A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Ritoók Ágnes: Árpád-kori temetkezések Veszprémfajszon
ben, 34 Majson, 35 Maroshegyen, 36 Öcsödön, 37 Pomázon, 38 Pécs-Somogyon, Palotabozsokon, 40 Szabolcsban, 41 Törökszentmiklóson 42 és a visegrád-várkerti esperességi templom melletti köznépi temető egy másik sírjában 43 ez a gyöngytípus nem volt pénzzel datálva, ill. az ásatok erről nem tesznek említést. Éremmel datált 12. századi előfordulásukról azonban nincs tudomásunk eddig. A 71. gyermeksír gyöngyei három típust képviselnek. Ezek közül a 12. századi temetkezésekben is megtaláljuk az apró, nyomott gömb alakú, piros és sárgásfehér színű, valamint a folyatott díszes gyöngyöket. A 7 db zöld, kockásra vagdalt üveggyöngy megfelelőit azonban eddig csak a 11. század második felére utaló környezetből közölték. Szőke négy lelőhelyüket ismeri, s a 11. század második felére keltezi ezeket, kiemelve gyermeksírokban való gyakoriságukat. 44 Az újabban publikált, ill. feldolgozott temetőkből Beremend-Homokbányán, 45 Ellend-Szilfa-dűlőn 46 és Maroshegyen 47 kerültek elő az eredetileg zöld, de sárgásfehérre korrodálódott gyöngytípus példányai. Egyetlen, eddig ismert pénzzel datált lelőhelye a már többször idézett visegrádvárkerti temető 45. sírja, amelyben mind a fóliás, mind a kockás gyöngyöket I. László dénárja keltezi. 48 A nyakéket a gyöngyökön kívül négy fémtárgy díszítette. Az S végű haj karika mellett 3 db vékony, nagyon rossz megtartású rézlemezke is feküdt a gyöngyök között. A restaurálás nyomán az előlapok mindegyikén azonos ábrázolás — kettős gyöngysoros keretben görög betűs körirat s két alak — domborodott ki. Egyikük feje körül glória látszik, s bő, lepelszerű ruhát visel, bal kezét pedig a balján álló alak fejéhez emeli. Ez utóbbi, minden valószínűség szerint koronás alakot (koronájának lecsüngő díszeit pontokkal jelölték) egyenes vonalú, díszes ruhában ábrázolták, jobb kezében gömbbel, bal karját pedig a melle elé emeli. Ezt a jelenetet, amely a császárnak Mária általi megkoronázását mutatja, a bizánci művészetben a 10. századtól kezdve ismerjük. Nagyon valószínű, hogy e lemezkék esetében bizánci pénz másolatáról (lenyomatáról) van szó. Ezt az ábrázolástípust — éremképeken ábrázolt változatait is — Váczy Péter foglalta össze legutóbb, s feltételezi, hogy Magyarországon a kora Árpádkorban ismertek olyan bizánci pénzeket, amelyekre ezt a jelenetet verték. 50 További kutatás szükséges ahhoz, hogy a három lemez közös „verőtövét" meghatározhassuk, annyi azonban bizonyos a ruházat és a körirat típusa alapján, hogy ez nem lehet későbbi a 11. századnál.' 1 Nem kevésbé érdekes a lemezek felfüggesztésének módja: két eltérő alakú — egy lemezes és egy kengyeles — fület forrasztottak a hátlap közepére. S hogy az erősebben kiálló vékony lemezes fül a használat közben ne törhessen le, se pedig éles széle ne sértse a nyakat, mellé mind a három lemez esetében egy, a fül magasságával egyező átmérőjű gyöngyszemet fűztek.' 2 E díszek legközelebbi párhuzama a Bjelo Brdó-i temető 192. sírjában található meg. Az itteni darab egy ,,Szent István-féle érem utánzása sárga fémből (?)" — tehát ez is valószínűleg sárgarézből készült, hasonló technikával, mint a fajszi példányok. Hátlapján pedig ugyanilyen 1 ,/felemás" fülmegoldást alkalmaztak." Mind ezt, mind a további hasonló darabokat fibulaként tartja számon a szakirodalom. 54 A fajszi példányok eredetileg szintén ruhakapcsoló tűk lehettek, s csak másodlagosan kerültek a gyöngysorra az S végű hajkarikával együtt. Ezzel a másodlagos felhasználással magyarázható, hogy miért alkalmaztak két, eltérő alakú fület rajtuk. A mai kengyeles fül ugyanis eredetileg a tű beakasztására szolgáló kampó volt. E kampók rögzítetlen végét azért hajlították a lemezek hátlapjához, hogy a fonalat ezeken is keresztül lehessen húzni, s az később se csússzék ki belőlük. A fent részletesen tárgyalt gyöngytípusok divatját és a bordázott S végű haj karikák megjelenésének időpontját összevetve, a sírok korát — legalábbis azokét, amelyek e mellékleteket tartalmazták — all. század második felére, végére tehetjük. Azonban több adatra, s különösen a templom körüli temetők korai sírjainak nagyobb számban való feltárására lenne szükség ahhoz, hogy kétségek nélkül mondhassuk ki, hogy a fóliával díszített, valamint a kockásra vagdalt zöld gyöngyöket a 12. századtól nem viselték. c) A falura vonatkozó Árpád-kori források A falunak és templomának létezését az Árpádkorban írott forrásaink kétségtelenül igazolják. A legkorábbi adatot a település meglétére vonatkozóan azonban csak 1233-ból ismerjük, amikor egy határjárás kapcsán a Fájsz felé vezető utat említik. 55 Fajszi jobbágyok szerepelnek a veszprémi káptalan 1265-ben kelt oklevelében, 56 vala13. ábra. Két másodlagosan felhasznált fibula a 71. sír gyöngysoráról Abb. 13. Zwei sekundär verwendete Fibeln der Perlenkette aus dem Grab. Nr. 71 103
