A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Gáspár Dorottya: Fejábrázolások a királyszentistváni ládikavereten

GÁSPÁR DOROTTYA FEJ ÁBRÁZOLÁSOK A KIRALYSZENTISTVANI LADIKAVERETEN A bronz ládikaveretet famaradványokkal együtt

1 egy római villa közelében lévő sírban találták. Ma a veszprémi Bakonyi Múzeumban van, leltári száma: 55.276.1, 63.127.1 és a farészeké 55.276.2. A sír bolygatott volt, a leletek összetartozása bizonytalan. Három vízszintes lemezcsík alkotja a ládika bronzborítását, amelyek kisebb sérüléseket szenvedve maradtak fenn (1. ábra). Mérete: 28,5 x 23,6 cm. A lemezcsíkok jobb és bal oldalát gyöngysorkeret zárta. Az első csík a doboz fedelének előoldalán volt. A ládika díszítése balról jobbra haladva a következő: négy darab gyöngysorkeretes négyzetbe foglalt háromnegyedes férfiportré, melyek egymás felé fordulnak. Ezeket követi négy, profilban elhelyezett tragikus maszk (2a—b. ábra). A jelenet a sávban megismétlődik. A végén látható még két kicsi gyöngysorkeretes négyzet maradványa, amely minden bizonnyal kiegészíthető négy egymás alatt függőlegesen elhelyezett négyzetsorra, bennük portréval, amint ez a harmadik bronzsávon látható. A széleket lezáró gyöngysorkeret biztos, hogy itt is megvolt. Az elülső lemezsáv sérülései nem engedik meg, hogy — a szokásnak megfelelően — a ládika fülét erre a csíkra tegyük, azaz a sérülések nem ott vannak, ahol a fül felerősítésére szolgáló lyukaknak lenniük kellene. A második sáv díszítése négy levélből alakított geometrikus mintából áll. A levelekből alakított kör közepén háromnegyed portrék vannak. Ebből a csíkból is hiányzik egy rész, hiszen hoszszának a másik kettőével azonosnak kell lennie. A kívánt hosszból egy kör átmérőjének megfelelő darab hiányzik. A harmadik sáv díszítése a legmozgalmasabb és egyben a legügyetlenebb. A négylevelü minták egymásra szaladnak. Az elcsúszásból adódó üres tereket gömböcskékkel töltötték ki. A gyöngysorkerétes rombuszok is pontatlanul illeszkednek. A mester szándéka világos; azt akarta, hogy csúcsaiknál érintkezzenek az idomok, amelyek szintén háromnegyed portrékat foglalnak magukba. A rombuszos mezők között két medaillonban Bellerophon

la alakja látható (1. és 3. ábra). Ebben a sávban van még az egymás fölé elhelyezett négy apró négyzet. Bennük a háromnegyed portré 90 fokkal el van fordítva. A különböző alakú és nagyságú keretekbe foglalt portrék úgy vannak elhelyezve, hogy egyegy párban mindig szembenéz egymással. A megmaradt portrék száma 26. Eredetileg még 12 volt; az első sávban a függőleges kis négyzetekben négy, a második sávban a kitört levelek által alkotott körökben négy, a harmadik sávban a hiányzó rombuszban és kis négyzetben egy-egy, valamint a kitört körökben kettő. A veret kiegészítése és rekonstrukciója ezeknek a figyelembevételével történt (4a. ábra). Mint már említettem, sem a zár, sem a tető felemelésére szolgáló fül nem az előoldalon volt, ennek megfelelően a rekonstrukción az oldallapra helyezem. (4b. ábra). A zárszerkezet önkényes választás. Nincs támpontunk arra, hogy milyen típusú zára volt a ládikának. Magáról a ládikatípusról, az oldallapon elhelyezett zárról Radnóti A. már írt.

2 A portrék négy csoportba oszthatók. Csoportonként az azonos irányban nézők egyformák. Az első csoportba a nagy négyzet által keretelteket sorolom (5. ábra); a másodikba a négy levél alkotta körbe foglaltakat (6. ábra); a harmadikba a rombuszban lévőket (7a—b. ábra), a negyedikbe pedig a kicsi négyzetbe helyezetteket (8. ábra). E dolgozatban mindenekelőtt a datáláshoz szeretnék hozzászólni, nem mellőzve a készítés helyére vonatkozó problémát. Továbbá felvetném az eddig nem nagyon érintett kérdést, hogy a fejek azonosíthatók-e történelmi személyekkel vagy csak idealizált portrék, esetleg felfedezhetők-e rajtuk etnikai vonások vagy minden egyéni jelleg nélküli fejek? J. M. С Toynbee szerint "each bust has much more the appearence of a portrait than of the rendering of deity."

3 A háromnegyed fejeket általában — de mindenekelőtt az első csoportba tartozókat — a következő tulajdonságok jellemzik: göndör haj, alacsony homlok, erősen hangsúlyozott kerek szem és gyermekekre jellemző dundi orca. A fejek — véleményem szerint — gyermekeket ábrázolnak, akik felénk néznek. Köztük semmiféle belső kapcsolat nincs, és valóban tekinthetők inkább egyéni fejeknek, és inkább portréknak, mint isteneknek. Egyéni vonásaik vannak, amelyek keleti eredetről tanúskodnak, ennyiben talán etnikai jellegűeknek is mondhatók. Analógiáikat Keleten találjuk meg; Narcissus, az oroszlánvadász

4 feje háromnegyed portréjával és göndör hajával a mi fejeinkre emlékeztet. A vadászat az antiochiai Megalopsychia mozaik része, amelyet Doro Levi — felirata alapján — az 5. század közepére keltez.

5 Egy másik példát Saloni21