A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Holl Imre–Parádi Nándor: Nagykeszi középkori falu kutatása

egyik peremének a felső szélén belülről keskeny bekarcolás vagy mélyedés fut körbe, az alsó kemencetapasztás edényei közül all. ábra 4. (profilja 13. ábra 15.) peremét beugrás, all. ábra 6-ét (profilja 13. ábra 14.) pedig hornyolat tagolja. A kemencefenék tapasztásából, de a III. szelvényben felszínre került ház többi kibontott részéből, és a templom környékén ásott többi kutatószelvényből is jórészt hasonló kialakítású peremtöredékek kerültek elő (13. ábra 1—5, 9, 12—15.). Néhánynál széles sávos vastagításának lefelé erősebb kiugrása volt (13. ábra 18—20.), a 13. ábra 10-et hornyolat tagolta. Voltak egyszerű kihajló, lekerekített (13. ábra 7, 22—24, 26.) és legömbölyített szélű peremtöredékek is (13. ábra 25.). A kemencefenék alsó tapasztásában egy felül laposan kiszélesedő, csipkézett szélű (profilja 13. ábra 21.), a X. szelvényből pedig a peremén kétsoros és a pereme alján egysoros csipkézésű töredékek kerültek elő. A III. szelvényből még említésre érdemesek egy halványbarna színű, vékonyfalú fazék töredékei, a perem kihajló széle alatt erősen kiugró bordával tagolt. A kiegészített fazekakon és a cseréptöredékeken többféle díszítéssel találkozunk. Az edények vállát többsoros bekarcolás (10. ábra 5, 11. ábra 5—7.), vagy fogaskerekes minta díszíti (12. ábra 1—2, 10. ábra 1—4, 6.), de díszítetlen is van köztük. Néhány válltöredéken egysoros bekarcolt hullámvonal vagy fésűs hullámvonalköteg látszik. A cserépfazekak legközelebbi párhuzamait a sümeg-sarvalyi késő középkori faluásatás leletanyagából sorolhatjuk fel. Feltűnő egyezés, hogy mindkét ásatáson a legtöbb összeállítható fazék közepes méretű (20—30 cm magas, 2,5—5 liter űrtartalmú) volt. Ebből arra következtethetünk, hogy a falusi háztartásokban a legtöbb fazék közepes méretű lehetett, s a leggyakrabban ezeket használhatták. A sarvalyiak vállán legtöbbször bekarcolt többsoros vonaldísz látszik. Néhánynak a peremét belülről keskeny bekarcolás, mélyedés tagolta, vállukat kétsoros fogaskerekes minta díszítette.

14 A nagykeszi ásatás fazekaival egyező, szélesebb sávban vastagított peremek a Balatontól ÉNy-ra eső terület késő középkori lelőhelyein igen gyakoriak. Ezt tanúsítja a Veszprém megye Régészeti Topográfiájában közzétett leletanyag is.

ß A csipkézett szélű edényperemek megfelelőit is a sarvalyi anyagban és Veszprém megye egyéb lelőhelyeinek cserépanyagában találjuk meg.

1H Közülük a sarvalyi peremtöredékek állnak hozzá a legközelebb. A vörös színű, lefelé erős kiugrással tagoltakhoz és a legömbölyített szélű peremtöredékekhez a Nyirád—Deáki falu területén találtakat említhetjük.

17 A kemencefenék alsó tapasztásából származó cseréptöredékekből a fazekak mellett olyan edénynek a felső részét lehetett összeállítani, amely az eddig kiásott késő középkori cserépanyagból nem ismert (11. ábra, 2, 13. ábra 16.). A fazekakhoz hasonlóan ez az edény is vörös színű, a közepes méretűeknél valamivel nagyobb lehetett. Kihajló, szögletes pereme, aránylag rövid 190 nyaka, magas válla van, nem erős kihasasodása alatt teste erősen összeszűkülni látszik. A nyakán egymással szemben kívülről a szájának belsejében felfelé két-két ferde lyuk van, amelyet még az agyag száradása előtt szúrtak bele. Közvetlenül a pereme alatt és a hasán fülcsonkja található. A megmaradt részekből úgy látszik, hogy a felül szélesebb kiindulással tömör, hosszúkás keresztmetszetű erős füle lehetett. Az egyik lyukat a fülnek a peremnél kiszélesedő részébe, alulról ferdén szúrták bele. Az edény falán belülről nagyjából a váll magasságáig halványszürke színű réteges rárakodás van (11. ábra 2, 13. ábra 16.). Tovább vizsgálva ezt az edényt, alakja a fazekakhoz áll legközelebb, a nyakán egymással szemben átfúrt két-két lyuk és elhelyezkedése viszont a cserépüstökre emlékeztet. A lyukaknál azonban lényeges különbség, hogy amíg a cserépüstökön az átszúrt két-két lyuk mindig belülről helyezkedik el, addig ennél.kívülről megy a belsejébe. Itt tehát olyan fazék alakú edényről beszélhetünk, amelynek füle is, de ugyanakkor a peremén felfüggesztésre használható átlyukasztása volt. A felsorolt jelenségekből kiindulva arra gondolhatunk, hogy rendeltetése is a többi edénytől különbözött. Az eddig felszínre került cserépüstök vázlatos áttekintéséből is kiderült, hogy alakjuk, színük, s aránylag ritkán előforduló díszítésük sem egyforma, észrevehető különbségek vannak köztük. Az alacsony, széles testűek és a magasabb, keskenyebb és kissé nyúlánkabb testűek a leggyakoriabbak.

18 A magasabbakhoz hasonlítható az a néhány fazék alakú cserépüst is, amelynek alakja zömök fazékhoz hasonló, lapos feneke és peremén két-két átfúrt lyuk van. Számunkra ez a néhány edény azért érdekes, mert a mi edényünkhöz legközelebb állónak ezek látszanak.

19 Az eddigi kutatás a cserépüstöket tág időhatárral az Árpád-korra határozta meg, de ezen belül évszázadokra szétválasztani nem lehetett. Ügy gondoljuk, hogy az Árpád-kori cserépanyagra és a fazekakra tett megállapítások nagyrészt a cserépüstökre is érvényesek. Így nem látszik megalapozatlannak, ha a vörös színű, benyomott fogaskerekes díszítésűeket a 12. századnál, a sárgásfehér színű és a testükön széles közökkel bekarcolt vonalasakat a 12. század második felénél nem tartjuk régebbieknek. A zömök fazék alakú, lapos fenekű üstök pedig a 13. századnál nem lehetnek régebbiek. A Nagykesziből származó fazék alakú, átlyukasztott peremű edény előkerülési körülményei azt mutatták, hogy a 15. századnál régebbi időre nem keltezhető. A kemencefenéknek ugyanis a legalsó, a ház építésével egyidejű, a legrégebbi tapasztásrétegéből került elő, amelynek cserepeiből még 5 késő középkori fazekat lehetett összeállítani (11. ábra 3—7.). Mindez arra utal, hogy ezekkel a fazekakkal egyidőben használhatták. Az eddig ismert cserépanyagot áttekintve, fazék alakú, átlyukasztott peremű edényünk formája nagy valószínűséggel a 13—14. századra keltezhető magasabb testű lapos fenekű cserépüstökhöz áll legközelebb.

20 Edényünkön a nyaka-