A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Holl Imre–Parádi Nándor: Nagykeszi középkori falu kutatása

GYEPÜKAJAN 1979 1. ház kemencéjének metszetrajza L'L'.ütíj.jríC^ -mmrmmrmh i | vörösre égett agyag sütöfelület | sárga agyag betapasztott cserépréteg kövekkel lm j 9. ábra. A III. szelvényben feltárt ház kemencéjének É-i és D-i metszetrajza Abb. 9. Schnitt Nord u. West des Ofens des im Profil III freigelegten Hauses színüleg eredetileg sem voltak. Alaprajza, a templomhajónak a toronnyal egyidejű építése arra utal, hogy nem a legrégebbi falusi templomokhoz tartozott. A Balaton-felvidék hasonló alaprajzú, egyenes szentélyzáródású és a hajóval nagyjából egyidejűleg épített tornyú falusi templomaival összehasonlítva s ezek korát figyelembe véve, a nagykeszi templomot a 13. század második negyedére keltezhetjük.

8 A FALU RÉGÉSZETI KUTATÁSA A III. SZELVÉNYBEN FELTART HÁZRÉSZLET A falu egykori építményeinek megkeresésére a templom környékén, a körítöfalon kívül kutatószelvényeket ástunk. Legtöbb eredménnyel a templomtól Ny-ra a III. szelvény kiásása járt. Itt a templom körítőfalától 5 m-re, közvetlenül a gyepes felszín alatt kemencemaradvány került elö. (2. ábra). A kemencét a felszín alatt kövek és a részben rongált, átégett kemencefenék jelezte. Szája a Ny-i oldalán volt; a D-i fele aránylag épségben megmaradt, az É-i felét és a fenék ÉNy-i részét beásás vágta keresztül. A kemencefal alsó része agyagba rakott kövekből épült. A fal maradványaiból, főleg az É-i és K-i oldalon a helyükön maradt kövekből négyzet alaprajzú, 2,5— 2,8 m nagyságú kemencére következtethetünk. Falvastagsága 0,4—0,6 m lehetett. A feneke ovális alaprajzú, átmérője 1,4—1,7 m. A kemencét kétszer is megújították, amelyet a kemencefenék egymásra tapasztott rétegei bizonyítanak, összesen három rétegű volt. Legalul sárga agyagban a kemencealapozás nagyobb kövei és kavicsai feküdtek. Rajta apró kődarabkákkal kevert cserépedény-töredékekből álló vastag réteg húzódott és a közepe táján levő mélyedést is cseréptöredékek töltötték ki. A cseréprétegen a vörösre égett agyagtapasztás a kemencefenék volt. A fölötte levő, középső tapasztásréteg vékonyabb és fokozatos elvékonyodása csak a kemence szájáig terjedt. Ebből jóval kevesebb apró cseréptöredék került elő. A legfelsőben is alul cserépréteg feküdt (kő és kavics alig volt benne), fölötte vörösre átégett agyagtapasztás volt, mely a kemenceszáj előtt ért véget. Éhnél az utolsó megújításnál a kemence száját is újból tapasztották; a fenék sározása ugyanis a száj tapasztásában folytatódott. A kétszer is megújított kemencefenék tapasztásrétege befelé kissé vastagodott, s így a szája és az előtte levő alacsony padka felé enyhén lejtett. (2, 4—9. ábra). 185