A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Hudi József: Reguly Antal északi útja és Veszprém megye

vidéken tett antropológiai és néprajzi tanulmány­útjai jelentősebbek. Néprajztudományunk az utóbbi két-három évtizedben kezdi méltányolni benne a néprajztudóst. Legutóbb kiadott palóc jegyzetei éppen azt a törekvést mutatják, amely elismeri, hogy Reguly életművének megítélésé­hez a halála után kialakult egyoldalú nyelvtudo­mányi szemlélet mára korszerűtlenné vált, s ha a kutatás új eredményeket kíván felmutatni, akkor Reguly munkásságát a maga természetének meg­felelően, komplex módszerekkel kell megközelí­teni. Egyszer s mindenkorra el kell vetni a nyel­vészeti aspektus primátusát: egyenrangú helyet kell biztosítani a néprajzi, antropológiai, nyelvé­szeti, irodalmi kutatásnak. Az életmű súlypont­jait aztán az együttes értékelés jelölheti csak ki. A Selmeczi Kovács Attila szerkesztette kötet anyaga Reguly új arcát mutatja meg. Az 1850-es években Reguly elképzelése annyiban módosul, hogy a nyelvrokonsági kérdés megválaszolására szükségesnek tartja a hazai népfajok megvizsgá­lását is. A vizsgálat sikere érdekében 1856—57­ben még a fényképezést is megtanulja, valószínű­leg barátja és Jedlik munkatársa, Csapó Gusztáv ösztönzésére. Palóc útjain a magyar néprajztudo­mányban először alkalmazza a fotografálást. 45 A palócoktól történő visszaérkezése után, 1857 novemberétől a következő év tavaszáig Hunfalvy Pállal közösen a vogul kéziratos anyag feldolgo­zásán fáradozik, de munkájukat már nem folytat­hatják, mivel Reguly a nyári szabadság ideje alatt vértolulást kap, amely végez vele. Akárcsak Körösi Csorna, ő is csak a felismerés kimondásáig jutott el, annak bizonyítására már nem futotta erejéből. Az áhított összegzést ekkor már súlyos emlékezetkihagyása sem tette volna lehetővé. Skandináviai, oroszországi, szibériai útjainak jelentőségét már kortársai is fel- és elismerték. Toldy Ferenc úgy tekint vissza utazásaira, mint ,, . . . nyelvünk alkotására s belső történetére új világot hintendő első magyar tudományos utazás­ra, mely óhajtott foganattal koronáztatott." 4( ' Ügy véli, hogy Regulyhoz hasonló vállalkozást ,, . . . még egy magyar sem vitt véghez." 47 Uta­zásait nemcsak a magyar és nemzetközi tudo­mányos közélet, hanem Veszprém megye is élénk figyelemmel kíséri. Az 1846. február 3-i közgyű­lésen a megye elhatározza, hogy tudomást fog szerezni Reguly állapotáról. 4 * 1847 tavaszán Kun Sándor másodaljegyzőt újra megbízzák azzal a feladattal, hogy pontos értesüléseket szerezzen az utazó hollétéről, hogy létéről. 49 Kun Sándor 1848. június 7-én jelenti, hogy Reguly ,, . . . ta­pasztalásának kiadása végett Berlinbe, onnét megromlott egészségének helyreállítása végett Mechlénburgba utazott; — ezen jelentés folytán jelentő jegyző Úr továbbra is bízatik, azt azon­nal jelenese be." 50 Reguly tudományos pályáját az ötvenes évek­ben sikerül a szélesebb nemzeti közvéleménnyel megismertetni. A pápai római katolikus gimná­zium egyik tanára vállalkozik arra, hogy részle­tes életrajzát közérthető nyelven megírja és közreadja, példaként állítva őt az ország egész ifjúsága elé. A pápai református főiskolai nyom­da által előállított könyv az első, közvetlen Re­guly halála után megjelenő pedagógiai célokat szolgáló Reguly-életrajz. 51 Kéziratos hagyatékát a magyar összehasonlító nyelvészet nagy alakjai és úttörői: Hunfalvy Pál, Budenz József, Munkácsi Bernát, Pápay József igyekeztek feltárni, tudományos alapossággal igazolni azt, ami Regulynál csupán sejtés volt. Tárgyi gyűjteményének egy része még életében Oroszországban maradt, másik része a budapesti Néprajzi Múzeum első gyűjteménye volt. Ez az első, magyar tudós által tudatosan gyűjtött nép­rajzi anyag, mely az elmúlt egy évszázad alatt igen jelentős károkat szenvedett részben az em­beri gondatlanság és felelőtlenség, részben a res­taurálás hiánya miatt. 52 Századunk társadalom­tudományának, különösen a néprajztudomány­nak sok törleszteni való ja van még Regullyal szemben. Ennek a munkának az elvégzésében lehet számunkra példamutató az a morális tartás, amely a sajátja volt, s amely mellett a legnehe­zebb időkben is kitartott. 231

Next

/
Thumbnails
Contents