A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Veress D. Csaba: Adatok a zsidóság Veszprém megyében a II. világháború idején lejátszódott tragédiájához

VERESS D. CSABA ADATOK A ZSIDÓSÁG VESZPRÉM MEGYÉBEN A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN LEJÁTSZÓDOTT TRAGÉDIÁJÁHOZ 1. A ZSIDÓSÁG TRAGÉDIÁJÁNAK ELŐZMÉNYEI A „NUMERUS CLAUSUS"-TÖL MAGYARORSZÁG NÉMET MEGSZÁLLÁSÁIG. (1922. JÜL. 22—1944. MARC. 19.) Az 1944. március 19-én lezajlott német katonai megszállást követő események csak befejező szakaszát képezték a magyarországi — és ezen belül a Veszprém vármegye területén élő — zsidóság tragédiájának. Az 1944. április első napjaitól kezdve robbanásszerűen kibontakozó zsidóellenes terrorhullám szerves folytatása volt annak a durva antiszemita politikának, amely — a Magyar Tanácsköztársaság leverését követően — 1919. augusztusától datálható. Az 1919. augusztusától szervezetten kibontakozó zsidóellenes pogromokat — melyeknek számos Veszprém megyei zsidó is áldozatul esett —, 1920. nyarától a politikai vezetés által is elfogadott zsidóellenes intézkedések követték. Az 1920. július 22-én a kultuszminiszter által beterjesztett és elfogadott „numerus clausus" törvényjavaslat, majd törvény a magyarországi zsidóságot megfosztotta a polgári jogegyenlőségtől. A tudományegyetemekre, a műegyetemre, a közgazdasági karra és a jogakadémiákra a zsidó vallású fiatalság csak a zsidóság országos százalékarányának megfelelő százalékarányban jelentkezhetett, illetve nyert felvételt. A törvényjavaslat elfogadásával egyidejűleg országszerte antiszemita és szélsőjobboldali programot hirdető szervezetek — az Ébredő Magyarok Egyesülete, a MOVE, az Etelközi Szövetség, a Kettős Kereszt Vérszövetség stb. — alakultak országszerte és a vármegyében. Miután időközben Németországban (1933. januárjával) hatalomra került a fasiszta NSDAP párt — amely kezdettől fogva politikai programpontjai közé vette fel az ,,Endlösung der Judenfrage"-t, vagyis a zsidókérdés végső megoldását, az egyre inkább németbarát magyar kormányok is követni igyekeztek ezt a politikát. A már egyértelműen németbarát Gömbös-kormányt követő Darányi-kormány miniszterelnöke, Darányi Kálmán 1938. március 5-én elhangzott hírhedt győri programbeszédében — melyben meghirdette az egymilliárd pengős fegyverkezési programot — bejelentette a ,,zsidókérdés törvényes rendezését!" A haladó szellemű magyar polgári politikusok, művészek, közéleti személyiségek tiltakozása ellenére a törvényjavaslatot az országgyűlés elfogadta és törvényerőre emelte, s 1938. május 29-én — mint az ,,első zsidótörvényt" — életbe léptette. Az 1938. XV. törvénycikk ,,a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról" cím alatt számos antiszemita rendelkezést vezetett be. A zsidók arányát a sajtó-, film-, színművészeti-, ügyvédi-, mérnöki- és orvosi kamarákban 20% -ra korlátozta. A tíz főnél több értelmiségi alkalmazottat foglalkoztató vállalatoknál, intézményeknél a zsidó vallásúak számarányát ugyancsak 20% -ban állapította meg. Az 1938. május 13-án lemondott Darányi-kormányt az Imrédy Béla által vezetett új kormány váltotta fel. Imrédy — aki a Felsőházban már az ,,első zsidótörvény" egyik fő szószólója volt — egy éven belül megszavaztatta az 1939. évi IV. törvénycikket, a „második zsidótörvényt", amely 1939. május 5-én hatályba lépett. A törvény megszabta, hogy ki tekintendő zsidónak (aki maga is zsidó, vagy egyik szülője, illetve két nagyszülője zsidó.) A zsidónak tekintett személyek nem lehettek állami tisztviselők, pedagógusok (sem tanítók, sem közép-, sem felsőoktatásban dolgozó tanárok.) A felsőoktatásban felvehető fiatalság és a kiadott iparengedélyek számát a zsidók részére 6% -ban szabták meg. Az 1939. február 16tól 1941. április 3-ig működő — Teleki Pál vezetése alatt álló — kormány sem pozitív, sem negatív formában nem módosított a két eddigi zsidótörvényen. A kormány egyik tagja, Bárdossy László külügyminiszter azonban már 1941. január 1-én tárgyalt Hitlerrel, aki ezen a tárgyaláson kifejtette, hogy a zsidóság teljes fizikai megsemmisítését tűzte ki célul! 1941. április 3-án Bárdossy vette át az új kormány vezetését, s programbeszédében bejelentette: a zsidókérdés nem speciálisan magyar-, hanem európai probléma, s ezt — az általános európai rendezés keretében — német módszerekkel Magyarországon is meg kell oldani gyökeresen, kíméletlenül és véglegesen! Ezt követően Bárdossy benyújtotta ,, faj védelmi törvényjavaslatát", a „harmadik zsidótörvényt", melyet a parlament 1941. augusztus 8-án — mint az 1941. XV. törvénycikket — léptetett életbe. Ez a törvény már teljesen a német fasiszta „nürnbergi faji törvények" szellemét követte: megtiltotta a zsidók és nem zsidók közti házasságon kívüli nemi kapcsolatot is.

1 Ezt megelőzően, 1941. április 16-án közzétették a 2870/1941. sz. kormányrendeletet, amely honvédelmi kisegítő szolgálatra, munkaszolgálatra kötelezte a zsidó vallású és fajú hadköteles férfi lakosságot. Egy ilyen — Veszprémben felállított — kisegítő katonai munkaszolgálatos század építette fel 1941. május és 1942. március között a kádártai katonai lőteret. 399