A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Éry Kinga: Újabb összehasonlító statisztikai vizsgálatok a Kárpát-medence 6–12. századi népességeinek embertanához

létről származó, de később ideérkező népesség is kereshette telephelye megválasztásakor a rokon népességek közelségét. A második feltevést pedig az államalapítás kori telepítési politika gyöngíti, ennek során ugyanis kontinuus közösségek kerülhettek egymástól távolra. Mérlegelve a fentieket, az egymáshoz kölcsönösen és elsődlegesen hasonló sorozatokról az alábbiak mondhatók: a) az avar kori Nővé Zámky esetében az Árpád-kori Ábrahám és Dolny Jatov népességéhez való hasonlóság létrejöhetett az azonos formakörbe tartozás alapján is (valamennyien az l/a szubklaszter tagjai), ugyanakkor a lelőhelyek közelsége az avar kori népesség továbbélését is feltételezhetővé teszi; b) az avar kori Szekszárd és az Árpád-kori Kérpuszta esetében a megítélést hasonló okok nehezítik, hogy azonban ez esetben a közös l/a szubklaszterba tartozás ellenére az avar kori népesség továbbélésének feltételezése ugyancsak megengedhető, annak az az oka, hogy a két minta az l/a szubklaszter szélén, a többségtől mintegy elkülönülve található; c) nehéz eldönteni, hogy az avar kori Virt és az Árpád-kori Rusovce esetében a hasonlóság a közös kelet-európai gyökerekben, vagy a helyi továbbélésben keresendő, a . két minta azonos szubklaszterba tartozása, a lelőhelyek egymáshoz való viszonylagos közelsége alapján ugyanis mindkét lehetőség egyaránt fennáll; d) az avar kori Tiszaderzs és az Árpád-kori Jászdózsa esetében, figyelembe véve eltérő szubklaszterba tartozásukat és a lelőhelyek egymáshoz való közelségét, feltételezhető az avar kori népesség továbbélése; e) ahhoz, hogy a 9. századi Nitra-Lupka és az Árpád-kori Zalavár hasonlósága mögött a két lelőhely egymástól való nagyobb távolsága ellenére a nitra-lupkaiak továbbélésére, illetve Zalavár-környéki áttelepítésére lehessen gondolni, a történeti források segítségére is szükség volt; f) és noha az előzőekben csak a 6—9. századi népesség továbbélése került vizsgálatra, a példákhoz csatolható a 4—5. sz.-i kelet-dunántúli késő római kori minta népességének az Árpádkori Devinhez fűződő kapcsolata, márcsak azért is, mert a két minta földrajzi távolsága miatt ez esetben is valószínűleg áttelepítéssel lehet számolni. Számszerűen bármily csekély is a néhány ismertetett adat, bármily bizonytalan is értelmezésük, alapot nyújtanak azonban a 6—9. sz.-i népesség ismeretlen mértékű Árpád-kori továbbélésének feltételezésére a Kárpát-medence egyes részein. B) Ami a 10. és a 10—12. századi minták népessége közötti kontinuitás kérdését illeti, közeli hasonlóság kevés, csupán az elvileg lehetséges esetek 6,9 százalékában adódott. Az analógiák pedig (az A csoport esetében Besenov, а В csoport esetében Besenov és Székesfehérvár—Szárazrét, а С csoport esetében Rusovce és Zalavár) egyik esetben sem bizonyultak kölcsönösen elsődlegesnek. A jelenség több okkal magyarázható. Oka lehet először is az, hogy csupán négy, honfoglalás kori minta áll szemben 18 Árpád-kori mintával, igen kicsi tehát az esély a két korszak anyaga közötti hasonlóság megtalálására. Figyelembe kell azonban venni, hogy a négy honfoglalás kori csoportot 45 kis minta alkotja, ami a lelőhelyek számát tekintve tetemes mennyiség, s amelyek egyedi összehasonlíthatósága esetén minden bizonnyal több, Árpád-kori analógiára lehetett volna bukkanni. Oka lehet a jelenségnek az is, hogy a 10. század végének áttelepítései elsősorban a honfoglalókat érinthették. A zömmel helyi eredetű, illetve már a honfoglalás idején a Kárpát-medencében talált populációk közé betelepített egy-egy honfoglaló család embertani jelenlétét pedig a nagyobb minták átlagértékei nem érzékeltetik. Es végül, oka lehet a jelenségnek az is, hogy a keveredés a helyben talált lakosság és a honfoglalók között csak fokozatosan ment végbe, ennélfogva az Árpád-kor első két évszázadának embertani anyagában a folyamat még nem érzékelhető. 2. A regionális csoportok tanúsága A kontinuitás kérdése a következőkben az egyes tájegységek különböző periódusú csoportjainak összevetésével kerül elemzésre. Nehézséget okoz azonban, hogy ezt mind a négy periódus és minden érintett tájegység vonatkozásában a leletanyag területenkénti és korszakonkénti hiánya miatt nem lehet végigvinni. Utalva a 3. 4. 6. és 7. táblázat, valamint a 37. 42. és 78. ábrák adataira, a továbbélés vonatkozásában az egyes tájegységek a következőket mutatják. Körös—Maros köze A kontinuitás kérdése ezen a tájon a leletek csekély száma miatt ma még alig tanulmányozható. Mivel e vidék avar kori népességét csupán egyetlen minta képviseli, a terület 6—8. sz.-i embertani sajátosságai felderítetlenek. A honfoglalók kis D csoportjáról is csupán annyi ismeretes, hogy a népesség valószínűleg a Dnyepertől keletre eső steppe területéről származhatott, s hogy továbbélésére sem az itteni Árpád-kori leletanyagban, sem más részeken nincs adat. A vidék Árpád-kori népességében sem mutatható ki a Kárpát-medence más tájain korábban élt etnikumok hatása, hasonlóságot mindössze a kortárs Duna—Tisza köziekkel mutatnak. Duna—Tisza köze Az egyetlen tájegység, ahol az avar kor, a honfoglaláskor és az Árpád-kor népességét össze lehet vetni, és ahol emellett a három periódus lelőhelyeinek elterjedési területe is nagyjából egybeesik. Az itt élt avar kori népesség és az érkező honfoglalók A csoportja között nincs hasonlóság és még ennél is nagyobb a különbség az avar kori és Árpád-kori népesség között. A Duna—Tisza közi avarság továbbélésére utaló nyom a Kárpátmedence más területeinek honfoglalás vagy 66