A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Egy régi iskolai büntetés és egy farsangi népszokásunk kapcsolata

a szokott szertartást utánzó álesküvőt tartanak, majd a „mátkapárt" a rönkre ültetve, végigvontatják a legények a falun. Hörmann a tiroli ,,

Blockziehen" alapján ,,az ös-germán Isa házasság-istennő tiszteletére hajdan tartott körmenetek emlékét" sejti a szokás hátterében.

86 Stájerországban egyébként a pártában maradt lányok és nőtlen legények egyaránt húzzák azt a járművet, amelyre a fenyőrönköt rakták: A szokás hátterében meghúzódó ősi elgondolást ,,ki tőkét von, hamar férjhezmegy" ottani mondás szépen őrzi.

87 ,,A tuskó a mai felfogás szerint a meddőséget jelképezi, amelyet a házasság hiánya teremt meg, szemben a régi német felfogással, amely szerint a törzsök azt a varázserőt jelentette, amely a tavasz érkezésével a termékenységet eszközli" írja Vakarcs Kálmán nyugat-magyarországi megfigyelései alapján.

88 A mi ,,tőkevonásunk" vagy más néven „tuskóhúzásunk" eredeti gondolati tartalma azonos a ,,fa-házasság" vagy „fenyő lakodalom" és a „Blockziehen" ősi tartalmával. A rokon szokások hátterében szerelemvarázsló elképzelés rekonstruálható. Ez a tendencia egyébként Csokonai Dorottyájának szövegéből is elénk tárul. A görög—római világ klasszikus műveltsége természetes velejárója a kornak, amelyben a költemény született. Ebbe a légkörbe ágyazza a költő a farsang szerelemvarázsló „tőkéit", amelyek végigkísérték a megöregedett Dorottya életét. Az öreg kisasszony ezekből a tőkékből rak áldozati tüzet a szerelem istennőjének, hogy elindulhasson a megifjodás és házasság útján. Az említett szokások gondolati háttere régen foglalkoztatja már a kutatást. Grimm szerint német és szláv szokás a böjt közepén fatuskók, tőkék földre döntése és hurcolása. Szerinte a tuskó a telet személyesíti meg. Ipolyi Arnold figyelmeztet, hogy a mi „tőkevonásunk" nem böjtben, hanem a farsang utolsó napján szokásos, de ennek ellenére lehetségesnek tartja Grimm magyarázatát.

89 Van olyan vélemény is, hogy a „tökevonás" a pártában maradt lányok állatokhoz való lealacsonyítása.

90 Karl Klier a mágikus ekehúzási szertartással hozza a szokást kapcsolatba, Dömötör Tekla viszont rámutathat, hogy ilyen kapcsolat a magyarországi példák alapján nem derül ki.

91 Az említett farsangi ekehúzást Gönczi Ferenc írja le a Muraközben.

92 A farsang utolsó három napjában fehér szoknyába és kifordított bundába öltözött álarcos férfiak, papírsüvegben, kenderhajjal húzzák az ekét, a szántó hasonló ruhában, ostorral fogja az eke szarvát. A havat szántották. A stíriai szlovéneknél a mag vetését utánzó homokszórás fejezte be ezt a farsangi szántást, hogy „jól sikerüljön a répavetés".

93 A tartalmi háttér kopása eredményezi, hogy a Muraközben a szokás módosulásával is találkozunk Gönczi leírása alapján.

94 Húshagyókedden kora hajnalban valami kisebb teknőbe trágyát tettek és azt napkelte előtt, ostort pattogatva a szántóföldre vontatták, hogy jó termésük legyen. A farsangi szántás termés varázsló háttere kézenfekvő, ennek a szerelemvarázsló tendenciájú, említett szokásokhoz nem lehet tehát köze. Befejezésül azt kell még elmondanunk, hogy a nyugat-magyarországi „fenyőhúzás" vagy más néven ,,fa-házasság" kétségtelenül a német „Blockziehen" átvétele, ugyanakkor a mi „tőkevonásunk" vagy „tuskóhúzásunk" párhuzamait nem német, hanem szlovén etnikai területeken találjuk meg. A múlt század végén Karintia szlovén vidékein a nagyon válogatós vagy pártában maradt lány háza elé a legények lányruhába öltözve, fatörzset vonszoltak. Gyakoribb volt, hogy a fatörzset disznóvályú helyettesítette, amelyben vénasszonynak öltözött legény ült.

95 Disznóvályú a mi farsangi szokásainkban is előfordul. Göcsejben, húshagyókedden éjjel a kemencébe rakták azt a legények, hogy csak úgy lehessen begyújtani, ha a lány kihúzta azt. Ha ezt nem akarta tenni, akkor a legények kötelet kötöttek a vályúra és a kötél végét a lány derekára hurkolták, kényszerítve, hogy húzza ki a vályút.

96 A karintiai Gail-völgyben, ha egy lány sem ment férjhez abban az évben a faluból, akkor az összes eladólánynak kötéllel súlyos tuskót kellett vonszolnia, miközben a legények ostort pattogatva követték őket.

97 Csokonai Vitéz Mihály versei, főleg Dorottyájához írt kommentárja, hasznos utalásokat adnak egy kihaló népszokásunk ismeretéhez, az eredeti tartalom rekonstrukciójához. Ez a XVIII. század második felére úgy elhalványult, hogy a húshagyókeddi tuskót, törzsököt a szerzetesi iskolák is átvehették megszégyenítő iskolai büntetésként. 241