A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Mithay Sándor: Adatok a pápai vár épületegyüttesének rekonstrukciójához

kedett el. Ha feltételezzük, hogy az ÉNy-i sarokrészen lehetett a vár legősibb része, talán egy lakótorony, akkor a kápolna éppen ebben vagy ennek szomszédságában volt. A XVIII. század közepén történt nagy átalakításnál került a vár K-i szárnyába. Érdemes végigvezetni a kegyúr szállásának változásait is. 1639-ben és 1648-ban a leányaszszonyok háza (7. sz.), az asszonyház (8. sz.) és az úr szenesháza (9. sz.) egymás mellett sorakoztak. A század végén ugyanitt voltak a női szobák. Ugyanakkor a felső Contignatioban a külső és a belső kapu között található az "Uraimék Szálláso" (3. ábra). Esterházy Károly halálakor felvett inventárium szerint a Ny-i szárny első három D-i szobája a püspök lakosztálya volt. A századunk elején ismét másutt helyezkedtek el a kegyúr lakószobái: a földszinten az É-i szárnyban a 60. és 61. számú szobákban. A két világháború között is itt voltak a lakóhelyiségek (de úgy tudjuk, hogy Tamás gróf többnyire a devecseri kastélyban tartózkodott). A század eleji inventárium bő leírását adja a belső berendezésnek, de a helyiségekről alig említ valamit. A pápai vár ,,U" alakja minden leltárból kitűnik. Ha most nem is vetjük össze a pápai metszetekkel a vár különböző épületszárnyait, de még sok tisztázni való van különösen az egykori, D-en fekvő épületekkel. 1694-ben itt melléképületek voltak (4. ábra) és ezek nem mondhatók a vár D-i szárnyának. A XVIII. század elején lebontották a vár védelmi állásait, a század közepén átépül a vár, majd lecsapolják a várat К felől védő tavat. Még Esterházy Károly idejében is várnak nevezik a kastéllyá átalakított épületet. Végül a várkastélyt jól ismerő Molnár Mihály, az egykori grófi főkertész emlékezete szerint kimutatásunkba bevettük a két világháború közötti időből a szobák elnevezését. 214