A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

hogy hol találunk a tihanyi temetésről vagy a sírról említést. Ismereteink szerint a legkorábbi említés II. András király 1211. május 29. után kelt okleve­lében tálálható, melyben összeírják a tihanyi apátság népeit és birtokait, és I. András király alapítólevélé alapján a határleírásokat a kor szel­lemében átírják. Az oklevél contextusában ol­vasható ez: ,,Huius igitur rei speculatione salub­riter ammoniti, monasterio, in honore Sancti Aniani de progenitore nostro rege Andrea re­colende memorie in monte Tichon íundato, ubi etiam íundatoris corpus pie et devote sepultum requiescit . . ." 25 Magyarul: Tehát ezen tény fi­gyelembevételével üdvösen megemlékezve tisz­telt emlékű elődünkről, András királyról, Tihany hegyén az általa, Szent Ányos tiszteletére alapí­tott monostorban, ahol most is az alapító — ke­gyesen és jámborul eltemetett — teste pihen . . . Az oklevél világosan és félreérthetetlenül bi­zonyítja, hogy András király a tihanyi monostor­ban van eltemetve. Kézai Simon Gestájában így emlékezik meg: ,, Andreas Ipse autem obiit anno regni sui decimo quinto et in Tyhon monasterio proprio cum David suo íilio sepelitur." 2h Magyarul: Az András úr pedig meghalt uralkodásának tizenötö­dik évében, és Tihanyban, saját monostorában, Dávid fiával van eltemetve. A Chronicon Posoniense lényegében nem mond újat az eddig felsoroltaknál: ,,. . . Andreas in silva Wukon (sic) mortuus est et sepultus in Tyhon iuxta lacum Valatun cum suo íilio David." 27 Magyarul: András a Bakony erdejében meghalt, és Tihanyban, a Balaton tava mellett, Dávid fiával van eltemetve. Heinricus de Mügéin krónikájában is a fenti le­írás ismétlődik: ,,Und starb in dem funfczehen (funfczehenden) jar seins reichs (obiit anno regni sui decimo quinto); und ist begraben in dem munster des heiligen sant Aniani, daz er gepawt hett." 2H Ma­gyarul: És meghalt uralkodásának tizenötödik évében és a Szent Ányos monostorban temet­ték el, melyet ö épített. A legrégibb magyar nyelvű híradás Heltai Krónikájában olvasható András király haláláról és el temetéséről: ,,És a szegény és köszvénes király a futásban fogva esek, és igen gonoszul tárták ötét a fog­ságban, és mindjárást meghala. És elvivék ötét a Ticzonia kalastromba a Balaton-víz mellé, és eltemetek ott ötét a monostorban, mellyel ö maga csináltatott vala Szent Anianus nevébe." 2y Thuróczy Chronica Hungarorum-]ának latin szövege Horváth János fordításában magyarul így hangzik: ,,András király Németország felé futott, de nem tudott elmenekülni, mert a raoso­nyi kapunál elfogták, és mivel gondozás nélkül tartották fogva a Bakony erdőben, egy Zircnek nevezett falu közelében, elhalálozott. Eltemették Szent Ányos hitvalló monostorában, melyet maga a király alapított Tihanyban, a Balaton tava mel­lett." 30 A felsorolt okleveles és krónikás adatok két­ségtelenné teszik azt a tényt, hogy I. András ki­rályt tihanyi monostorának kriptájában temet­ték el, sőt minden valószínűség szerint legkisebb fiát, Dávid herceget is. A döntő okleveles bizo­nyíték a már idézett oklevél, melynek alapján Erdélyi megállapítja: „II. András 1211-ben meg­újítván és megerősítvén I. András alapítólevelét, világosan megmondja, hogy az alapító teste a ti­hanyi monostorban nyugszik. Az a kérdés: fönn­maradt-e I. András király koporsója és sírem­léke?" 31 Erdélyi kérdésének a megválaszolása régé­szeti feladat. Vizsgáljuk meg először, maradtak-e fenn írott források a sírról. — A XVI— XVII. században a várrá átépített tihanyi monostor a balatoni végvárrendszer egyik kicsiny, de nem lényegtelen erődje volt. A monostorból csupán a királyi temetkezőhely, a kripta vészelte át a török időket, s mikor a XVIII. század elején az apátság visszatelepült, csak itt volt lehetőség is­tentiszteletet tartani. Úgy véljük, azóta nevezik altemplomnak. Grasso Villebaldot 1719-ben ik­tatták be a tihanyi monostor apáti székébe. „Pusztult, elhagyott állapotban vette át apátsá­gát, monostorában mindössze két hasznavehető czellát talált, az istentiszteletet a templom kata­kumbájában kellett végezni . . ." írja róla Sö­rös Pongrác. 32 ,,Csak az altemplomot lehetett használni, ez pedig elég volt ugyan a monostor lakóinak számára, de nem felelt meg a hívek­nek. Grasso apát tehát 1719-ben belekapott a máig meglevő barokk-stílű templom építésébe." Sajghó Benedek pannonhalmi főapát azt aján­lotta Grasso apátnak, hogy a kripta fölé emel­tesse a tornyot, ,,mivel a szentély záródása nem íves, a Balatonra néző falát meg kell emelni s erre kell a tornyot építeni". 33 Ez a főapáti írásos javaslat azt jelenti, hogy az András-féle kripta alapjaiban szilárd, falaiban ép és biztos építmény volt a XVIII. század 20-as éveiben, vagyis a tö­rök idők végvári átalakítása nem érintette. A befejezés előtt álló templomépítkezést az 1736. december 26-án kiütött tűz félbeszakítot­ta, de a munkálatokat már utóda, Lécs Ágoston apát folytatta, aki a templomot megnagyobbított, jelenlegi méreteiben elkészíttette. A templom hajója alatt kettős kereszt alaprajzú kriptát épít­tetett a szerzetesek temetkezési helyéül. Építke­zéseiről építészeti adatokkal nem rendelkezünk, csupán annyit tudunk, hogy az altemplomnak nevezett XI. századi kriptát már Grasso apát épít­kezései valamilyen formában érintették. Erdélyi a következőket közli Römer Flóris jegyzeteire hivatkozva: ,,Mikor Grasso Villebald apát a XVIII. század elején a mai templomot a réginek helyén építeni kezdte, a régi templomból meg­maradt altemplomban több sírra akadtak, és az is bizonyos, hogy a fölfedezett sírokat avatatlan kezek megbolygatták. Rómer szerint egy czin­koporsót ki is emeltek az altemplom talajá­ból . . ," 34 Bél Mátyás ,,Notitia Comitatuum Veszprimien­sis Simighiensis et Saladiensis" című, a XVIII. század második harmadában összeállított mun­kájában Thuróczy, Ranzanus és Bonfini munkáira támaszkodva Tihanyról is ír, a kriptáról és a sírról az alábbiakat közli: ,,. . . In locum Tihonis successit iterum claust­rum cum templo splendido, cujus sanctuarium 150

Next

/
Thumbnails
Contents