A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Holl Imre–Parádi Nándor: Nagykeszi középkori falu kutatása

ÉNY-i szelvény részben néhány késő középkori vörös fazéktöredék (20. ábra 14—15.) mellett jellegtelen Árpád-kori, karcolt vonaldíszes fazéktöredék és egy pléhlemezből hajlított késhüvelyborítás (?) töredéke volt (21. ábra 4). A DK-i szelvényrészben a kavicsos altalaj (—25—30 cm) felett a humuszrétegben a cserép és állatcsont valamivel bőségesebb volt: a cserépanyag majdnem teljes egészében Árpád-kori. Barna és vörösszínű cserépfazekak gyengén tagolt peremtöredékei és világosvörös palackok vállrészei egyszerű bekarcolt vonal, vagy hullámvonaldísszel (19. ábra felső része; 20. ábra 6—10). A szelvény középső szakaszán a fűtakaró alatt már 10 cm mélyen laposan húzódó kőpakolás jelentkezett: gömbölyű terméskövekből, köztük helyenként falazótéglákból származó, vagy lapos római tetőcserépből maradt töredékekkel. A kövezés mintegy 2.5x2.5 m-nyi területen fekszik (15, 18. ábra). A kövek közül és felettük a DK-i szakaszban is észlelt korai kerámiával egyező töredékek kerültek elő (19. ábra alsó része; 20. ábra 11— 13.), valamint egy nagyfejű vasszög (21. ábra 3). A kövezés foltját megpróbáltuk К felé tovább követni, de itt is abbamaradt. A szelvényekben sem a kövezés felett, sem egyebütt nem találtunk habarcsmaradványt, ami falazásra utalt volna. De ugyanígy nem találtunk égésnyomokat sem (égett agyagtapasztást, faszenet, stb.) ami az egykori élet vagy pusztulás szempontjából további támpontot jelenthetne. A mindenütt jelentkező cserép- és állatcsontok ugyanakkor az egykori lakottság két periódusát is tanúsítják. Ezek közül a cserépanyag mennyiségi megoszlása alapján az első lehetett a jelentősebb, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a régebbi leletanyag megsemmisülése mindig nagyobb mértékű, mint a legutolsó éveké.

43 A kis földvár létesítésének, használatának 1. periódusa a kerámia alapján az Árpád-kor második felére tehető. Az egyszerű, vékony vonallal képzett díszítés ilyen formában a 12. sz.-ban gyakori (körülfutó egyenes vonaldísz, egyes darabokon egysoros hullámvonallal kombinálva, máskor ferde bevagdalásokkal társítva)

44

, de ritkábban még a 13. sz. folyamán is alkalmazzák. Az egyszerű alig tagolt peremformák is erre az időre mutatnak, a szélesebb szalagformájú perem (20. ábra 6.) a 13. sz.-ban gyakori.

45 Sajnos az eddigi összehasonlító-anyag a rövidebb időhatárok kijelölését nem teszi lehetővé, pedig úgy a falu, mint az ilyen megerősített helyek fejlődéstörténete szempontjából jó volna tudnunk, hogy már a 12. sz.-ban, vagy csak a következőben készült a kis ,.halomvár" („Hügelburg"). — Ez a megerősített hely méretei és főleg domborzati kiképzése alapján az eddig számbavett csekélyszámú Árpád-kori halomvár, illetve toronyvár (Turmhügelburg) között

46 hazánkban a legkisebbek közé tartozik. Az eddig kutatottak vagy alapterületükben nagyobbak, vagy sokkal inkább kimagasodnak a környezetből. Ezért formája alapján arra kell gondolnunk, hogy Nagykeszi esetében csupán egy megerősített kisnemesi kúria jött létre — valószínűleg a 12. sz. m. felében, vagy a következő elején — amelynek nagyobb szabású kiépítése, megerősítése később sem történt meg. A hatékonyabb védelem szükségessége e helyett egy másfajta megoldást hozott létre: amikor a helyi nemesek a falu kőtemplomát felépítették — formája alapján talán a tatárjárás után a 13. sz. közepén — ehhez egy védelmi jellegű homlokzati torony épül. (A toronynak a földszinten nem volt bejárata, első és második emeletén pedig lőrés-ablakokat helyeztek el. A torony földszintjének gerenda-födémé, első és második emeletének dongaboltozata volt.

47 A védelmi jelleget nem csupán a torony — és lőrés nyílásai — árulják el, de az a megoldása is, hogy földszintjéhez nem vezet ajtó, valamint a szokástól eltérően az alaprajzilag eltolt helyzetű torony egyben a templom Ny-i bejáratát is védi. Ezért is gondolok arra, hogy a tatárjárást követő években épülhetett.

48 Holl Imre 199