A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)
Gáspár Dorottya: A pápasalamoni kincslelet ládaverete
13. ábra. Medúzafejes médaillon töredéke Abb. 13. Bruchstück des Medaillon von Medusakopf 13. ábra: Az előbbi kettőhöz hasonló médaillon töredéke eredeti szeglyukkal. Aranyozott. 14. ábra: Az előbbiekhez hasonló médaillon töredéke eredeti szeglyukkal. 9 Aranyozott. Nézzük először a medúzafejes medaillonokat, amelyekről minden hasonlóságuk ellenére megállapítható, hogy különböző verőtöveken készültek. Az eltéréseket a következő vonások adják: a homlok különböző magassága, a homlokráncok jelzése (12, 13. ábra) ill. a homlok simasága (11. ábra). Hosszúkás (13. ábra) és gömbölyűbb (12. ábra) szemforma. A haj csomóinak eltérő elrendezése, a kígyófejek más-más magasságú elhelyezése (11/b. és 12/b. képek). Az áll alatt a kígyók farka különböző helyen csomózódik. A medúzafejet körülvevő vésett körök a 13. és 14. ábrák darabján szabályosan, egyébként szabálytalanul futnak. A felsorolt kidolgozásbeli eltérések azonban a medaillonokat nem datálják különböző korra. Keltezésük és rendeltetésük megállapításához a díszpáncélok szolgáltatnak analógiát. Két darabon (11., 12. ábra) nincs szeglyuk, 10 ami azt jelenti, hogy nem lehettek fára felerősítve. A másik kettőn már van, ami viszont nem jelenti azt, hogy feltétlenül ládikára voltak felszögelve. A díszpáncélok között van egy olyan csoport, a medaillonok csoportja (a médaillon megnevezés itt nemcsak a tárgy alakját, hanem a leletcsoport fajtáját is jelenti), amely ugyanilyen eltéréseket mutat: Miltenberg 11 , Bonn 12 , Köln 13 ,valamint egy kisázsiai darab 14 szeglyuk nélküliek. így e négy pápasalamoni bronz a medaillonok közé sorolható. Ezért ezeket a rekonstrukciónál figyelmen kívül hagytuk. A hosszú, szemöldökkel kapcsolódó orr, a viszonylag rövid homlok, a lekerekített áll, a szemgolyó jelzése a II/III. század fordulójára datálják a darabokat. A felsorolt stílusjegyeket megfigyelhetjük a díszpáncélok más fajtáin is, így például a straubingi térdvédőlemez Minerva fején 15 , vagy egy másik bronzrelief Minerva ábrázolásán 16 , arcmaszk arc kidolgozásán 17 , páncéltöredék Minerva fején 18 . Az eddigieket összefoglalva elmondhatjuk tehát, hogy a medúzafejes veretek nem ládikaveretek, koruk pedig a II. és III. század fordulójára tehető. Mely darabok tartoznak tehát ládikához, melyek ládához és azok hogyan rekonstruálhatók? Az ismertetett veretek - a 8. ábrán látható bronz karika kivételével — díszítésük, méretük, lemezvastagságuk alapján jól beleilleszthetők a ládaveretek egy bizonyos típusába. E típust — egyetlen publikált darabjáról — nevezhetjük vajtai típusnak. A vajtai kocsisír ládájáról van ugyanis szó. 19 Hangsúlyozandó, hogy a tárgy, amelyet a bronzveretek díszítettek, nem ládika, hanem láda. A típushoz tartozó darabok közül eddig egyről készült rekonstrukció, amelyet a komarnoi Podunajské Múzeumban őriznek. 20 Az eddig említetteken kívül a típus jellemzője még a nagyméretű, díszesebb fül, amelynek hátoldala laposra vágva ráfekszik a dobozra, a kúpos vagy harang alakú dísz szögfej és a veretek nagy mérete. így például a fülalátétlemez hossza legalább 25 cm, de inkább több. A pápasalamoni együttesből hiányzik a zárborító lemez, a fül, a zár, a kulcs, a sarniros pántok, valamint a fedél oldaléleit és a hátsó éleket erősítő pántok. Ezek közül néhány — a Szerzeményi Naplóból megállapíthatóan — valamikor még megvolt. Itt kell 14. ábra. Medúzafejes médaillon töredéke Abb. 14. Bruchstück des Medaillon von Medusakopf 82
