A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

S. Lackovits Emőke: A köveskáli felső és alsó református temető 18. és 19. századi sírjelei

S. LACKOVITS EMŐKE A KÖVESKÁLI FELSŐ ÉS ALSÓ REFORMÁTUS TEMETŐ XVIII. ÉS XIX. SZÁZADI SlRJELEI Balassa Iván a magyar temetők néprajzi kutatásának feladatait összegző tanulmányában megállapította: ,,A temető egység és állandóan változó alakú kapcsolatban áll az élő településsel, a faluval."

1 Ez a kapcsolat figyelhető meg, követhető nyomon a Káli-medencei községek történeti—néprajzi vizsgálatának központi községében, Köveskálon. Fényes Elek a következőket írja 1836-ban a faluról: „Köves Kálla magyar mezőváros a Balatontól csak 1 órányira; 297 kath. 24 evang. 654 ref. 27 zsidó lakja . . . Szántóföldje kevés, mert határját nagyobb részt szőllők foglalják el, melyek igen nemes bort teremnek . . ."

2 Református lakosságának nagy része kisnemesi eredetű, amelyet a XVIII. sz.-i különböző lélekösszeírások és a családi levéltárak adatai igazolnak. A nemesi családok többségének utódai ma is a községben élnek. Az elődökről a családi hagyományok, a korabeli nagyszámú írásos dokumentum és a temetők még meglévő sírj elei vallanak. Bár e munkának most nem feladata a temetkezés rendjének, a családszerkezet, a rokonsági rendszer és a temető összefüggésének a vizsgálata, annyit azonban meg kell említeni, hogy mindkét vizsgált temetőben a nemzetségi temetkezés nyomai figyelhetők meg, a rokonsági foltok, sírcsoportok körülhatárolhatók. Elvileg soros temetkezés volt, amely egyes családok, rokoni csoportok esetében idegenek közbeékelődését eredményezte. Azonban nem ez volt az uralkodó elv. A fő törekvés napjainkig az egy „rokoni ágba" (nemzetségek) tartozóknak a lehetőség szerint egymás mellé temetése. Ez figyelhető meg a Győrffy, Pálffy, Kenessey, Csekö, Nagy, Sebestyén, Gyenis, Kövesdy, Gombás, Szalay stb. családok és leszármazottaik esetében. Tehát a hivatalos, az egyház áltál is szorgalmazott sorba temetkezés mellett a nemzetségi temetkezés az uralkodó a legutóbbi időkben is. Az egyes ,,ösi" családok tagjait és leszármazottait többségében ugyanúgy a temetőnek egyazon részén találjuk meg pl. a Győrffy, Pálffy, Kenessey, Csekő, Sebestyén, Gyenis, Nagy, Kövesdy, Gombás, Szalay, Szigeti stb. családokat — mint padjukat a templomi ülésrendben vagy lakóházaikat a falu településrendjében.

5 Balassa Iván a temetőnek nemzetségek szerinti felosztását református sajátságnak tartja. Vidékünkön a két köveskáli és a monoszlói református temetőn kívül ugyanez megfigyelhető Kékkúton a róm. kat. kisnemesek között elsősorban, de Salföld róm. kat. lakói között is. Utóbbi községben egyetlen nemes sem élt.

4 Köveskálnak két temetője van: az alsó a falu Ny-i részén (a faluhoz ugyan közelebb található — ezért is nyitották meg —, azonban alacsony fekvésénél fogva a talajvíz szintje nedvesebb időszakokban nagyon megnő, ezért ilyenkor kényszerűségből ismét használják a felső temetőt, megtartva a közösség által elfogadott temetkezési rendet) a felső pedig a falu K-i részén. Mindkét helyen külön bekerített a reformátusoknak is, a róm. katolikusoknak is a temetőkertje, amelyet a temetőárok vesz körül. Bálint Sándor megállapítása, hogy ,,a temető öregek tudatában máig szakrális térségnek számít, amit a körülárkolás, kerítés: a profán világtól való elhatárolás is kifejezésre juttat."

0 Ez esetünkben is helytálló. Pl. a temetőbe járás is a vallás gyakorlásának számít. Ugyanakkor ez az elhatárolás az állatoktól is védte a sírokat,

6 általános funkciója volt. A két temető közül a „felső temető" a régibb, ahol a legkorábbi sírjel 1776-ból való, egyike lehet az első síroknak azután, hogy 1767-től a templom körüli temetőben megszűnt a temetkezés. Ez a református temető a legrégebbi, mellette található a római katolikusoké, amelyben XIX. sz. végi, többségben pedig XX. sz. eleji sír jelek figyelhetők meg, hisz római katolikusok csak elenyésző létszámban voltak a XVIII. sz.-ban és a XIX. sz. második feléig református lakosságú Köveskálon. Padányi Bíró Márton 1745. évi lélekösszeírásában mindössze tíz katolikus család szerepel csak. A katolikus temető mellett közvetlenül találjuk azt a temetörészt, amelybe az evangélikusok temetkeztek. Feltehetően XVIII. sz. végi, bizonyíthatóan pedig XIX. századi sírjelekkel. Ide a XIX. sz. közepe körül reformátusok is temetkeztek. Az alsó református temetőben a legrégibb sírjel a XIX. sz. 60-as éveiből származó, ugyanis ekkor mérték ki a rétekből ezt a temetőt. Szájhagyomány őrzi (amely anyakönyvileg is igazolható), hogy az „alsó temető" első halottja a kolerában elhalt nemes Hegyi Imre volt. Sírjele első a temetőben. A köveskáli ref. vegyes anyakönyvben a következő bejegyzés található: „Emlékezet okáért: A köveskállai helv. hitvsú nemes közönség az országút mentében tagozás alkalmával méretett új temetökertje 1867. márcz. 287