A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kozák Károly: Közép-Európa centrális templomai (IX–XI. század)

ségül ment Sámuel bolgár cár fiához. A következő évben azonban eltaszítva tért vissza Magyarországra, s itt szülte meg fiát, Deján Pétert. A fiút ,,görög" szerzetesek nevelték, cárevicshez illő módon a feldebrői kolostorban. Major ebbe a történeti keretbe helyezi a tarnaszentmáriai és feldebrői templomok építését.

37 A fenti munkák értékes adatokat, megfigyeléseket rögzítettek — ha néha egymásnak ellentmondva közölték is azokat — és a kibontakozás irányába haladtak. Az utóbbi években végzett régészeti feltárások során megállapították, hogy a szentély és a hajó egyidőben épült. A kisméretű altemplom hajójában egy, az épülethez igazodó sírt, és annak szentélyében egy egykor jelentős személyt őrző ,,aknasírt" tártak fel, többször megbolygatott csontokkal.

38 Ez utóbbi adat egyértelművé teszi, hogy ez a nálunk különleges értéket képviselő kis templom eredetileg nem pogány gyülekezőhelyként, hanem egy igen jelentős család temetkezőhelyeként — legalábbis részben, más rendeltetéssel együtt — épült, még a magyar román kori építészet kialakulása előtt. Ez az idő viszont nem lehet más, mint Géza fejedelem kora, amikor a térítés hivatalosan is megindult hazánkban. Az építtető személyét keresve elsősorban Géza fejedelemre vagy esetleg testvérére, Mihályra gondolhatunk. A kutatók által korábban felvetett, Quedlinburgból közvetített bizánci hatásokat a császár által küldött építőmesterek hozatták magukkal, akik a magyarokkal együtt jöttek Quedlinburgból 973-ban. Quedlinburgban a küldöttségeket a császár feltehetően a templomban fogadhatta, részben így érzékeltetve azokkal Istentől nyert hatalmát. A küldöttség egy részének Prágán, Lengyelországon keresztül feltételezett útja során hasonló élményekben lehetett része az uralkodók fogadásain (Szent Vid-templom és valamelyik lengyel palotakápolna), így igen valószínű, hogy a fejedelem (herceg?) első templomuk építésénél figyelembe vette az ott látottakat. Kicsisége dacára olyan templomot építtettek Tarnaszentmárián, amely elrendezésével és díszítettségével egyaránt alkalmas volt a fejedelem — vagy a ,,herceg" — hatalmának (küldöttségek fogadása) és az egyházi szertartásoknak (keresztelés, szentmise stb.) kifejezésére és lebonyolítására, ahol a fejedelem („herceg"?) kijelölte végső nyughelyét, sírját is. így kap értelmet a kis méretekbe foglalt gazdag forma, szerkezet, díszítettség — méltó párja a párhuzamként említett narancói templomnak.9 Ez ideig nem tudjuk biztosan, hogy hol volt Géza fejedelem elődeinek és néki korai székhelye. Az Abák birtoklása ekkor nem mutatható ki Egerben és környékén, Tarnaszentmárián sem. így a fejedelmi birtoklás nagyon is valószínű Tarnaszentmárián. Nem tudjuk egészen pontosan, (római, keresztény előzmény, stratégiai helyzet stb.) milyen körülmények játszottak később közre a fejedelmi székhelynek Esztergomban, majd később Székesfehérvárott történt kiépítésében. Valószínű, hogy szomszédos országainkhoz hasonlóan, ebben az időben nálunk is új székhelyet választott a fejedelem, majd a király. így történhetett, hogy Géza uralkodásának második felében már Esztergomot tekintette fő tartózkodási helyének, majd István király Székesfehérvárt választotta székhelyül. Ott temette el apját, Gézát és ott építette fel — most már nagy méretben — a királyi bazilikát. A tarnaszentmáriai templom építését az elmondottak alapján 973—975-re tehetjük. Előképeinek és párhuzamainak a jeruzsálemi Szent Sír- és Szent Theodosius-templomokat, a betlehemi Jézus Születése-templomot, az egyiptomi Fehér- és Vörös-kolostorok templomainak szentélymegoldásait, Európában pedig a már Csemegi által is említett példákat (Grenoble, Naranco, Quedlinburg stb.) tekinthetjük. A tarnaszentmáriai templom lényegében Géza fejedelemnek vagy testvérének, Mihálynak palota- és temetkezőkápolnájaként épült, amely egyben egyik első keresztelőkápolnánk is volt. A diadalív két oldalán levő, a többinél egy lépcsővel magasabban fekvő padkás ülőfülke lehetett a fejedelem és a fejedelemasszony helye („trónja") küldöttségek, nemzetségfők fogadásakor, tanácskozások alkalmával. Az altemplom két központi sírjában temethették el a Géza életében meghalt családtagokat (talán Mihályt, leánytestvérüket és fiát, Deján Pétert stb.), mint később Székesfehérvárott a királyokat és családtagjaikat.

40 Székesfehérvár, Rózsa utcai templomrom A Tarnaszentmáriáról elmondottak után ezt az azzal egyező formájú és méretű, de altemplom nélküli kis templomot annak „párjaként" kezelhetjük, de kiemelt temetkezési rendeltetés nélkül, így ez a templom a tarnaszentmáriaival azonos időben, Géza fejedelem palotakápolnájaként épülhetett az ország másik fontos fejedelmi birtokán, ahol ugyancsak jelentős magyar személyek (nemzetségfők stb.) fogadása és keresztelése is folyt.

41 Székesfehérvár, Szent Péter-templom E nagy fontosságú, jelentős méretű, négykaréjos templommaradványt 1971-ben tárták fel a város történeti központjában, a püspöki székesegyház kapuja előtt. Néhány kisebb értesítés, hír után végre kezünkbe vehettük a feltáró régész szakszerű és részletes feldolgozását (18. ábra). A részletes leírások (méretek, rétegek stb.), szerkesztési rajzok után a következő végső értékelést olvashatjuk: A keletéit, hozzávetőleg 10 X Ю m-es nagyságú középrészhez minden oldalról félköríves apszisok csatlakoznak. (A déli hiányzik, egy kriptával, később szétrombolták.) A keleti karéj belső két oldalánál előkerült „falmaradványokat" prothesisnek és diakonikonnak tartja a szerző. A nyugati karéjon belül előkerült pillér alapján rekonstruálja a hiányzó három pillért, amelyek véleménye szerint kupolát tarthattak. Az építés és a funkció tekintetében azonban adós marad a válasszal. Vagy 967—973 táján (Sarolttal való házassága, quedlinburgi találkozó) épült, vagy Szent István építtette apjának sírkápolnájaként.

42 125