A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Csoma Zsigmond: A hagyományos borértékesítés rendszere és felbomlása a Káli-medencében (19–20. sz.)

rendelkező kocsmáros, aki borcenzár, borügynök segítségét használta fel vásárláskor. Salföldön az volt a vélemény, hogy a kocsmárosok oda mentek, ahol jól lehetett válogatni a borok közül. A kocsmárosok nagyrésze a nyugati határszélről érkezett és valószínűleg a határon túlra is fuvaroztatott bort. Köveskálán még élénken él az emléke a községbe (egykori mezőváros Kövágóörssel) letelepedő őri Pál Sándor, felsőőri borkereskedőnek, akit Sváb Richárddal együtt Köveskál „megmentőjének" is neveztek. Ugyanis a századelei virágzó borkereskedelmet ők még akkor is fenntartották, amikor más felvásárlók nem, vagy sokkal kevesebb bort vásároltak az új határ meghúzása és a világgazdasági válság idején. Pál Sándor az 1870-es években jött Köveskálra, 1901-ben egy pincét építtetett, majd később még kettőt. Ide vásárolta fel a környék jó borait, és szállította aztán Felsőőrre (Oberwart, ma Ausztria, Burgenland). Pál Sándor itt nősült meg, letelepedését azonban inkább a gazdasági érdek, a jó áru, a bor határozhatta meg. Egy-egy kocsmáros több Kál-völgyi községet felkeresett, és a szőlőhegyeiket megjárva vásárolta, válogatta össze elszállítandó borát. Évente többször, alkalmanként több fuvarnyi bort vásároltak fel. A helyi gazdák jól emlékeznek még — hova, esetleg kihez szállítottak bort —, a kocsmáros nevére, hiszen ez nem egy-egy alkalmat jelentett évekig. A bor értékesítése, eladása pedig jelentős esemény volt a gazda és családja életében. Kál-völgyéből a következő helyekre szállítottak bort, illetve a következő helyekről jött kocsmáros: Alhó (Markt Allhau, Ausztria, ma Burgenland), Bakonyjákó, Beléd, (Unter, vagy Oberbildein, Burgenland), Csáford, Dabrony, Devecser, Felsőőr (Oberwart, Burgenland), Alsóőr (Unterwart, Burgenland), a Fertő-tó mellékére, Fertőszéplak, Graz (Ausztria), Győr, Jánosháza, Kapuvár, Koppány, Kőszeg, Körmend, Nagykanizsa, Nyirád, örisziget (Siget in der Wart, Burgenland), Pápa, Pápakovácsi, Tapolca, Sárvár, Sopron, Sopronlövő, Szentgotthárd, Szombathely, Ukk, Und, Vitnyéd, Vasvár, Zalaapáti, Zalaszentgrót, Zsira. Emellett Alsó-Ausztriába, Stájerországba, 1921 után Burgenlandba, sőt Mindszentkálláról Svájcba is.

10 A borszállítás útvonalát a termelők nem ismerik, hiszen abban nem vettek részt, és ezután különösebben nem is érdeklődtek. Csak azt figyelték meg, hogy Tapolca felöl jönnek, — vagy Salföld és Kékkút esetében Gyulakeszi felől —, ahol az előző éjszakát töltötték. Borral megrakodva Tapolca irányába látták távozni a boroskocsikat, vagy vasúti fuvarozás esetén a Kővágóörs—Révfülöp-i állomás irányába. Ha a nyugat-magyarországi kereskedelem történetét vizsgáljuk, látható, hogy ez milyen erőteljes, és hogy abban a bornak vezető szerepe volt az elmúlt évszázadban. Sopron NyugatMagyarország legnagyobb kereskedelmi központja volt. Innen a borokat nemcsak Ausztriába, hanem Németországba, Sziléziába is nagy nyereséggel szállították ki. Az Osztrák—Magyar Monarchia kedvező vámlehetősége a 19. század második felében csak növelte a virágzó borkereskedelmet. Soproni borként azonban sok balatonmelléki is forgalomba került. Fényes is említi, hogy „See Wein" név alatt a balatonival keverr ték a bozi, balfi, rákosi, okai borokat.

16 Sopronban 1850-ben kereskedelmi és iparkamara létesült, amely évi jelentésében említette is mindig, hogy a borkereskedés nemcsak a sopronira, hanem balatonira, zalaira, somogyira, baranyaira, tolnaira is vonatkozott. Meg is fogalmazták: „Sopron az ország — borban leggazdagabb vidékeinek, különösen a dunántúli kerületnek tulajdonképpeni forgalmi ere..."

17 A balatoni, így a Kál-völgyi szüretek utáni hónapok is mozgalmasan teltek, mert a vidám szüretelő csoportok után már érkeztek a borvásárlók. „Ezen látogatásokat örömest gyakorolják, ha szinte már hóval lepettetnek is hegyeink. Különösen furtsa állapotba ragadja a bornak erős szesze a magukra nem vigyázó idegeneket; a Hientzeket, kik vásárolni lejövén. . ." — írták 1876-ban.

18 A kocsmárosok gazdag emberek voltak, stájerek vagy magyarországi németek, főleg vasmegyei hiencek, Sopron környéki poncihterek. öltözködésük nagyon különbözött a Balatonparti parasztokétól, szőlőtermelökétől. A kocsmárosok kordbársony „mancseszter" nadrágot és félkabátot viseltek. Ennek szürke, fekete, sötétárnyalatú színei ünnepélyessé tették a nyugatmagyarországi kocsmárost. Ugyanakkor ez különbözött a Pápa környékiek kék szövetruhájától. Nagy szőrmegalléros bunda volt rajtuk, a téli időviszonyoknak megfelelően. Zöld kalapjukon a széles körbefutó szalagban, hátul rövid disznósörte díszlett. A combban buggyos szabású nadrágjuk térdhez szűkült, és fűzős börcsizmát hordtak. Ez az öltözködés valószínű a korabeli divatnak is megfelelő, Magyarországtól nyugatra már általános viselet lehetett.

19 A kocsmárosok zakójuk alatt fekete elölgombolós, állig érő mellényt viseltek. Ingük alatt hordták az ,,acskó"-t, azt a nyakban hordott, felfűzött bőrzacskót, amiben a pénzüket tartották. Zsebében a kocsmáros mindig kevés készpénzt tartott. Fizetéskor ingét kigombolva, a zacskóból fizetett. Zakójuk belső zsebében tartották bőr szivartartóban a pántlikás szivarjaikat. Ez ugyancsak szokatlan volt a helyi termelőknek, bár nem ismeretlen, mert Tapolcán kávéházban, előkelőbb vendéglőkben a gazdag zsidókat látták szivarozni. Szivart a göcsejiek szerint is csak a németek szívtak, a magyarok pedig cigarettát.

20 A kocsmárosok levélben jelezték várható igényüket, majd később érkezésüket a cenzornak, vagy közvetlenül a gazdának. Németül, magyarul írtak, minden községben volt pár németül tudó ember, aki akár mint cseregyerek (,,német szót tanulni" Nyugat-Magyarországon) annyit megtanult, hogy segíteni tudott. A kocsmáros vagy az eladó gazda vendége volt, és ott töltötte az éjszakát, vagy Tapolca, Gyulakeszi vendéglőiben szállt meg. Másnap a cenzár irányításával megérkezve, a hegyen megkezdte a borok vásárlását. A kocsmárosok egy része a boroskocsikat úgy irányította, hogy azokkal együtt menjen vissza, mások a vásárlás, borlekötés után elutaztak, s csak később szállíttatták el a bort. A kocsmáro333