt, hanem vele egy szintben vagy annál magasabban, hogy mindenki számára látható legyen. Ez volt Európában a X— XII. szá­zadban a temetkezés íratlan rendje, külső formá­ja, ezt tanúsítják a még meglévő példák. A ro­mán építészetet felváltó gótika idején a belső te­rek átrendezése és az újabb temetkezések miatt a díszesebb sírlapokat felszedték és a falhoz erősí­tették függőleges helyzetben. Ezt még a barokk időben is gyakorolták. Nincs itt helye a példák felsorolásának, mert ez Európa-szerte még ma is számtalan helyen így látható, tapasztalható, ez az általános. Arra kell gondolnunk, hogy a tihanyi kriptá­ban a sírlap, illetve a korabeli sírlapok kiemelé­se a járószintből talán a török időkben történt, amikor a monostorépület katonai célt szolgált, s a balatoni végvárrendszer egyik erőssége lett. Ekkor a templomépület is az erőd része volt, csu­pán a kriptát hagyták meg istentiszteleti célra. Nyilván a XVI— XVIII. században kellett ennek megtörténnie, hiszen az ismertetett 1889. és 1953. évi ásatások újkori sírokat tártak fel, s megbolygatva találtak a XI. századinak tartott sírhelyet. A barokk monostorépítkezés során is elképzelhető a sírlap áthelyezése, de — sajnos — egyetlen írott adat sem áll rendelkezésünkre. Sem a pannonhalmi főapátság levéltárában, sem könyvtárának kézirattárában, sem a veszprémi Állami Levéltárban (ahol a tihanyi apátság XIX — XX. századi iratainak egy részét 1951 óta őr­zik), sem a zalaegerszegi Állami Levéltárban erre vonatkozó adatokat nem találtunk. Az 1889. évi, Czigler Győző budapesti műépítész által végzett felújítás terveinek és elszámolásainak sem buk­kantunk a nyomára, csak utalásokat találtunk. A keresett iratok és tervek talán ismeretlen he­lyen lappangnak. Az 1953. évi műemléki és régészeti munkála­tok befejezésekor a kripta középső hajójában, (12. ábra) a nyugat felöli első és második oszlop­pár között К—NY-i tájolással, tehát a kripta kö­zéptengelyében, 21 cm magas, 243 cm hosszú és 103 cm széles téglaposztamenset építettek az alatta lévő, sziklába vájt aknasír fölé (13. ábra). E felépítménybe foglalták be a sírlapot úgy, hogy annak keresztes felső vége K-i, a szára pedig NY-i irányba nézzen. Ez az elhelyezés tökéletesen megfelel a korai idők temetkezési gyakorlatának és az európai írott forrásokban fellelhető adatok­nak. Az alapító sírja ugyanis rendszerint a kö­zéptengelyben van, általában az oltár előtt. A sírlap finom munka (14. ábra). A kopott, szé­lein erősen töredezett mészkőlap eredeti mérete az ép széleken mérve, 191,5 cm hosszú, 52—53,5 cm széles. Vastagságát nem ismerjük, csupán az 1953. évi kutatás alkalmával készült fényképfel­vételek alapján következtetünk rá: kb. 15 cm 161

Next

/
Thumbnails
Contents