A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Veress D. Csaba: Adatok a zsidóság Veszprém megyében a II. világháború idején lejátszódott tragédiájához

volt: az egyik a Rákóczi utca Kossuth Lajos utcai részénél, a másik a Bástya utca Kis tér felőli részén.

17 Várpalotán a zsidó templomot zárták körül deszkapalánkkal. Gettót állítottak fel Tapolcán, Keszthelyen és Sümegen is. Május 28-án dr. Buda István — május 9-től az új főispán dr. Mesterházy Ferenc helyett — megszemlélte a veszprémi gettókban folyó munkálatokat. Másnap a pápai gettó építkezéseit tekintette meg, ahol felfedezte, hogy dr. Donath Kornél nőgyógyász a terhes anyák számára szülőotthont rendezett be. Ezt látva valóságos dühkitörést kapott: ,,A büdös zsidóknak ez túlságosan szép, majd teszek róla!"

18 Buda István főispán olyan embertelenül hajtotta végre a kiadott rendelkezéseket, hogy még évekkel később is kitört ellene a közgyülölet. A háború után, 1946. januárjában, mikor mint háborús bűnöst a veszprémi rendőrkapitányságról az ügyészségre kísérték — a nyílt utcán, a jelenlegi Kossuth és Rákóczi utcák találkozásánál, a jelenlegi OFOTÉRT üzlet előtt a felháborodott tömeg megrohanta és meg akarta lincselni. Csak a rendörök tudták kiszabadítani — kisebb sérülésekkel — a tömeg bosszúálló kezéből, s szállították az ügyészségre, ahol a törvényesség betartásával mérték ki büntetését.

19 A székesfehérvári II. csendőrkerülethez tartozó Veszprém megyében 1944. június 1-én rendelték el a zsidó lakosság gettókba zárását. A pápai zsidótemplomban ezen a napon — Sevousz második napján — tartották az utolsó istentiszteletet, ahol — a túlélők emlékezete szerint — az utolsó „dróseját" Haberfeld Jakab főrabbi tartotta, s különösen drámaian hangzott el Stein Codek kántor ajkáról a „Jiszkór" — az utolsó ima!

20 A nap folyamán a csendőrség és a rendőrség karhatalmi beavatkozásával — példátlan durvasággal — Pápa város 2565 zsidó vallású lakosságát a gettóba kergették. Lakásuk elhagyása után a csendőrség veréssel, ütlegeléssel vallatta a gettóba zárt embereket, hogy hová rejtették el értéktárgyaikat, ékszereiket, aranyaikat.

21 A pápai gettóba szállították a pápai, a devecseri, a zirci járások községeinek, valamint Ajkának zsidó lakosságát is, összesen mintegy 260 családot. A gettó vezetésével és felügyeletével egy öttagú zsidó tanácsot bíztak meg. A gettó parancsnoka dr. Lotz Pál rendőrfogalmazó lett, aki bűnös magatartása miatt a háború után — álnéven — Ausztráliába menekült. A brutális bánásmód és a kétségbeejtő jövő miatt számos ember az öngyilkosságba menekült. Dr. Glück orvos és neje, Lucy gyógyszerésznő megmérgezték magukat, s öngyilkos lett dr. Körös Endre 71 éves nyugalmazott tanítóképző intézeti igazgató és felesége.

22 Ugyancsak június 1-én hajnalban rendelte el Veszprémben Tóth Ernő csendőr alezredes osztályparancsnok a veszprémi zsidóság gettóba zárását. A csendőrség tagjai brutális kegyetlenséggel verték ki lakásaikból a zsidó családokat. Azt sem engedték meg nekik, hogy összerakják az előírásokban engedélyezett csomagjaikat. Veszprém város mintegy 750 zsidó vallású polgárát a zsidó iskola és templom, valamint a volt BajcsyZsilinszky utca 9. és 11. sz. házaiban kijelölt gettóba hajtották. Ugyanide zárták még a szentgáli, herendi, városlődi, gyulafirátóti, sólyi, vörösberényi, nagyvázsonyi, tótvázsonyi, nemesvámosi és szentkirályszabadjai zsidó családokat. A kornakuti régi kaszárnya épületébe az enyingi járás zsidó családjait zsúfolták össze. A várpalotai zsidókat — mintegy 260 embert — a zsidó templomban kijelölt gettóba zárták, s ide gyűjtötték össze a berhidai, ősi, vilonyai és Balatonalmádiba való zsidó családokat. Az akkor Zala megyéhez tartozó Tapolcán 830 embert, Sümegen pedig 310 embert zártak gettóba. Június 18-án a ,,Veszprémvármegye" című hetilap közölte Simon István veszprémi rendőrtanácsos 972/2.—1944. sz. rendeletét, amelyben kidolgozta a „Veszprémi gettó rendőri szabályzatait." Ennek 1. sz. pontja szerint: ,,A zsidó lakótelepek területén azok belső rendjéről a zsidótanács (vezetője: dr. Kun Andor veszprémi főrabbi. Szerző) köteles az általa kijelölt biztonsági közegek útján gondoskodni, akik a belső rendért felelnek, s ebből a célból éjjel-nappal állandó szolgálatot kötelesek tartani. A zsidótanács elnöke a tanács tagjainak névjegyzékét köteles a rendőrkapitányságnak és a polgármesteri hivatalnak haladéktalanul beterjeszteni és a tanács tagjainak a személyében beálló változást minden esetben azonnal bejelenteni." A rendelkezés szerint minden rendzavarásért elsősorban a zsidótanács vezetői voltak felelősek, csak azután a rendzavarás tettese vagy tettesei. A zsidótanács tagjai a közhatóságokkal és közhivatalokkal való ügyeiket csak délelőtt 09—11 óra között bonyolíthatták le, csak ekkor hagyhatták el ők is a gettót, ahová ügyeik elintézése után azonnal visszatérni voltak kötelesek. Ugyanis a gettót engedély nélkül tilos volt elhagyni vasár- és ünnepnapokon, valamint hétköznapokon este 21 órától reggel 06 óráig. Élelmiszerek bevásárlását csak a tíz tagú választott, bevásárlásra kijelölt csoport végezhette déli 11—13 óra között. (Ugyanis a gettókban közös konyhák működtek.) A gettót egyébként csak rendkívüli esetben, külön engedéllyel lehetett elhagyni. „Kivételt képeznek az orvosok, akik orvosi hivatásuk teljesítése céljából a rendőrkapitányság által kiállított igazolvány alapján a lakótelep területéről minden nap kiléphetnek." (2. pont) Az 5. pont értelmében csak dolgozni lehetett kimenni a gettóból, de azt is csak szigorú megszorításokkal: „Hadiüzemi munkások, valamint egyéb mezőgazdasági-, iparivagy gyárimunkások a telepekről a rendőrkapitányság által láttamozott, illetve munkaadói igazolvány felmutatása mellett meghatározott időben csoportosan léphetnek ki és mehetnek munkahelyükre. Az így kilépőknek az utcákon való ácsorgása, sétálása és céltalan járkálása azonban szigorúan tilos." A 3. pont értelmében: ,,Zsidó a keresztény lakásokba sem látogatás, sem pedig más célból be nem léphet. Kivételt képeznek a zsidó orvosok, akik beteglátogatás céljából a keresztény lakásokba szabadon beléphetnek." (Június 23-án elrendelték, hogy aki zsidót lát vendégül, azt internálják!) Zsidók számára tilos volt minden nyilvános hely (étterem, szórakozóhely, uszoda, stb.) látogatása. A 4. sz. pont a 404