A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sófalviné Tamás Márta: Az állattartáshoz kapcsolódó szokások és népnyelvi adatok a Káli-medence községeiből

Minden nagyon fontos volt az ültetés körül. A kalendáriumból nézték ki, hogy milyen jelben ültessenek, mikor keljenek. A baromfit mérleg, bika vagy oroszlán jegyében ültették, hogy nehezek és erősek legyenek. Vigyázni kellett, hogy ne a rák jelében keljenek, mert akkor visszafejlődtek. A skorpió és a rák jegyében nem volt szabad ültetni, mert csípősek lettek a baromfiak. Amikor kikeltek a kiscsirkék, a csőrük végén levő hártyát lecsípték. A pulykáknak egy szem borsot adtak a szájukba. Ettől jó erősek lettek. Ezt akkor is alkalmazták újra, ha gyengébbek voltak. A kacsákat, s főleg a libákat, — mivel kijártak az utcára is — szemverés ellen füstölték. A pár napos állat farktollát lecsípték, s ezt az előre odakészített parázsra szórták. Az állatokat beletették egy rostába, s a füst fölött rázták őket. A baromfiak első eledele a tojás volt. A pulykáknak csalánlevelet és cicfarkú füvet vágtak össze, ezt darával és aludttejjel keverték, a tetejére hagymaszárat szeltek. Vizet sosem kaptak. Azt tartották, hogy attól elpusztulnak. Ha a tyúkok nagyon kicsi tojást tojtak, azt keresztül dobták a háztetőn. Sosem vitték be a házba, mert az szerencsétlenséget jelentett. Újév napján nem főztek baromfit, mert az hátra kotorta a szerencséjüket. Mindig disznóhúsból készítették az ebédét, mivel az szerencsét túr. Ha az állatok megbetegedtek, szenes vizet készítettek, s azzal mosdatták meg. Ha őrzés közben a mafchák nagyon bogaraztak, akkor hamarosan eső lett. A birkák eső előtt nem legeltek, hanem összebújtak. Ha a gazda marhát hajtott a vásárba, mindig nagy izgalomban volt a család. Hogy sikerül az eladás? Azt tartották, ha elbőgi magát az istállóajtóban az állat, akkor visszajön. A kisebb állatot zsákban vitték haza, hogy ne lássa merre mentek vele, pl. macska, kutya . . . A következőket egyik adatközlőmtől jegyeztem le. ,,27 évgs vótam, mikó férhő mëntgm. Édesanyám a házkörüli álatokat ngvgtg fő. Abbú ëlég sok haszon vót. Çlattuk, megettük. Az a sok finom kacsa! De nagyon kölött ám vigyáznyi, ho g ne pusztujjanak, idgjgkoránnyába. Mindent mëktëttunk, ho ne köjjöny döglött álgtér buslakonnyi. Kicsin korgnt köllött kezdgnyi. Rontás gllgny. Sokszó nem akartak kotlanyi a tikok. Ijjgnkó tavasszá, mikor édesanyám kiment a szőlőhegybe, hozott ë kis szómát. Amivé, előddzö évbg kötötték a szőlőt. Bgtëttg a köténnyibe, asztjjn jó erősen tartotta hazáig, ho g ne vgszgjcsg. Ithunn asztali alátettg a tikok alá. Ettű má bisztos, ho kotlós lëtt. De nëm mindig akart megűnyi. Ijjgnkó bort itattak velg. Arra nagyon köllött vigyáznyi, ho ne főtten, hanem tőttén kejjgngk. Ha fottán kgtgk, akkó gfogyott hamar mind. Nëm vót szerencsés a kgttgtés. Pénteken se ütgtett anyám, de nëm is kesztünk semmi új munkáhó, mer a péntëk a nëm hozott szerencsét. A csibék csőrit mingyg lecsíptük, a pulykáknak mingyá ë szëm borsot köllött annyi. Cttü asztán erösöttgk. A kacsokat mekköllött füstőnyi szëmvgrés gllgny. Lëcsibkëttuk a farkatollukat, asztán észt ë kis parázsra tettük. A kacsot szitába raktuk, asztgn megrásztuk a füst fölött. Anygm ászt mondogatta hozzá: Kacsájim erősöggygtek! Ha bgtgg vót az álgt, szenes vízzé köllött mëgmosnyi. Sok szép álatot főngvetünk a Zuramma is. Sokat dogoztam én má a zélgtbg is. Efárattam. Azér most is szivessgn ëtgtgetëm a zállatokat. Má csak ë-két tik van, mëg hozzá a kokas." (Kövesdi Károlyné Tóth Jolán 87 éves Köveskál) Szinte kifogyhatatlanul lehetne sorolni a sok népszokást az állatokkal kapcsolatban és az élet valamennyi területéről. Célom azonban nemcsak ez volt. Szeretnék még néhány szólást, közmondást és az állattartással kapcsolatos szót bemutatni. SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK 1. A kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon, (mindenki jól jár) 2. A kutya se törődik vele. (senkinek sem hiányzik) 3. Alszik, mint a mormota. (nagyon mélyen alvó) 4. Annyit ért hozzá, mint tik az ábécéhez, (semmit nem ért hozzá) 5. Bánja, mint a kutya, amelyik kilencet kőkezik. (nagyon megbánta a dolgot, amit tett) 6. Buta, mint a birka, (a nagyon ostoba emberre mondják) 7. Buta, mint a liba. (a nagyon ostoba emberre mondják) 8. Csahol, mint a kutya, (össze-vissza beszélő ember) 9. Csámcsog, mint a malac, (a hangosan evő emberre mondják) 10. Cserreg, mint a szarka, (nem fontolja meg, mit mond) 11. Ez is má csak kutya-macska barátság, (kényszerből együtt élő összeférhetetlen emberekre mondják) 12. Hallgat, mint a tetű a var alatt, (kevés beszédű ember) 13. Hazudik, mint a kutya, (mindenbe beleszól, sokszor valótlant állít, csak hogy beszélhessen) 14. Ha lúd, legyen kövér, (ha valamilyen munkát elkezdett, akkor azt fejezze is be.) 15. Hápog, mint a kacsa, (nehezen beszél) 16. Ide se ér, de már a nyakába nyávog, (még alig érkezett meg, de már kérésekkel zaklatják) 17. Iszik, mint a göde. (iszákos természetű) 18. Kiülriek, mint a bodobácsok. (idős emberekre mondják) 19. Közös Jónak túrós a háta. (amit többen használnak annak nincs gazdája, ezért hamarosan tönkre megy) 20. Kutyafuttába végzi a dolgát, (hamar végzi el, nem figyel oda rá) 21. Morog, mint a bóhás kutya, (mindig zsörtölődik valami miatt) 22. Mozog, mint a sajtkukac, (állandóan izgömozgó gyerek) 23. Nagyot hall, mint a kutya disznóöléskor, (úgy csinál, mintha nem hallaná meg amit mondanak neki) 326