A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
Körmendi József: Adalékok Nyárád jelenkori kalendáris szokásaihoz
296 katolikus, 372 református, 2 evangélikus. 17 Ez az arány lassan változott csak a katolikusok javára. 1963-ban nagyjából egyenlő a két falu lakossága: 677 katolikus, 680 református, 13 egyéb. A vagyoni helyzet is hasonló változáson ment át: 1768-ban 58 telkes gazdából 5 katolikus, a többi zsellér és cseléd. 19 1862-ben a tagosztáskor 78 gazdából 25 katolikus, 53 református, azonfelül volt még 30 házas-zsellér és 10 lakózsellér. 2 " A tagosításkor a birtokok vallás szerinti elkülönítése is megtörtént: a katolikusoké lett a Hársas-alja, a Büdöskúti-dülő, Udvardomb, Gondóta, Följáródülő, Hársas-aljai rét, és a Bitváradülő; a reformátusoké a Kenderföldek, Feszítődülő, Farkasdülő, Hosszú-földek (Hosszi), Szőlőalja, Bogarászó, Berek, Nyíres, Gödör, Belső gyöp. 21 A falu így nemcsak szellemileg, hanem anyagilag is külön közösséget alkotott, s úgy élt egymás mellett, mint két szomszédvár. Külön-külön közbirtokosságot is alkottak: külön gulyással, kanásszal, apaállatokkal. Külön korcsmába jártak a katolikusok, külön a reformátusok, még búcsúkor sem mulattak együtt. A két falu gyermekei sem játszottak együtt. A község politikai vezetése egy volt, de kétszer református, egyszer katolikus bírót választottak, a helyettesbíró mindig a másik vallásból volt, az elöljáróság aránya 2/3, 1/3%. — Még a termelőszövetkezet megalakulásakor is külön Kossuth Tsz volt az öregfaluban, külön Üj Élet Tsz az újfaluban, melyeket maguk között Kálvin és Jézus Szíve Tsz-nek nevezték. Ezek végül Aranykalász néven egyesültek. Az őslakosok vegyesházasságot sem kötöttek egymással. Ezt a különállást nemcsak a templom és iskola, hanem a külön olvasókör, külön dalárda is erősítette. Az 1930-as évektől mindkét falunak volt férfidalárdája, melyet az illetékes kántortanító (a katolikusokét Horváth József, a reformátusokét Kovács Miklós) vezetett. Céljuk az egyházi ünnepek fényének emelése volt, de temetéseken és községi ünnepeken is szerepeltek. A katolikus énekkar kulturáltságát bizonyítja, hogy a virágvasárnapi és nagypénteki passióban Koudela Géza igényes turbáit (tömeg részeket) megfelelő szinten énekelték. Ebben az időben alakult meg a falusi ifjúság szellemi és erkölcsi nevelését szolgáló KALOT és KALÁSZ legény- és leányegyesület. Ezek célja volt az is, hogy a vallásos népi hagyományokat ápolják, illetve a feledésbe menteket felújítsák. 1943-ban még élt a betlehemezés és regölés töredékes maradványa. Családlátogatásaim alkalmával kitértem a régi vallásos népszokásokra, és ezeket részben lejegyeztem, részben — káplánjaim és tanítóim segítségével — fölélesztettük, néhol kiegészítettük. 2 A. KARÁCSONYI SZOKÁSOK 1. Betlehemezés. Szereplők 10—12 éves fiúk: 1 angyal, 2 juhászbojtár, Koredó öregpásztor. Az angyal ruhája fölött fehér inget, a juhászbojtárok kifordított báránybőr bekecset, kucsmát, az öregpásztor subát vagy szűrt viselt, és nagy kopogós botja volt. Kellékek: csengő, betlehemi képekkel díszített kápolna, benne gyertya. Az ajtó előtt csengettek, majd az egyik juhász hangos szóval bekiált: Adj Isten jó estét gazda! Terítse asztalát fehér abroszával, töltse meg hússal, borral, pogácsával, mert nem tudja, mely pásztorok lepik meg éjjel a házát! (Utána a 1. juhász belép.) 1. Juhász: Én bátor bejöttem, engedelmet kérek, mert messziről jöttem. Tudom, hogy nem ismernek. De azt is tudom, hogy itten jámbor hívek laknak, engem a hóba, zivatarba ki nem csapnak. — De bíz én addig nem maradok, amíg az én pajtásomat be nem bizonyítom. (Kikiált.) Gyere be te tapsifüles. (2. juhász bemegy.) 2Juhász: Hopp Pista bátyám, én is itt vagyok ám! Amint az erdő szélén jártam a farkasok és medvék majd szétrepegették a s-su-subám hátúját. Mivel látták, hogy szegény juhászbojtár vagyok, azért nem bántottak. — Hallom a vén Koredó izgását, mozgását, pipa szoppantását. (kiszól). Gyere be te porcelánképü, vén Koredó. Koredó (köhög, bukdácsol, mérges, botjával a földet böködi): Jó estét kívánok a ház urának és egész családjának! Bort, búzát, baracot, Kurtafarkú malacot, Szekerünknek kereket, Poharunknak feneket, Hadd ihassunk eleget. Látom fiaim, ti mind jó karban vagytok, öregapátokról nem is gondolkoztok. Hej, ha előveszem az egyszer igényes, kétszer görbe, ityekes-fityekes botomat, úgy jóltartalak benneteket bottal, hogy a hasatok is hátatokhoz szárad, mint a szlavóniai göbedisznónak. Angyal (kívül énekel) — Glória! 1. Juhász: Hallod-e te, mi lehet az? Angyal (ismétli): Glória! 2. Juhász: Keljetek fel pásztortársak! Angyal (belép, betlehemét az asztalra teszi, gyertyát gyújt benne). Koredó (éneklő hangon): Imádjuk mi Megváltónkat. Szaporán keljetek fel bojtárok, Az angyal azt mondja hallottátok, Üdvözítőt ti ma láttok, Vélem együtt imádjátok! Mindhárman: Ne is késsünk semmit, csak induljunk. Jaj! Mit vigyünk a gyermeknek, kit az égből kijelentnek? 1. Juhász: Majd én viszek neki kis fejecskét! 2. Juhász: Én is viszek sajtot, kenyerecskét! Koredó: Majd én viszek egy báránykát, kivel tartom édesanyját! 1. Juhász: Amott látok egy nagy fényességet, Bizonyos isteni jelenséget! Nézd meg Jankó, ott vagyon-e? Bízvást oda mehetünk-e? 2. Juhász: Ott vagyon bizonnyal, már megnéztem. Betekintettem, ahogy odaértem. Jaj! ott fekszik a jászolban, Betakarva posztócskában. 358
