A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Holl Imre–Parádi Nándor: Nagykeszi középkori falu kutatása

11 13 14 barna vörös szürke • égetésü 0 10 cm 20. ábra. Kerámia profilrajzok a földvárból. 1. I. árok. — 2—5. DK-i árok. — 6—10. II. szelvény D-i része. — 11—15. II. szelvény É-i része Abb. 20. Keramik

—Profilzeichnungen aus der Erdschanzung. 1. Graben I. — 2—5. Graben im Südost — 6—10. südlicher Teil vom Profil II. — 11—15. nördlicher Teil vom Profil II. gedték feltöltődni (valószínűleg időnkint újraásták); csak a falu elnéptelenedése után maradt gondozatlan. A kis mértékű erózió alapján arra gondolhatunk, hogy az árok oldalait már eredetileg is fűtakaró fedte, máskülönben a falu elhagyása után erősebben bemosódott volna. (Az ásatás korlátozott időtartama miatt nem tudtuk tisztázni azt a kérdést, hogy a DK-i oldalon —- tehát a falu és a templom felé — híd vezetett-e át, vagy keskeny töltést hagytak?) Magának a központi lapos dombnak területén — amelyet fák és bokrok nagyrészt benőttek — két helyen nyitottunk szelvényt. Az I. szelvény az árkot keresztező metszet belső folytatása és kiszélesítése volt. A vékony humuszréteg alatt itt mindenütt nagyobb kavicsok és kis terméskövek feküsznek szorosan egymás mellett, különösebb rendszer nélkül. Talán az egykori felszín kövezése ez. Lelet a kövek között és fölött alig volt (4 m

2-en 7 db cserép és 5 téglatöredék). D-felé a szelvény szélén a kövezés ritkul, itt 30 cm mélyen törött római tégla feküdt (ez és más római téglatöredékek az É felé fekvő római lelőhelyről kerülhettek át a faluba). A szelvény cserépanyaga: jellegtelen késő középkori fazéktöredékek és fazék- illetve palacktöredék, melyek az Árpádkorra tehetők. A II. szelvényt a domb lapos tetején nyitottuk, 15 m hosszúságban. A dombtető Ny-ról К felé ugyanúgy enyhén emelkedő, mint a templom felé továbbhúzódó domboldal, azaz az eredeti terepszintnek megfelelő és nem mesterségesen magasított. A szelvény két végében 20, illetve 30 cm mélységben a sárga kavicsos altalaj már jelentkezett, felette a humuszrétegben kerámia- és állatcsont-töredékek mindenütt feküdtek. Az 197