A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

V. Fodor Zsuzsa: Adalékok Veszprém megye falusi elemi oktatásához a dualizmus és az ellenforradalmi korszak idejéből

7. ábra. A csöglei református iskola 1. számú tanterme az 1930-as években Abb. 7. Der Lehrsaal Nummer 1. in den 1930-er Jahren in der reformierten Schule zu Csögle bérek következtében még mindig nagyfokú volt a cselédek elvándorlása, a kisparasztokra pedig a magas adóterhek gondja nehezedett. Az iskolába járást most is azok az akadályok nehezítették, amelyeket már jól ismerünk a korábbi évtizedekből. Nem meglepő az alábbi visszaemlékezések idézete; ,, Iskolából sokszor kikért apám, ha a malacokat szoktattuk a kondához. Ilyenkor én futkostam a kanász helyett. Mikor a kiscsiko először ment anyjával a mezőre, én kísérgettem. A pásztorkodás kitöltötte egész nyaramat, ősszel a délutánok is evvel teltek el a havasesőkig. Szép és kegyetlen sors volt a pásztorkodás. Hóban, hidegben, esőben mennem kellett.""" Somlyó Dezső badacsonytördemici tanító ezt tapasztalta a 30-as években. ,,Egyszer tél idején egy szőlőbirtokos sokgyermekes vincellérjének illetménylakásában láttam: deszkapriccsen, rongyokkal letakart szalmán feküdt 3—4 iskoláskorú gyermek, gyéren betakarva. Nem voltak betegek, nem is aludtak, hisz világos nappal volt. Azért feküdtek csak, mert ruha- és cipőhiány miatt a szobában is megfáztak volna. A szoba hat rekeszü szimpla ablakán csak három rekeszben volt üveg, — szép jégvirágos — a másik hármon papír helyettesítette az üveget. A gyermekek iskolai mulasztását bőségesen igazolva láttam . . ." „Nyomorúságos volt az élet falun. Legtöbb gyermek foltos ruhában, mezítláb jött iskolába. Sokszor kérték a szülök, hogy a gyermekek 9-re jöhessenek iskolába, mert addig az állatokat kellett őrizniük. Emiatt a tanítónak gyakran kellett cserélgetni az órákat, mert a nagyok később kezdtek. Olyan is előfordult, hogy délben elkérték a gyermekeket, hogy ebédet vihessenek. Máskor a 3—4 éves gyermek is eljött az iskolába, ahol a tanító régi tankönyvet, cérnát adott nekik, amivel elfoglalták magukat. így az iskola volt egyúttal az óvoda ..." — emlékezett vissza Hegyi Lajos, a balatonhenyei református iskola nyugalmazott igazgatója, a Veszprém vármegyei Református Egyházkerület volt tanulmányi felügyelője. Mint láttuk, a gyermekek munkájára változatlanul szükség volt, így továbbra is nagy méreteket öltött a hiányzás, és a tankötelezettség meghosszabbítására is igen gyakran sor került. 1931 után már nem készült országos kimutatás az iskolába járó és nem járó tanköteles tanulókról. E tekintetben számszerű anyaggal megyénkben sem szolgálhatunk. Azonban a fenti példák, valamint az iskolai mulasztási naplók adatai kellőképpen érzékeltetik az oktató munka e súlyos akadályát. Kiemelve a bakonyszentiváni r. katolikus elemi 262