A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja

8. ábra. A passaui Gizella-sír ásatási metszetrajza. Schmid nyomán. Alul a királyné sírja, fent a XV. századi gótikus kenotáfium, melynek talapzatába foglalták be a XI. századi sírlapot Abb. 8. Die Querschnittszeichnung der Ausgrabung des Passauer Gisela-Grabes nach Schmid. Unten befindet sich das Grab der Königin, oben das gotische Kenotaphium aus dem XV. Jahrhundert, in dessen Sockel die Grabplatte aus dem XI. Jahrhundert eingefaßt ist Antónia von Eiseneck, 1774-ben elhunyt apátnő koporsójára bukkantak, s megállapították, hogy amikor számára sírgödröt ástak, Gizella sírjának falazatát, kissé megrongálták, nyílást bontottak rajta és hevenyészve visszarakták a köveket. Az ásatás során a Gizella-sír északi, hosszanti oldalának a falát lebontva, oldalról tárta fel a sírt Schmid. A feltárás eredménye a következő: A kőből épült kis sírkamrában kb. fele magasságig megülepedett, humuszréteget észlelt, s ,,ezen feküdtek, gondosan összegyűjtve és rendezve, egy csontváz részei a koponyával együtt". A humuszrétegben, — melyet gondosan átvizsgáltak —, „látszólag elszórva, de mégis a csontváz helyzetének megfelelő helyeken — csak három fog volt, a sír fölső végén, közelében néhány bordarészecske, a sír közepén kézfej- és alsókarcsontok és a sír alsó végén két lábujj- és lábfejcsontok". (8. ábra) Sír, ill. a sírkamra alja, ,,a padló a földbe rakott lemezszerű kövekből elég kezdetlegesen" készült. E téglalap alakú síralj, négy oldalán — a sírkamra rajza alapján — kb. 30 cm vastag fal emelkedett, mely ,.bőséges habarcsba rakott gránit törmelékből épült", s ezek belső felülete durván volt vakolva. Ezt a 45—51 cm magas kamrát hasonló kövekből készült, egészen lapos boltozat fedte, mely „középen 60 cm hosszúságban és 30 cm szélességben kb. 4 cm-rel magasabb, mint egyéb részein". A boltozott sírkamra belül 190 cm hosszú, 45 cm széles, 45—51 cm magas; kívül 245 cm hosszú, 90 cm széles. Schmid megállapította, ,,hogy a sír falai fölé hosszában deszkákat raktak, erre földpárnát tettek és csak a fölött falazták a boltozatot". ,,Magában a sírban talált famaradványok, a boltozat vakolatában található deszkalenyomatok tanúskodnak erről a kezdetleges eljárásról". A boltozat felett 3 cm vastag vakolatréteg terül el, melyben a XI. századi sírkőnél valamivel szélesebb lenyomat van, tehát eredetileg erre helyezték a sírlapot. Schmid megfigyelése szerint az 1420 körül emelt gótikus sírépítmény készítésekor valamivel feljebb, mai helyére emelték az eredeti sírlapot és befoglalták a kenotáfium talapzatába, s ekkor faragták le Gizella sírlapjának egyik, hosszanti szegélyét. A feltárás folyamán az is megfigyelhető volt, hogy a sírkamrának nemcsak a nyugati végét bontották meg a már említett 1774. évi szomszédos sír készítésénél, hanem a sírkamra boltozatát a keleti végén is megbontották, de a boltozatköveket csak vakolat nélkül rakták vissza. E jelenség alapján Schmid arra gondol, hogy a gótikus sírépítmény készítésekor megbolygatták a sírkamrát, s miután meggyőződtek a sír valódiságáról, csak azután készítették el a kenotáfiumot, talapzatába építve be a XI. századi sírlapot. Feltehető, hogy e felbontás alkalmával megtalálták azt az ólomtáblát, melyet a kor szokása szerint legtöbb sírban elhelyeztek. Az ilyen tábla az elhunyt személyi adatait tartalmazta, ahogy ez a speyeri dóm császárkriptájának sírjaiban is tapasztalható volt. Ha valóban találtak Gizella sírjában feliratos táblát, mely nyilván nagyon korrodált felületű lehetett, akkor onnan meríthették a Gizellára vonatkozó adatok egy részét, s talán erről olvashatták le a hibás halálozási évszámot. Valószínűleg ezzel magyarázható a valóban téves és helytelen 1095. év. A csontváz maradványait Ferdinand Birkner, a müncheni egyetem embertani professzora 1911. június 26-án vizsgálta meg. Megállapította, hogy a váz nem teljes, mert egyes részei (csigolyák, kéz- és lábcsontok egyes darabjai) hiányoznak, de a meglévők ugyanannak a csontváznak a tartozékai. A közepesen sérült koponya felső nézete „tojásdad idom, aránylag széles homlokívvel", az agykoponya bal fele erősebben fejlett a jobbnál. Elölnézetben aránylag széles homlok, és pofacsontok, az orr mérsékelten keskeny, a szemüregek aránylag nagyok és magasak. A hosszúcsontok mind vékonyak és megnyúltak. Birkner a vizsgálat eredményei alapján a következő megállapításra jutott: ,,A csontváz minden bizonnyal nőé volt. Emellett szól a koponya alakja, a meredek, boltozott homlok, az elmosódó izomtapadási helyek, továbbá a hosszú csontoknak az a tulajdonsága, hogy noha meglehetősen hosszúak, . . . mégis rendkívül gracilisak. ... A test magassága minden bizonnyal meghaladta a 170 cm-t, ami nőnél egyenesen ritkaság . . . Magas korra vall, hogy a koponyavarrások majdnem teljesen egybeforradtak, ... A fogazat rendkívül rossz; a fogak még a halott életében kihullottak ... A csontok beható anatómiai vizsgálata arra az eredményre vezet, hogy a csontváz legalább 60—70 éves, magas növésű, gracilis csontalkatú nőé volt." Schmid a történeti adatok és az embertani vizsgálat eredményei alapján arra a következtetésre jutott, hogy Gizella 1055—1060 körül halhatott 151