A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Éry Kinga: Újabb összehasonlító statisztikai vizsgálatok a Kárpát-medence 6–12. századi népességeinek embertanához

• 101 61 97 96 116 66 120 29 56 57 100 48. ábra. A C-csoport analógiáinak dendrogramja Figure 48. Etendrogram showing the analogies of group С 61 Roljânok 42 Mordvinok 59 Dregovicsok 63 Radimicsek 101 Hont kor C-csoport 120 Zalavá

г 33 Csernahov muv . Moldavia 34 Also Kama 36 Csepca - medence 97 Zelovce 49. ábra. A „poljánok" analógiáinak dendrogarmja Figure 49. Dendrogram showing the analogies of "Polyans" szubklaszterba tartozása és saját közeli párhuzamai szerint a Dnyepertől keletre eső steppén, közelebbről a Dnyeper és az Ural hegység déli, délkeleti része között lehetett, tehát az A csoporttól nyugatabbra (lásd a 10., 44. és 46. ábrát). Erős hasonlósága a közel kortárs Bolsie Tarhanival (47. ábra) annak analógiái szerint valószínűleg nem a közös eredet, hanem a hosszabb időn át hasonló földrajzi környezetben, egymás közelében éléssel magyarázható, Bolsie Tarhani analógiái közül ugyanis hiányoznak a „szarmata" sorozatok, ugyanakkor nem egy, hanem két ,,uszun" analógiája van. Bolsie Tarhani népessége tehát kissé а В csoporttól keletebbre alakulhatott ki. А В Csoportnak az avar kori Szeged—Makkoserdővel való hasonlósága csupán másodlagos, és ugyanez a helyzet а С csoporttal való kapcsolata esetében is. А В csoport két Árpád-kori analógiája szintén másodlagos. С CSOPORT (No. 101, 1/b szubklaszter, 48. ábra). A 8 dunántúli és 5 északi dombvidéki mintából képzett csoport zöme tisztán europid, az europo-mongolidok részaránya csupán mintegy 5% .

9 Közeli analógiái: az i. e. 3—i. sz. 3. sz.-i észak-pontusi késő szkíta kori Zolotaja Balka (No. 29), a 4—9. sz.-i észak-pontusi Szkalisztoje (No. 57), a 11—12. sz.-i észak-pontusi Kairi (No. 56), a 9—13. sz.-i ,,keleti szláv" „poljánok" (No. 61), a 4—6. sz.-i „nyugati germán" Jura (No. 66), az avar kori Virt (No. 96) és Zelovce (No. 97), a honfoglalás kori В csoport (No. 100), az Árpád-kori Rusovce (No. 116) és Zalavár (No. 120). Története: а С csoport kialakulási helye, az 1/b szubklaszterba tartozása és saját közeli analógiái szerint a kelet-európai erdős steppe és az azzal szomszédos füves steppe területén, valahol a Fekete-tengertől és az Azovi-tengertől észak, északkeletre lehetett. A pontosabb lokalizálás az egyetlen korai analógia másodlagos helyzete miatt bizonytalan. A „polján" mintához fűződő hasonlósága, továbbá a „poljánok" saját analógiái szerint (49. ábra), ezek а С csoport északi szomszédai lehettek. Amíg ugyanis a „poljánok" elsődleges analógiái a tőlük északkeletre élt „mordvinok", s a tőlük északnyugatra élt „dregovicsok" és „radimicsek", ezekkel а С csoportnak nincs kapcsolata. Bonyolultabb problémát jelent а С csoportnak az avar kori Ipoly menti Zelovcehoz fűződő hasonlósága, a jelenség ugyanis kétféleképpen magyarázható. Vagy onnan ered, hogy а С csoportba már igen korán helyben talált továbbélő avar kori elemek keveredtek, amire a két minta területi közelsége is lehetőséget adhatott. Feltételezhető azonban az is — ami hasonlóságuk részbeni másodlagossága miatt valószínűbb —, hogy а С csoport és az a népesség, amelyből Zelovce is származott, a kelet-európai térségben egymás közelében élt. Mint arról korábban szó volt, Zelovce népessége valószínűleg „keleti finn" környezetből, az Alsó-Káma vidékéről származhatott, а С csoportnak azonban nincs közeli kapcsolata ennek a területnek a népességével. Az is lehet tehát, hogy a zelovcei népesség éppen olyan összekötő szerepet játszott a keleti finn területek népessége és а С csoport között, mint amelyet a poljánok játszottak a keleti szláv területek népességei vonatkozásában. А С csoportot a honfoglalás kori В csoporthoz csupán másodlagos hasonlóság fűzte, és ugyanez a helyzet Rusovce és Zalavár esetében is. Az utóbbi két esetben azonban figyelembe kell venni a hasonló kelet-európai térségből való származás lehetőségét is. Az sem kizárt, hogy a 10—11. századra datált rusovcei populáció a С csoporttal együtt érkezett a Kárpát-medencébe, valamint, hogy a zalavári 11—12. századi népességben a honfoglalók С csoportjának nyugat-dunántúli leszármazottai is jelen vannak. D CSOPORT (No. 102, 2/a szubklaszter). A 6 lelőhely anyagából képzett Körös—Maros közi csoport népességének zöme tisztán europid, az europo-mongolidok részaránya mintegy 17%.

I0 Analógiái nincsenek. Története: a D csoport kialakulási helye a 2/a szubklaszterba tartozás alapján a Dnyepertől keletre eső steppeövezetben lehetett, a hely pontosabb meghatározása azonban analógiák hiányában nem lehetséges. B) összevetve a honfoglalók egyes csoportjainak rekonstruált kialakulási helyét Kárpát-medencei szállásterületükkel, hasonló jelenség figyelhető meg, mint az avar kori sorozatok esetében. Azon csoportok, amelyek eredete a Dnyepertől keletre eső steppeövezetben lehetett (A, В és D csoport) a honfoglalást követően a nagyalföldi síkságon telepedett meg, míg a Dnyeper környéki С csoport a Dunántúl és az északi dombvidék tájaira került. A honfoglalók első telephelyeinek kiválasztásában tehát az életföldrajzi szempontok elsődleges szerepet játszhattak. 54