A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Kubinyi András: A megyésispánok 1490-ben és Corvin János trónörökösödésének problémái

99. Dl. 45790, 56091. 100. Timon Ákos, Magyar alkotmány- és jogtörténet, hatodik kiadás, Bp. 1919. 577. 101. Engel, 1977. 186. 102. Ozorai Pipo halála után a helyzet amúgy is megváltozott (ld. előző j.) Nincs adat egyelőre más megyék feletti joghatóságra Nagy Ambrus (1476. Zichy Okmánytár XI. k. 191.) és Dengelegi Pongrác János erdélyi vajda temesi ispánsága idején. (1472. Dl. 97345.) Ezzel szemben Szokoli Péter temesi ispán biztosan csanádi ispán is volt. Zichy Okmánytár. X. k. 282. 103. Borovszky Samu, Torontál vármegye, (Magyarország vármegyéi és városai). Bp. é. n. 365, 376. 104. Zsilinszky Mihály, Csongrád vármegye története, I. k. Bp. 1897. 118. — Szilágyi László csongrádi főispán 1478-ban: Reizner János, Szeged város története, IV. k. Szeged, 1900. 76—77. 105. Ld. fenn, 102. j., továbbá (Macedóniaira) Fógel József, II. Lajos udvartartása 1516—1526, Bp. 1917. 37. o. 5. j. 106. Csánki, II. k. 182—183. 107. U. o. I. k. 644. 108. Df. 260282—83, 260285. — Wertner Mór, Hunyad megye legrégibb tisztikara (a XV. század végéig). In: Hunyad megye nemes családjai, szerk. Veres Endre, Déva 1900. 19. 109. Dl. 37673. V. ö. Kubinyi, 1964. 87. 110. 1488: Kövendi Székely Jakab Regede (Radkersburg) és Pettau városok kapitánya, a zagorjei kerület ispánja címmel van Mátyás egy oklevelében említve: Quellen zur Geschichte der Stadt Wien, 1/8. k. Wien 1914. 131 — 132. o. 17654. sz. (Zalai ispánságára ld. fenn, 98. j.) 111. A főispánokra: Csánki, IL к. 384. — Corvin birtokaira: u. o. 375. 112. Ld. fenn, 8. j. 113. 1484-ben főispánok Váradi Péter kalocsai érsek és Várdai Aladár (DL 18954), ill. Várdai Miklós. (Zichy Okmánytár XI. k. 399.) 1485-ben ugyancsak Várdai Miklós (u. o. XII. k. 320.) 114. Kápolnai és Istvánffy együtt Erdély adószedői 1494-ben, Ernuszt Zsigmond püspök kincstartósága idején. Johann Christian von Engel, Geschichte des ungrisclien Reiches und seiner Nebenländern, I. k. Halle. 1797. 38. Ugyanők ugyanakkor az erdélyi sókamrák ispánjai (u. o. 78, 126.), azaz a püspökkincstartó legfontosabb beosztottjai. — Rosályi Kun Jakab pécsi várnagy: 1489. Df. 260135. 1490ben a pécsi püspöki csapatok kapitánya: Schönherr, 1894. 148. — Alispánságukra ld. a következő jegyzetet. 115. 1481-ben Dárói Majos Mihály és Kápolnai Miklós alispánok: Zichy Okmánytár XI. k. 283. — 1485ben Recskéi István, Túri János deák és Rosályi Kun Jakab: u. o. XI. k. 400. — 1490: Kápolnai Miklós és Csalai Márton siklósi várnagy. Df. 260407. — 1492: Kápolnai Miklós, Istvánffy István és Pöki Antal siklósi várnagy. Df. 260407. (Nem az összes adatot idéztük.) Amennyiben Recskéi azonos azzal a Recskéi Istvánnal, aki 1487—1490 között a szomszédos Somogy megye alispánja volt (Dl. 70059, 19294, 19630. és fenn, 89. j.), ez feltételezni engedi, hogy ott nem Korotnai alispánja volt, hanem Ráskaié, és e szerint a siklósi vár révén Baranya is a Ráskai kormányozta megyékhez tartozik. Bármenynyire valószínű ez (valamint Valkó és Arad esetében is), mivel nem biztos, ezt nem állíthatjuk, és a térképen sem jelöltük. A valószínűség tehát az, hogy Baranyában és Somogyban megosztva (Ernuszttal és Korotnai val), Valkóban pedig egyedül Ráskai volt a főispán. 116. Martinus Georgius Kovachich, Supplementum ad vestigia comitiorum apud Hungaros, II. k. Budae 1800. 277—278. 117. Pl. Dl. 65972. 118. Legalábbis 1503-ban a nándorfehérvári vicebán a szerémi alispán: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 12 (1905). 19. 119. Báthori István egy személyben országbíró és erdélyi vajda, (Fügedi, 1970. 60—61) valamint székelyispán. (Pl. Dl. 59680, 83890, Df. 260285, stb.) 120. Adatok 1458—1492: Dl. 15829, 55901, 55926, 55989, 56027, 56097, 56132—33, 56152, 56169, 19742, 71036. Tovább vezethetnénk az oklevelek idézését 1526-ig: csak Báthori a főispán! 121. Világosvár Báthori-birtok: Engel, 1971. 307. 4. jegyzet — Horváth István világosvári várnagy zarándi'főispán (!) 1484: Zichy Okmánytár XI. k. 379. U. ő. 1485-ben és 1487-ben alispán: Dl. 19048, 19272, 19273. — 1491-ben és 1493-ban adat maradt fenn Báthori András főispánságára: Dl. 19742, 71166., míg 1495-ben és 1497-ben újból alispánokra maradt említés: mindkétszer az egyik a már jól ismert Horváth István. Dl. 68456, 94610. 122. Dl. 65119. (1479.) Csánki, I. k. 578. (1488.) 123. Reiszig Ede, Vas vármegye tisztikara a középkorban. Kőszeg 1940. 20. (1489) 124. Schönherr, 1894. 147—151. — Buzlai Fejér megye főispánja 1484-ben. Theiner, II. k. 495. 125. Engel, 1977. passim. 126. U. о. 51. 127. Engel, 1981. 1 —10. Közismert, hogy Kinizsi a temesi ispánság területén teljhatalmúlag kormányzott. Csak egy példa: Szeged városa, amely Csongrád megye, tehát a temesi „tartomány" területén fekszik, az ö birtokába került. Egy II. Ulászló uralkodása elején készült jegyzékben ugyanis a királyi városok felsorolásánál Szeged mellé írták, hogy „Tenet Paulus Kynisy". A „tenet", „tart" kifejezés alatt honor-tipusú birtoklásra gondolunk, Szeged ugyanis sem örök-, sem zálogbirtoka nem volt a délvidéki főkapitánynak, mert halála után örökösödésével kapcsolatban nem fordul elő. Jövedelmét viszont az idézett jegyzék bizonysága szerint ö szedte. Fejérpataky László, II. Ulászló jövedelmeinek jegyzéke, TT/1880/168. 128. Ld. fenn, Ráskaira még Engel, 1971. 292. 6. jegyzet. 129. Pl. Czeczei liptói alispánjai a különben jelentéktelen Kisbistriczi Krempniczki Mátyás (1481—1483, lehet, hogy már 1482-ben Liptóban van Czeczei), majd Párisfalvai (másként Párisházai) István deák voltak. Alexander Huscava, Archív zemianskeho rodu z Okolicného, Bratislava 1943. 134. 135. 138. sz. — Turul 17 (1899) 191, u. o. 9 (1890) 59. 130. Kubinyi, 1973. 15—31. 131. Egervárira Id. Engel, 1971. 310. 34. jegyzet — Degré Alajos, Gergelyfíy András, Valter Ilona, Az egervári vár története, Zalaegerszeg 1965. 10—11. 179