A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Csoma Zsigmond: Adatok a Kál-völgyi cseregyerek-rendszerhez

CSOMA ZSIGMOND ADATOK A KAL-VÖLGYI CSEREGYEREK-RENDSZERHEZ (Cseregyerekek és a borkereskedelem kapcsolata a 19. század végén—20. század elején) A nyelvtanulást és a lakóhelytől távoli tájak hasznosítható tapasztalatainak megismerését segítette a gyerekcsere. Hosszabb ideig egy idegen nyelvközegben, kultúrában, szokásláncolatban olyanokat tanulhattak meg a cserében részt vevő gyerekek, amit otthon, szülőfalujukban is hasznosíthattak. Ezáltal tájékozottabbak, önállóbbak lettek otthon maradt kortársaiknál. А személyes kapcsolatok a gyerek családjának anyagi hasznot is jelentettek. A cseregyerekrendszer ott virágzott, ott volt rá igény, ahol a két vagy több nemzetiség lakta terület egyben jelentős gazdasági érdektől hajtva a termékcsere irányába esett. A néprajz mind Ausztriában, mind Magyarországon felismerte a cseregyerek-intézmény jelentőségét. Az első vizsgálatok azonban még nem jelentik ennek az érdekes témakörnek a teljes feldolgozását. H. P. Fielhauer alapos tanulmányában az alsóausztriai és a határos cseh, szlovák területek gyermekcseréit vizsgálta, dunántúli cseregyerekekről az Észak-Mecsek környékéről Andrásíalvy B. írt, a magyar—szlovák vonatkozáshoz Paládi-Kovács A. szolgált részletes, országos és történeti kitekintéssel, szép példákkal.' Általában Magyarország peremkerületén alakult ki a cseregyerek-küldés, ahol az eltérő természeti adottságokból a termékfelesleg és -hiány úgy alakult ki, hogy csere, kereskedés útján a hiányzó terméket, terményt pótolhatták. Balaton-felvidék és Nyugat-Magyarország esetében is fennálltak ezek az alapindítékok. Az Alpok közeli kedvezőtlenebb természeti adottságú területek lakóinak gabona-, bor-, hús-, tojáshiányát kellett pótolniuk, míg a Balatonpartiak ipari termékeket, sót, fát, gyümölcsöt vásároltak Nyugat-Magyarországról, Stájerországból. Ez a kényszer a korábbi évszázadok államközi kereskedése mellett jelentős paraszti— polgári kereskedelmet is éltetett.

2 A német nyelvtudás tehát gazdaságilag érintette a Kálvölgyi termelöket, parasztokat, kisnemeseket egyaránt. Természetesen nem egyformán nyílott lehetőségük ezt a hatékony nyelvtanulási lehetőséget igénybe venni. Monoszlón egy anekdota maradt fenn ezzel kapcsolatban, az 1878-ban született Gaál Gyuláról. Stájer kocsmárosoknak megtetszett a bora, és mindenáron meg akarták venni. Egymásközt csak németül beszéltek, nem tudván, hogy Gaál Gyula is tud németül. A külső jegyek is arra utaltak, mert az öreg boreladó használt, foltozott ruhában volt. Gaál Gyula azonban nem volt hajlandó alkudni a bor árából, tudva, hogy nagyon megtetszett a vásárlónak. A borvétel után kisült, hogy németül tud, amire a meglepett kocsmárosok magyarul csak annyit mondtak: „Ez az ember, van esze és mi bolondok/' A cseregyerekekről a század elején sem Gönczi, sem Jankó nem tesz említést. Kosa is konkrét adatok nélkül említette, hogy NyugatMagyarországon is szokás volt cseregyerekként más községbe menni.

3 Mielőtt a Kál-völgyi cseregyerekek visszaemlékezéseit ismertetném, meg kell említenem, hogy ma már ennek összegyűjtése nehéz, mert az egykori cseregyerekek többsége nem él. Kevés embertől lehetett élményszerűen összegyűjteni adataimat. Kővágóörs: Az egykori mezővárosból mentek legtöbben cseregyerekként Nyugat-Magyarországra. Székely Bálint Alhóban (Markt Allhau, Burgenland) a Lappincs folyócska, a stájer határ mellett tanult hentesmesterséget. Feleségét is innen hozta, aki később jött Kővágóörsre Székely Bálint után. Alhóban tanult Balogh Lajos is, de nem bírta a németes ízű kosztot, ezért hamarabb hazajött, mint Székely Bálint. Ugyancsak az 1900-as évek elején Alhóban cseregyerekeskedett Rózsa István, Baki Gyula, Orbányi Vilmos és Manó is, kővágóörsi módos gazdák gyermekei. 12—14 évesen voltak távol családjuktól. Koppel Lajos a 20. század elején jött Borostyánkőről (Bernstein, ma Burgenland), Orovicz Bálint csizmadiamester Kálmán nevű fia helyett, ö ugyancsak ipart tanulni ment a borostyánkői Köppel cipészhez, mint „cseretestvér". A kővágóörsi evangélikus lelkésznél, Nóvák Eleknél is egy borostyánkői asztaloslegény, Schönfeldige János tartózkodott. Istállóban, gazdaságban dolgozott Borostyánkőn Bocskai Károly és Lajos bátyja, akik ugyancsak német szót tanulni voltak. Salamon Gyula 1913-ban, 13 éves korában ment ki Borostyánkőre. Helyette Krug Adolf — becenevén Dorfi — jött Kővágóörsre. Adolf bátyja, Josef — becenevén Szepi — már az előző évben Révfülöpön dolgozott, Koller vendéglősnél. Kollernek nagy szállodája volt Révfülöpön, így borvásárlással és cenzárkodással (közvetítéssel) is foglalkozott. Mint borcenzár került kapcsolatba Salamon Jánossal, Gyula apjával. Koller közvetített a cseregyereknek fiát kiküldeni szándékozó Salamon János és a magyarul jól tudó Krug Já319