A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
S. Lackovits Emőke: A köveskáli felső és alsó református temető 18. és 19. századi sírjelei
27. ábra. Györffy János és Györffy Jánosné Kerkapoly Agnes síremléke, 1883., ill. 1887 Abb. 27. Grabstein von János Györffy und Jánosné Györffy Agnes Kerkapoly, 1883 bzw. 1887 ,,E sirban nyugoszik Kerkapoly Eszter férj. Györffy Dánielne egy jó mostoha anya (1819—1890) Áldás hamvaira" ,,E sir takarja Györffy Dániel hamvait (1818—1890) Haló porában is áldják szerettei." (28. ábra) 28. ábra. Györffy Dánielne Kerkapoly Eszter és Györffy Dániel síremléke, 1890 Abb. 28. Grabstein von Dánielne Györffy Eszter Kerkapoly und Dániel Györffy, 1890 17. Homokköböl készült, tégla alakú sírjel, felső részén háromkaréjos lezárással, csúcsívesre kiképzett felirati mezővel. Szülei állították korán elhunyt fiuknak, majd ők is ide temetkeztek. ,,Ns. Csekő Sándor szül. 1870. febr. 9. megh. 1893. jan. 17. Ns. Csekö Gábor 1831 — 1906 Nagysz. Szalay Eszter 1845—1926" (29. ábra) 29. ábra. Csekö Sándor sírköve, 1893 Abb. 29. Grabstein von Sándor Csekö, 1893 Annyit jegyeznék még meg, hogy bár ennek a dolgozatnak nem témája, de a katolikus temetőben is található öt, homokkőből készült, az előzőekhez hasonló, csak feszülettel ellátott sírjel a múlt sz. második feléből. A két református temető sírkövei megjelenésükben, megmunkálásukban és feliratukban nem sokban, avagy egyáltalán semmiben sem különböznek a környező falvakban találtaktól: akár a Balaton-felvidék többi falujának, akár a Bakony vidéke községeinek sírjeleivel vetjük össze. De ha a tágabb környéket vizsgáljuk, avagy a magyar nyelvterület református közösségei által állított sírköveket, akkor is hasonló jellegzetességeket, nemegyszer egyezéseket figyelhetünk meg. 13 így esetünkben sem beszélhetünk helyi sajátságról, hanem a más protestáns vidékre is jellemző, a falusi kőfaragók által készített, polgári és nemesi hatásokat tükröző, de a fából készült sírjelek ornamentikáját is alkalmazó sírjelekről. Ez a XVIII. sz. végi sírkövekről és a XIX. századiakról egyaránt elmondható. De nem szabad figyelmen kívül hagyni a XIX. században egyre általánosabbá váló, városi kőfaragómühelyek ha298
