A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Éry Kinga: Újabb összehasonlító statisztikai vizsgálatok a Kárpát-medence 6–12. századi népességeinek embertanához

kitekintés volt. Azokra a kérdésekre ugyanakkor, amelyekre a mostani vizsgálat kereste a választ, a férfiak adatai is teljes értékű, a népesség egészére vonatkozó felvilágosítást nyújtottak.

1 A távolságszámításba bevont sorozatok kiválasztásának feltétele nagyságrendjük volt, a megbízhatóság érdekében ugyanis csak olyan sorozatok elemzésére került sor, ahol az esetszám méretenként legalább 10 volt. Kivétel mindössze hat kis minta, melyek bevonására területi vagy időbeni hézagpótló jelentőségüknél fogva volt múlhatatlan szükség, a minta átlagos esetszáma azonban ezeknél a sorozatoknál sem volt kevesebb mint 10.

2 A fentiek alapján a távolságszámításban a Kárpát-medence avar korát 22 minta, 9. századát 1 minta, honfoglalás korát 4 minta és Árpád-korát 18 minta képviseli. A Kárpát-medence 6—12. századi népességeinek eredete, korábbi szállásterülete szempontjából az összehasonlító anyag elsősorban is a Kárpátoktól keletre eső térségből való, történeti tény ugyanis, hogy nemcsak az avar kori népek, hanem a honfoglaló magyarság korai története is e keleti részeken, elsősorban is az eurázsiai steppeövezetben játszódott. A 63 keleti minta a Szovjetuniónak a Minuszinszki-medencétől a Keleti-Kárpátokig, a Káma vidékétől a Pamirig terjedő területről származik, a késő bronzkor (kb. i. e. 15. sz.) és a mongol invázió (i. sz. 13. sz.) közötti időszakból. Sajnálatos, hogy kellő számú leletanyag híján ugyanezen térség késő bronzkor előtti népességei nem voltak tanulmányozhatók. A Kárpát-medencétől északra, nyugatra és délre eső területek népessége hasonló időbeni mélységben nem került vizsgálatra, a 6—12. századhoz közvetlenül kapcsolódva azonban az elemzés kiterjedt 8 „nyugati germán" (i. sz. 4—7. sz.) és 3 „nyugati szláv" (i. sz. 9. sz.) sorozatra. A Kárpát-medencétől délre eső területről (Romániából, Bulgáriából és Jugoszlávia nagy részéről) nincs közreadva megfelelő nagyságrendű embertani anyag. Ami magát a Kárpát-medencét illeti, a 6. századot megelőző évszázadokból az előzőekhez hasonló, de még súlyosabb hiányok mutatkoznak. Néhány kelet-dunántúli késő római kori (i. sz. 4—5. sz.-i) sorozaton kívül (amelyeket hasonlóságuknál fogva megengedhetőnek látszott egy mintába összevonni), lényegében sem a hun— germán kor, sem a szarmata kor, sem a vaskor, sem a bronzkor népességeiről nincsenek kellő embertani adatok, az ennél korábbi korszakokról nem is beszélve. Ez az oka annak, amiért a Kárpát-medencében élt 6—12. századi népességek kontinuitását nem lehetett megfelelő időbeni mélységig visszafelé követni. C) A vizsgálat ismét PENROSE (1954) módszerével készült az alábbi 10 koponyaméret felhasználásával: legnagyobb koponyahossz (1), legnagyobb koponyaszélesség (8), legkisebb homlokszélesség (9), koponyamagasság (17), archossz (40), arcszélesség (45), arcmagasság (48), szemüregszélesség (51), szemüregmagasság (52), orrszélesség (54). Az átlagértékek standardizálása THOMA (1978) csoportszórásaival (ag) történt. A két-két minta közötti általánosított távolság (C| ) szignifikanciájának kiszámítása RAHMAN (1962) módszerével történt. A hasonlóság határát az 1% -os (a x

2 táblán 99% -os) szignifikancia jelenti, mely szerint egymáshoz hasonlónak a 0,197 vagy ennél kisebb távolságú sorozatok minősíthetők. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez az értékhatár csupán konvenció, a gyakorlatban ugyanis nagy ritkán az ennél kissé nagyobb távolságú párosok is lehetnek hasonlók, gyakrabban az ennél kisebb távolságú párosok is lehetnek különbözők. Ezért az értékelésnél nem csupán a számérték nagyságát, hanem a sorozatok közötti összefüggések rendszerét is vizsgálni kellett. Nyilvánvaló tehát, hogy a PENRÖSEmódszer sem nélkülözheti az eredmények többoldalú elemzését és kellő értelmezését. Nagyszámú összehasonlító anyag esetén a kapott távolságértékek tömegében való eligazodást könnyíti az adatok csoportosítása, azaz klaszterezése. Az ún. „dual sequential" eljárással és eredményének dendrogramban való megrajzolásával tehető szemléletesebbé a sorozatok közti kapcsolat (CREEL, 1968). Mivel azonban a dendrogram kétdimenziós ábra, az összefüggések minden irányát és részletét nem képes érzékeltetni, sőt néha az is előfordul, hogy másodlagos kapcsolatok az ábrán nagyobb hangsúlyt kapnak az elsődlegeseknél. Nyilvánvaló az is, hogy megváltozhat a sorozatok összefüggése, ha egy-egy mintát elveszünk vagy hozzácsatolunk az anyaghoz. Dendrogramokat tehát különböző összeállításban látszott célszerűnek készíteni, mintegy egymást kiegészítve és ellenőrizve. Általában a nagyobb összefüggések „madártávlatból", vagyis a sok mintából szerkesztett dendrogramon rajzolódtak ki jobban, a részletkérdésekre az egyes sorozatok saját szignifikáns analógiáiból szerkesztett dendrogramok vetettek élesebb fényt. D) A fentiek értelmében a leletek vizsgálata többféle megközelítésben történt. Az első adatsort a teljes anyag vagyis a 120 minta összefüggéseiből számított dendrogram szolgáltatta, amelyről általános formai, regionális és kronológiai tendenciák voltak leolvashatók. A második adatsort a 45, Kárpát-medencei, 6—12. századi minta egyedi elemzése és szignifikáns analógiáiból számított dendrogramjai szolgáltatták. A harmadik adatsort azok a regionális sajátosságok nyújtották, amelyek az avar kori, honfoglalás kori és Árpád-kori leletanyagban megfigyelhetők voltak. A honfoglalás kort a vizsgálatban már eleve csoportok, azaz regionális minták képviselték. Az avar kor és Árpád-kor vonatkozásában azonban az ilyen csoportok biztosabb körülírásához a régió területén feltárt kisebb sorozatok tanúságát is szükségesnek látszott figyelembe venni. Ezért a regionális átlagban az ötnél nem kisebb esetszámú minták is szerepelnek, amely további 11 avar kori és 9 Árpádkori sorozatot érintett. Végül a negyedik adatsort a Kárpát-medencei 36