A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja

„László király hitveseinek csontjai itt pihennek". A szöveg többi részét már maga Bonfini egészítette ki és úgy magyarázza, hogy a veszprémi székesegyházban egy főpap összegyűjtötte Gizella és Adelheid csontjait. Teljesen önkényes dolog ennek alapján az első királynéra, Gizellára gondolni. Bonfininek ez a nem világos következtetése, magyarázata nem képezheti a Gizella-sír elméletének alapját még lokálpatriotizmusból sem. Nincs valóságtartalma. A Bonfini által említett veszprémi egykori feliratot tehát végleg ki kell iktatnunk a Gizella-bizonyítékok sorából. Bonfininél még meg kell említenünk, hogy az idézett veszprémi feliratról egy szót sem ejt akkor, amikor István király és Gizella királyné élettörténetét tárgyalja, pedig Gizella személyének fontos szerepet juttat, részletesen tárgyalja származását. Elképzelhetetlen, hogy ha valóban létezett volna Gizella-sírkő Veszprémben, azt Bonfini ne ennél a fejezetnél tárgyalta volna!

162 Nem egyértelmű és nem egészen világos fogalmazása a veszprémi helytörténetírásban hamis vágányra terelte a kutatókat. Bonfini állítását nem támasztotta alá a veszprémi püspöki székesegyházban 1907-ben megkezdett nagyarányú felújítás és restaurálás. A belső tér és az altemplom feltárása során, a munkálatokra felügyelő Ádám Iván külön figyelmet fordított a két királyné sírjának esetleges felbukkanására. ,,A történet és a hagyomány azt mondja, hogy két királyné van itt eltemetve, Gizella, Szt. István neje és Adelhaid, Szt. László neje. Hol van azok pora?" ,,Sem gyűrűt, sem keresztet, sem ékszert, sem egyéb értéktárgyat, pénzt vagy korhatározó emléket nem találtunk. Egy nagy és érdekes sötétség és nincs rá válasz." így ír tovább Gizelláról Ádám: ,, . . . a hagyomány szerint itt is halt meg és itt temették el. Síremléke még a XV. században töredékben megvolt a kathedrálisunkban. Elveszett az akkori templom restaurálásában, mert ellenség a XV. században nem dúlta a várost."

163 E fejtegetésben Bonfini munkájára és oklevélre hivatkozik, továbbá az a véleménye, hogy a Gizella-sír maradványai valahol még lappanghatnak a templom padlózata alatt, vagy másodlagosan befalazva. Gizella sírjára tehát a legcsekélyebb kézzelfogható bizonyíték sem került elő. Bonfini korához nagyon közel áll egy másik, sokat vitatott „bizonyíték", az ún. makranci emlékkő, mely az 1510-es években készülhetett Ulászló király uralkodása idején. Sokan ezt tekintik Bonfini adata bizonyítékának. A MAKRANCI EMLÉKKŐ ÉS A XVIII. SZÁZADI IRODALMI VITA VESZPRÉM ÉS PASSAI! KÖRÜL A történeti Magyarország területén, az egykori Abaúj vármegyében, Kassától délnyugatra kb. 15 km-re fekvő Makranc kisközség (ma Szlovákiában van, Moldova nad Bodvou község) temetőjében a templom romjain kívül régóta feküdt egy, sarkain letöredezett kőtábla a kálvinisták temetkező helyén, melyet a templom újraépítésekor, 1760 táján, az oltár közelében, a déli falban elhelyeztek. Ezt a templomot rossz állaga miatt a XIX. század utolsó negyedében lebontották, s templom romjai között hét darabra 2. ábra. Az ún. makranci feliratos emléktábla jelenlegi állapotában a makranci (Moldava na Bodvou) г. k. templomban Abb. 2. Die sogenannte Makrancer Gedenktafel mit Aufschrift in ihrem gegenwärtigen Zustand in der römisch-katholischen Kirche zu Makranc (Moldava nad Bodvou) törve találta meg az emlékkövet Fodor Sándor kanonok, s utána megőrzésre a kassai múzeumba került. A XIX. század végén új templomot építettek Makrancon és a követ visszaszállították Kassáról, s a templom kórusának mellvéd falába építették be. A szakirodalomban évtizedekig nem történt róla említés sem, mígnem 1977-ben Horváth József, veszprémi püspöki könyvtáros a helyszínen tanulmányozta és hírt adott róla.

165 A kb. 140 cm hosszú és 80 cm széles márványlapon a felső mezőben, kör alakú mélyített részben főpapi címer látható: bíboros kalap, melynek szalagjai között egy rózsa van (2. ábra). A márványlap alsó felében reneszánsz, kapitális betűkkel az alábbi, latin nyelvű szöveg olvasható:

166 143