A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Lukács László: Adatok a Káli-medence községeinek népéletéhez

Köveskálon özvegy Hegyi Ferencné Bozót u. 12. szám alatti füstöskonyhájában a kemence a konyha hátsó falánál középen áll. Sárból készült. Négy kenyér és egy pompös fért bele. A pompös kb. másfélkilós kis kenyér, amibe a dagasztó­teknö oldaláról lekapart tésztát is beletették.' Kovesdi Károlyné ma boltozattal lezárt, eredeti­leg nyitott kéményes konyhájában a hátsó bot­szoba felöli sarokban egy magas, hasáb alakú nagy kemence áll. (Köveskál, Fö u. 24.) Az I. világháborút megelőző években épült kemen­cébe 9 kenyér fért. Három rokoncsalád számára sütöttek ennyit. Kovesdi Károlyné kemencéjében sült meg két sógornője családjának kenyere is. ök a megkelt kenyeret szakajtókosárban hoz­ták a befűtött kemencéhez. Mindketten egy-egy ölfát is adtak a befűtéshez. Kovesdi Károlyné szerint akkor lehetett bevetni a kenyereket ,.amikor megfehéredett a kemence botja". A /. ábra. Füstlyuk a füstöskonyha mennyezetén, Köves­kál Abb. 1. Rauchloch an der Decke der Rauchküche, Kö­veskál kilencedik kenyér itt is a pompös volt. Nyáron egy hétig, télen tíz napig volt elég a kilenc ke­nyér a három családnak. Még a jómódúak kenye­re is rozslisztből készült, mivel Köveskál határá­ban csak kevés búzát termelhettek. Olyan eszten­dőben, amikor elfagyott a rozs, kukoricalisztből sütött kenyeret ettek. A szomszédos Kővágó­őrsön 1930-ban egy másfél magyar hold birtokú, négygyermekes napszámos-család 135 kg búza­és 245 kg rozslisztet használt fel kenyérsütéshez. Ugyanitt, ugyanebben az évben egy 12 kh-at bir­tokló, gyermekeit már kiházasított kéttagú család birtokából 3000 D-öl szőlő volt. 4 Balatonhenyén Böde Józsefné (Kossuth u. 10.) nagykemencéjébe 6 kenyér és 2 pompös fért. Lángost is szoktak sütni. Egy darabot kiszakasz­tottak a kenyértésztából, sütőlapáton elnyújtot­ták és betették a kemencébe. A megsült lángost befokhagymázták vagy zsírozták, tejfölözték. A kenyerek bevetése után a kemence szájába vis­szarakták a parazsat, hogy magasra emelkedje­nek a kenyerek. Ha kevésnek mutatkozott a pa­rázs, akkor még a sparheltböl is kivették. Búza­korpát szórtak a parázsra, hogy jobban ízzon és felemelkedjen tőle a kenyér. Szentbékkállán Németh Gyula házában a kony­hában 1958-ig állt a nagykemence. Téglából épí­tették 9 kenyérre. Ennyit is sütöttek benne, mivel a családon kívül a béreseket, cselédeket, munká­sokat is élelmezték. А nagy кете псе tetején ősszel tökmagot szárí­tottak. Kenyérsütés után szívesen feküdtek rajta a gyerekek. A nagykemence mellett vagy fölött kiske­mence állt. Ezt elsősorban tészták sütésére hasz­nálták, de ha gyorsan akartak kenyeret sütni, akkor ebben sütöttek. Könnyebb volt befűteni, kevesebb tüzelő kellett hozzá. 2—3 kenyér vagy 3 tepsi tészta fért bele. A kalácsot nagy tepsiben sütötték benne patkó alakúra hajtva. Rétest, kráilit (hájastészta), pogácsát, kuglófot, koszos­perecet, cukorperecet sütöttek benne. A koszosperecet Köveskálon, Szentbékkállán, Monoszlón búcsúra és lakodalomra sütötték. Lakodalomkor a templomba vonuló násznép koszosperecet szórt a /esó/cnek. 5 A vőfélybotra 3—4 szál rozmaringot kötöttek szalaggal, a tete­jébe egy koszosperec került. A koszosperec, két tenyér nagyságú, kétujjnyi vastag, omlós tészta. Receptjét két köveskáli adatközlőtől is lejegyez­tem. Kovesdi Károlyné receptje: Két tojásból egy koszosperec lett. A finom liszthez a tojáson kívül olvasztott zsírt, kevés sót, és cukrot tettek, ösz­szegyúrták, csíkokra vágták, megsodorták kéz­zel. A megsodort tésztacsíkot megcsavarták, hogy dorozmás (ráncos), rücskös legyen a felüle­te, majd kör alakúra meghajtották. Az így meg­formált pereceket forró vízben kifőzték, majd tejfölös zsírban megmosdatták. Sütölapátra rak­ták, s egyenként a forró kemencébe tették. A koszosperec magasra feljött a kemencében, meg­repedezett, a tejfölös zsírtól megszínesedett, fe­héres-barnás lett. Mohos Károlyné receptje: 8 to­jás, egy púpozott kanál zsír vagy egy vaj, 1 liter tej, só, salakáli. Forró tejben felolvasztották a zsiradékot, annyi lisztet adtak hozzá, hogy jól gyúrható {húsos) tészta legyen. Ujjnyi vastagra nyújtották, csíkokra vágták, a csíkokból perece­ket formáltak. Forró vízben kifőzték, tejfölös zsírba tették, végül ki s ke me ne ében megsütötték. A kemencébe piszkafára akasztva rakták be. Szentbékkállán a koszosperec mellett cukor­Abb. 2. Großer Backofen in der Rauchküche, Köveskál 312

Next

/
Thumbnails
Contents