A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

172. Reggel elsőnek nővel találkozni, szerencsétlenséget jelent. — Horváth József, rk. fm. 1910, Karmacs. 173. Reggel elsőnek férfival találkozni, azt jelenti, hogy az illetőnek aznap nem lesz szerencséje. Ha férfi az első vevő, ugyanazt jelenti. — Dobra József, rk. fm. 1923, Kiskunhalas. 174. Nő nem keresztezheti a falusi oláhoknál a férfi útját. Megáll, megvárja, míg a férfi elhalad. — Miklóssy István, rk. tisztviselő, 1919, Brassó. 175. Elbeszélő az édesapjától hallotta, hogy reggel a kapun kilépve elsőnek nővel találkozni, azt jelenti, hogy az nap nem lesz szerencséje az embernek. — Fülöp János, ref. cipész, 1923, Páva, Háromszék m. 176. ,,Márt on napján nő megyén be elsőnek, szerencsétlenséget jelent az életben". Az „élet" a háztáj összefoglaló neve. — Bálint Jenő, rk. fm. 1923, Csíklázárfalva. 177. Mint az előző. — Fekete István, rk. fm. 1923, Csíklázárfalva. 178. Vásárra menve, elsőnek nővel találkozni, rossz vásárt jelent. — Ekker Károly, rk. fm. 1923, Zalaegerszeg. 179. Vásárra vezetett állat az „udvarra ganyéllik", nem veszik meg, de ha „vízbe pisáilik", biztosan elkel. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 180. Vásárra vezetett állatnál azt figyelik, melyik lábbal lép ki az istálló ajtaján. Bal láb jó vásárt jelent, a jobb rosszat. — Horváth József, rk. fm. 1910, Karmacs. 181. Amikor a vásárra vezetett állat bal lábbal lép ki az istálló ajtaján, elkel, de ha jobb lábbal, akkor visszahozzák. — Mózes András, Tápiószentmárton. 182. Amikor állatot visznek eladni a vásárra, az udvaron a favágítóról egy marék forgácsot dobnak utána, „hogy annyi pénzt kapjanak érte!" — Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923, Vivitány. 183. ,,Szarba lépni, cigánnyal találkozni, szerencsét jelent". — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 184. Fordítva venni fel valamilyen ruhadarabot, szerencsét jelent. — Imrich István, rk. kőműves, 1923, Pereces, Borsod m. 185. Pók szerencsét jelent, nem szabad megölni. — Imrich István, rk. kőműves, 1923, Pereces, Borsod m. 186. Ha fáradtan jön haza a gazda, nem szabad megnéznie az állatokat vagy kisgyermeket, hogy szemmel meg ne verje őket. — Sata Mihály, rk. villanyszerelő, 1923, Pécska, Arad m. 187. Amikor a halott gazda koporsóját viszik ki az udvarból, az összes állatokat felkeltik, hogy „tovább fenn maradjon a gazdaság!" — Sulák István, rk. fm. 1905, Sur, Veszprém m. 188. Amikor a halott gazda koporsóját viszik ki az udvarról, az állatokat kiterelik az udvarra, hogy azoktól is elbúcsúzhasson. — Tóth István, rk. fm, 1923, Nagyút. HÁZIIPAR 189. A „fonó" Katalin napjától „farsang farkáig" tart. A leányok „szerre", azaz sorra összegyűlnek a házaknál, aztán fonják a „csepűt". A fonóba" a legények is eljárnak. Van köztük, akr tud harmonikázni vagy citerázni, a fiatalok 10 óra után „gyakran táncra is fakadnak". — Halmágyi István, rk. fm. 1923, Csíkszentgyörgy. 190. A „fonó-házat" kedden kezdik meg. Vasárnap este játszani szoktak a lányok és legények. Nagy divat a „bocskorhasigatás". Ezt két legény játssza. Hanyadt fekszenek egymás mellé úgy, hogy lábaik ellentétes irányban vannak, s fejük egymás mellett. Mindegyik valami ütleget kap, rendesen egy-egy bőr lábszárvédőt. Azután „úgy tesznek, mint a hajóhinta", vagyis félváltva felemelik a lábukat. A fekvő hátrafelé igyekszik a másik ülepére húzni. Másik kedvelt játék a „kútba estem". Legény székre ül és mondja: „Kútba estem!" Leány kérdi: „Hány ölre?" Erre a legény mond egy számot. A leány kérdi: „Ki húzzon ki?" Amelyik lányt a legény megnevezi, attól annyi csókot kap, ahány ölet bemondott. — Petrovics Ferenc, Varsány, Nógrád m. 191. Egykorú lányok együtt tartanak „fonóházat". A faluban kilenc „fonóház" volt a második világháború előtt. Három az „alvégen", három a „felvégen" és három a „belsősoron". — Fodor József, Cserépfalu. 192. „Leánykórus" vagy „fonókórus" az egy fonóházba járó lányok neve. — Kelemen Béla, baptista, asztalos, 1923, Galambfalva. 193. Édesanyja lány korában még szoktak „fonóházat tartani". Ez ma már nem szokás. — Füleky Benedek, rk. fm. 1923, Gyöngyössolymos, Heves m. 194. A „fonóházat" közösen bérlik a lányok. l.Egyik „fonóház" elmegy a másikhoz, ijesztgetik egymást. Felöltöznek kéményseprőnek, befonják magukat szalmával stb. Ezt követően, ha van citeras, táncolnak is. Amikor az összes fonóanyagot feldolgozták már, következik a „trakta". Ehhez a lányok viszik hazulról a szükséges ételeket. Nem tartanak „fonóházat" szombat este, ünnepnap előtti este, ,,Luca napján és még pár babonás napon". — Kovács József, rk. iparos, 1923, Szurdokpüspöki. 195. „Az alvég és felvég lányai külön-külön tartanak fonóházat." Egyik háznál kibérelnek egy helyiséget, ahol a kendert és lent feldolgozzák. A helyiségért bért fizetnek, háború előtt úgy 2 pengő és fél liter petróleum szokott a bér lenni, meg minden lány ad egy „fej" kendert is a gazdának. A ,,fej" olyan fonás, mint a „lófarok, amit egy375