A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kozák Károly: Közép-Európa centrális templomai (IX–XI. század)

lis palotakápolnáikkal — ha kisebb méretben és egyszerűbb formában is — egyes kutatók legutóbbi felfogása szerint a nyugati példaképeket követték. A típus magyarországi eredete szempontjaitól szükségesnek tartjuk e kérdés pontosabb megvizsgálását a hazánkkal szomszédos területeken: A morva fejedelemség területén a IX. századtól kezdődően számolhatunk kör- és centrális templomok, kápolnák megjelenésével. Ezek legnagyobb számban Mikulcicéből ismertek, ahol három ilyen kápolnát tártak fel. Egy további morva rotundát Staré Mestóból ismerünk. A vizsgálat szempontjából elsősorban Mikulcice fontos számunkra. Elöljáróban elmondhatjuk, hogy a három körtemplom formailag nem egységes (a 6. számú körtemplom két félköríves „szentélyű", a 7. számú körtemplom kissé kiugró, ,,íves záródású" szentélyfülkés, a 9. számú pedig kívül kör, belül négyfülkés, „kereszt alakú" épület) és egyik sem állt a vár, a központi település területén, hanem az azt határoló, vízrajzilag is jól el5. ábra. Morva keresztelőkápolnák: 1—3. Mikulcice, 4. Staré Mesto és Mikulcice: helyszínrajz a feltárás nyomán Abb. 5. Taufkapellen in Mähren: 1—3. Mikulcice, 4. Staré Mesto und Mikulcice: Ortsbeschreibung nach der Freilegung különülő, valószínűleg valamivel később benépesült területeken — „külvárosokban" — épült (5. ábra). A „város" központjában állt a körtemplomokhoz képest nagyméretű, háromhajós, háromrészes (előcsarnok, karzat, félköríves szentély) templom. Ez valószínűleg a térítők keresztelőtemploma (bazilika) volt, amelynek nyugati része az előcsarnok felett helyezkedhetett el a lakórész (palota), közvetlen átjárással a karzatra. A bazilika közelében tárták fel a fejedelem palotáját. Ezeket a központi épületeket I. Mojmir (kb. 818—848) vagy Rasztiszlav (849—870) építtette az ott talált leletek és a történeti adatok tanúsága szerint. Ez az időszak megelőzi, részben pedig fedi Cirill és Metód itteni missziós tevékenységének idejét. Ezektől a központi épületektől északnyugatra egy egyenes záródású, „sekrestyés", északkeletre két másik, egy félkörös szentélyű, és valamivel távolabb egy egyenes szentélyzáródású kisebb templom maradványait tárták fel. Ezek közül a palota közelében feltárt kisméretű, félköríves szentélyzáródású templommaradvánnyal kapcsolatban a kutatók felvetették a „mausoleum" lehetőségét. Építésének korát a IX. századra (valószínűleg a 2. felére) tették." Amint a fentiekből világosan kitűnik, Mikulcice esetében a korai időszakban szó sem lehet — formai átvétel tekintetében — Aachenről vagy köréről. Itt inkább az Ottók hatalmi központjának, Passaunak vagy Quedlinburgnak hatásáról beszélhetünk a templomok vonatkozásában. A valamivel később, a fejlődő város külső területein, részein feltárt három körtemplom egy másik hatás eredményének tekinthető. Az ásatok és a történészek által talán topográfiai helyzete miatt Kosteliskónak nevezett, a központhoz délről közvetlenül kapcsolódó területen álló 9. számú, kívül kör-, belül négyfülkés, „kereszt alakú" kis templomot vegyük először sorra. Ennek a templomnak, kápolnának külső átmérője 9 m, a fülkék belső hossz- és szélességi mérete 6,5 m. Nem sok ember fért el a templomban. Így elfogadható az a nézet, hogy eredetileg keresztelőkápolnának épült. Közepén egy kutat tártak fel. Építésének idejét a IX. századra határozták meg. A másik körtemplom a „várostól" valamivel távolabb, északnyugatra állt egykor. A 6 m külső átmérőjű (?) tört kőből épített hajóhoz keletről egy ívesen záródó szentély (fülke) kapcsolódik. Feltehetően ez is keresztelőkápolna volt, mint a 9. számú, s azzal megközelítőleg azonos időben, a IX. század 2. felében épülhetett. Ez a két körtemplom tulajdonképpen éppen olyan „ecclesia baptismalis" volt, mint a nagy, háromhajós „püspöki templom", azonban annál később, másik fejedelem és máshonnan jött (Bizáncból) térítők építtették. A harmadik körtemplom, a 6. számú rotunda a városban egykor álló püspöki egyház, a palota és a 4—5. számú templomok ívesen hajló vonalába esik, de a zárt szerkezetű, folyó által határolt városon kívül, a folyó „V" alakú elágazásának túlsó partján. Valószínűleg fontos átkelőhely lehetett itt, amelyen át északkeleti irányba vezetett az út. A leírt helynek stratégiai jelentősége is 112