A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Kubinyi András: A megyésispánok 1490-ben és Corvin János trónörökösödésének problémái

KUBINYI ANDRÁS A MEGYÉSISPANSAGOK 1490-BEN ÉS CORVIN JÁNOS TRÓNÖRÖKÖSÖDÉSÉNEK PROBLÉMÁI ADATOK A VESZPRÉMI PÜSPÖK ÖRÖKÖS FÖISPANSAGI JOGA FELFÜGGESZTÉSÉHEZ Közismert, hogy a veszprémi püspökök Veszprém vármegye örökös főispánjai voltak. Ezt a jogukat 1313-ban szerezték, de a XIV. század nagy részében nem tudták gyakorolni. 1392-től élvezik újra ezt a hatáskört egy kivétellel, amikor Vetési Albert püspök halála után 1487-től Kinizsi Pál lett a főispán. A püspök csak Kinizsi halála után, 1495-ben kapta vissza a főispánság felét, ugyanis a másik fele Nagyvázsony új urának, Horváth Márknak birtokába került. Ezt a részt 1496-ban adta vissza a király a püspöknek.

1 Kinizsi főispánságát a három éves széküresedéssel magyarázza az irodalom,

2 arra is lehet gondolni, hogy az 1489-ben kinevezett utód, ifjabb Vitéz János úgyis mint az árulóvá lett idősebb Vitéz János unokaöccse, úgyis mint akinek római követi működése és veszprémi püspöki kinevezése nem mindenben Mátyás intencióinak megfelelő volt,' megbízhatatlannak látszott a király előtt a főispánságra. Ha azonban Mátyásnak a megyei főispánságok betöltésénél gyakorolt politikáját egységben vizsgáljuk, a fenti indok csak másodlagosnak látszik. Két előzetes megjegyzést kell tennünk. Az egyik tulajdonképp negatívum. A rendelkezésünkre álló forrásanyag nem elegendő sem arra, hogy valamennyi megye fő- és alispánjait ismerjük, de még arra sem, hogy a forrásokkal leginkább adatolt megyéknél hiánytalan archontológiai listát állítsunk össze. Ennek ellenére a forrásanyag arra elegendő, hogy egyes korszakokban a föispánságok betöltésénél követett politika tendenciáit megismerhessük. Második előzetes megjegyzésünk már tárgyszerű. Mátyás főispánkinevezési politikája tendenciájában éles változások figyelhetők meg. Tanulmányunkban az uralkodása végén gyakorolt tendenciájával foglalkozunk, és ebből véleményünk szerint tökéletesen levezethető a Veszprém megyével szemben kimutatott eljárás is. Uralkodása első felében szemmel láthatólag arra törekedett Mátyás, hogy a püspököket székvárosuk megyéje örökös főispánjává tegye. Már korábban az volt az esztergomi érsek Esztergomban, a veszprémi püspök Veszprémben, a nyitrai püspök XIV. sz. elejére visszamenő nyitrai örökös főispánsági jogát, amelyet azonban nem tudott mindig gyakorolni, 1468-ban erősítette meg Mátyás. Legutoljára, a Mátyás előtti interregnum zavaros éveiben jutott a győri püspök Győr megye főispánságához, amit kezdeti zavarok után Mátyás alatt is élvezett.

4 Következett Bihar megye, amelyet 1464-ben kapott meg Vitéz János (az idősebb) akkori püspök örökös főispánságként.

5 Legkésőbb 1472-ben már az egri püspök is örökös főispánja Hevesnek.

6 A kalocsai érsek bácsi örökös főispánságát is 1463—1464-re teszik az irodalomban, valószínű azonban, hogy ezt csak a macsói bánnal közösen, vagy a macsói bánság bírói joghatóságának 1478-as megszüntetésétől élvezte. (A macsói bán joghatósága ugyanis addig kiterjedt Bács, Bodrog, Szerem, Valkó, Baranya és részben Tolna megyékre. Ë területen a főispánok maguk a bánok voltak, esetleg képviselőik.

8 Hasonló lehetett a helyzet Baranyában is. 1467-ben Janus Pannonius püspöksége idején a pécsi várnagy az alispán, azaz ura a főispán.

9

) 1473-ban — Ernuszt Zsigmond püspök székfoglalása előtt — a pécsi vár királyi várnagyai a főispánok.

10 Csakhogy ez még nem szüntette meg feltétlenül a macsói bánok jogkörét, mert — legaláb is Janus Pannonius idején — a szokatlanul nagyszámú baranyai alispán között ott voltak a bánok familiárisai is." Bácsot és Baranyát tehát úgy is tekinthetjük, hogy Mátyás a főispáni joghatóság két örökös főispán (a püspök és a macsói bánok) közti megosztásával a nem teljesen megbízható nagyhatalmú bánokkal szemben kívánt ellensúlyt állítani. (A macsói bánság felerészben a század elejétől az Újlaki dinasztia hitbizományának számított, de facto megszüntetését 1478-ban pedig az tette lehetővé, hogy a bánságot apjától, Miklós boszniai királytól öröklő Újlaki Lőrinc herceg még kiskorú volt.

12 (A lényeg azonban az, hogy Mátyás alatt az egyházi örökös főispánságok száma kétszeresükre, négyről nyolcra nőtt. (1478-tól a kalocsai érsek és a pécsi püspök már egyedül gyakorolja az egész megyében a jogkört.) Sokkal súlyosabb következményekkel járt azonban, hogy Mátyás világi örökös főispánságokat is kezdett adományozni. Előzményei persze ennek is voltak. A XIV. sz.-tól kezdve a királyi várak gyakran össze voltak kötve valamely megye főispánságával, amelyeket a királytól ,,

honor"-ként, szolgálati birtokként kapott betöltője.

13 Az I. Lajos halála utáni, valamint a XV. sz. közepi nagy birtokadományozási hullámok idején ezen várak nagy része magántulajdon lett, viszont birtokosaik igényt tartottak a főispáni jogkörre is, amely korábban a várhoz volt kapcsolva. A vár birtoka, és a főispánság továbbra is össze volt egymással kötve, pl. Munkács vára és Bereg megye,

14 de ez nem volt szük169