A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kozák Károly: Közép-Európa centrális templomai (IX–XI. század)

10. ábra. Keresztelőegyházak és palotakápolnák Lengyelországban Abb. 10. Taufkirchen und Palastkirchen in Polen várban (11. ábra). (Ferde szájú Boleszláv fejedelem itt adott menedéket Boricsnak, a magyar trónkövetelő hercegnek. 1135-ben II. Béla király magyar és ruszin seregei elfoglalták és felgyújtották a várost.) A két, egymásra megközelítőleg merőleges hossztengelyü palota végében — illetve a kettő között — álltak egykor a körtemplomok. Az épületmaradványok helyzetéből és formájából egyértelműen kitűnik, hogy azok nem egyidoben épültek. Vegyük először szemügyre azt a minden bizonnyal korábban épült palotaegyüttest, amelyhez a keletéit, félköríves szentélyű körtemplom tartozott. A körtemplom északi oldala mellé épült — de nem azzal együtt, hanem feltehetően valamivel később — a kétosztatú palota, amelynek hossztengelye az északi második helyiségénél kissé megtörik. (Lehetséges, hogy ez az épületrész is később épült, talán toronyként csatlakozva a már meglevőhöz. Amenynyiben a fentiek igaznak bizonyulnak, a körtemplom akár Metód idejében is felépülhetett már, s ebben az ecclesia baptismalisban keresztelték először a wislánokat. A keresztelőkápolna északi oldala mellett feltárt épületmaradvány előbb talán a térítőké volt, amelybe azok távoztával beköltözött a törzs vezetője, ,,hercege".) A X. század közepe táján — amikor I. Mieszko fejedelem már egyesítette a törzseket — bővíthették és alakíthatták palotakápolnává ezt az épületegyüttest, valószínűleg a földvár építésével együtt. A második palota az első északi végének vonalába épült, de attól távolabb. Köztük állt a kívül kör alakú, belül nyolckaréjos, a korábbival megközelítőleg azonos méretű, körüljárható kápolna. E második palota fala vékonyabb az első falánál, földszintes, esetleg egyemeletes lehetett. Déli homlokzata előtt — a várudvar felé — oszlopos 116