A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Hudi József: Reguly Antal északi útja és Veszprém megye

„Tekintetes Karok és Rendek! Egy olly tudo­mányos ügy pártolására van szerencsém a Tekin­tetes Karokat és Rendeket a magyar academia nevében felkérni, mellynek kivitelét nemzetünk és academiánk nemes Veszprém Vármegye egy reá fényt hozni indult fiától Reguly Antaltól vár­ja. Tudva van, mikép több magyar s legtöbb kül­földi historicus és nyelvbuvár a hunnokat és ma­gyarokat azon nagy finn törzsökhöz számitják, mellynek a lappok, finnek, esthonok, cseremi­szek, csuvasok, mordvinok, syrjänek, vogulok, osztyákok 10 stb, mindannyi külön ágait teszik. Miután minden egyéb, u. m. mongol, török, sémi­ta, stb, rokonság eddig győzőleg megvan czáfol­va, és csak ez egyre nézve lehet még kérdés: a Tekintetes Rendek említett derék földié elhatá­rozta magát az éjszakot beutazni, s a négyfal közt megnem fejthető kérdésre a hely színéről hozni meg nemzetének az elhatározó végfeleletet. Öt semmi áldozat, úti fáradalom, a szokatlan éghaj­lat kényelmetlenségei, betegségek, édes övéitől, és hazájától távollétei nem tartóztathatták, erőit már közel öt év óta csüggedetlenűl e nemzeti fel­adás megoldásának szentelni; megtanulta azon földeken utazhatás, s az ottani források használ­hatása végett a svéd és orosz, a rokonsági kérdés egyéb ágai kedvéért a török és mongol nyelve­ket, meg a lapp, finn, és esthon nyelveket, a főid népével osztva meg ennek sanyarú életét, meg a cseremisz, csuvas, és egyéb dialectusokat, s most Ázsia éjszaknyugoti vidékein az Urál alján tar­tózkodik a vogulok közt, hogy ezek, s majd az osztyákok mármár enyésző nyelveiket is élő szájból magáévá tegye, s e mellett ezen népek természeti és társadalmi sajátságaikat, mikre ed­dig olly kevés figyelem vala, voltakép kitanulja. S e roppant vállalatot Reguly Antal 1839. év nyarában saját, vagy inkább szülői költségén kezdte meg, kiknek erejét, minden elviselhető nélkülözések tűrésére elszánt lelkesedésében, minden esetre túl becsülte. Már finn és lappföldi vándorlásait nem fedezték szülőinek küldemé­nyei, s így némi adóssággal terhelve lépett be a világ legdrágásabb városába, Sz. Pétervárába. Időközben győri prof. Maar Bonifácz" Ür tudó­sítván a m. academiát Reguly utazásáról, és czél­jairól, ezen intézet némelly tudományos megbízá­sokhoz némi kisebb summákat csatolt. Reguly e részvét által is buzdítva, és bátorítva, Ázsiában teendő terjedelmes nyelvészeti, és ethnographiai vizsgálódásaihoz készült, s nappal és éjjel általá­nos nyelvtudományt, s történeteket tanult, és buvárlott. De nem jöhetvén további segedelem az academiától, egy pétervárt lakó főldink, haza té­rést javaslóit, melly tanácsot azonban Reguly határozottan vissza utasított, mert azzal elesett volna a kérdés, mellyet ő élte feladásául tűzött ki. Erre megjelent orosz academicus és status­tanácsos Baer 12 Urnák egy czikkelye Regulyról a pétervári statusújságban, melly után egy gaz­dag orosz csakugyan hajlandó volt őt pártolása alá venni, de a segedelem nélkül idegen főidőn tengő hazafi büszke volt azt kérni, s így e forrás sem nyílt meg neki. Azonban haladt az idő, a pé­tervári rendkívüli drága élet s a szülői kisded küldemények mellett az adósság nőtt, s ezért a haza térés szint olly erkölcsi lehetetlenséggé vált, a milly anyagi lehetetlenség volt az Uráli út. Folyvást a hazából várva, a hazai kérdés felderí­tésére a költséget, egy második ajánlatot is visz­sza utasított, mellyel az út kivihetésére megki­náltatott; t. i. több pétervári academicus szándé­kozott az orosz cs. academiánál segítését indít­ványozni, mellyre fényes kilátások voltak, de Reguly nem akarta — mi e végre múlhatatlan szükség lett volna, — tudósításait éhez intézni, a magyar academiát nyilatkoztatván egyetlen ter­mészetes fórumának. Egy harmadik (kölcsön) ajánlatot az út megtételére szinte mellőzött, na­ponként fogyván reménye a hazából jöendő pártolás iránt, míg végre hírt vevéh, hogy az academia folyamodására királyunk őfelségétől segedelem erkezendik, az említett előlegezést a nemes lelkű Baertől elfogadta, s 1843. október 9. Sz. Pétervárából ki indulván, elérte Ázsiát, hói a Sosva vize mellékén letelepedve, vogul stúdiumai között várja most hazájából utóbbi sorsa elha­tároztatását. Azóta érkezett Sz. Pétervárába mind a Királyi segélyösszeg, mind pedig két academiai pénzküldet, s a pétervári academicusok közt a tiszteletre méltó Fraehn 13 indítványára magányos aláírás nyittatott: de ezekkel is sem az ötödfél évi külföldön utazás és múlatás alatt keletkezett passivumok leróva, sem visszaút ja fedezve nin­csen, annál kevésbbé van ezekkel Tobolszktól Orenburgig tervelt vándorlása, s még kevésbbé ennek a Kaspiumi tengerig s onnan a Fekete ten­ger éjszaki tartományai felé olly szükséges foly­tatása, lehetővé téve. A dolog illy fekvésében a magyar academia részint a maga körében indított aláírást, részint hírlapi úton szólította fel a hazai történetek ba­rátit, járulnának hozzá, hogy Reguly ezen, nyel­vünkre s régi történeteinkre új világot árasztó utazását folytathassa, és befejezhesse. Minthogy azonban a jelenkor, anyagi és szellemi számos teendői között, kelletinél kevesebb figyelmet mu­tat azon tudományok iránt, mellyek az életre közvetlen, s így észrevehető befolyást nem gya­korolnak, a szükséghez mért elégséges segélyt ez úton várni nem bátor; ezért, nehogy a már meg­kezdett út félbe szakasztassék, а Тек. KK. és RR.-re függeszti reményét, azon hazafi bizodalmú kéréssel, méltóztatnék mind a saját körében nyi­tandó aláírás, mind a többi nemes megyékhez in­tézendő körlevél által ez ügyet hathatósan elő­mozdítani; s munkás lenni abban, hogy ezen első Ázsiai út, melly nem csak a tudománynak álta­lában, hanem a magyar nemzet, és nyelv történe­teire nézve különösen is, fontos eredményekkel biztat, teljesen befejeztethessék. Igen is, а Тек. KK. és RR. nem fogják engedni, hogy a mit ne­künk tenni nemzeti kötelesség, elmulasztani pe­dig pironság volna, hogy azt idegen ország sege­delme eszközölje; nem fogják engedni, hogy ma­gyar tudós, Oroszországból, ottani pártolással hozza meg a magyarnak régi történetei kulcsát. Ki magamat a Tekintetes Karok és Rendek ke­gyeibe ajánlván, megkülönböztetett tisztelettel vagyok A Tekintetes Karoknak és Rendeknek Pozsonyban május 5-én 1844. alázatos engedelmes szolgája Gróf Teleki József" 14 225

Next

/
Thumbnails
Contents