A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

László Péter: Nympháknak szentelt oltár Kékkútról

1. ábra. Nympha-oltár, Kékkút. Abb. 1 : Nymphenaltar, Kékkút Ebben a tekintetben mint ősforrás, Mommsen már sokat idézett műve, a Corpus Inscriptionum Latinarum szerepel. Th. Mommsen számára, aki soha nem járt Kékkúton, a falu egyetlen lelőhely volt - annyit tudott róla, hogy a Balaton közelségében fekszik és határában gyógyforrás található. Megjegyzi, hogy a római korban látogatott volt ez a hely éppen meleg vizű (!? ) forrása miatt („ . .. cum aquis calidis Kekkutiensibus"), s erre példaként a szóbanforgó oltárkövet említi.

1 * Az említett forrás vize azonban nem meleg, hanem hideg, jórészt kalciumtartalmú ún. kristályvíz, ami ugyan nem zárja ki esetleges népszerűségét, de abban az értelemben, ahogyan Mommsen említi, meleg gyógyfürdőként nem jöhet szóba. Mommsennek a helyismeret hiányából fakadó ezen tévedése érdekes módon Makay Bélánál, jóval később, 1913ban ismét felbukkan:

12 „Kékkúton a hévvizet a rómaiak jól ismerték, azt az utóbbi helyen talált feliratos kő megfejtése által Mommsen is erősíti." Mommsenre hivatkozik Récsey Viktor is beszámolójában:

1 3 „Nemhiába ismerték már a rómaiak a kékkúti savanyúvízforrást, gazdag lelethelye is ez a római időszaknak. Volt itt a Nymphák tiszteletére állított oltárkő is, melyet Mommsen 4133. sz. a. közölt, de ezt már nem találtam ott." Kuzsinszky Bálint 1920-ban ezt írta:

14 „Kékkút határában, azon a helyen, ahol a savanyúvízforrás fakad, a Kővágóörsre vezető út jobb oldalán nincsen semmi római nyom, legalább én nem láttam ilyent. Pedig, hogy már a rómaiak ismerték és használták, a mellett szól, hogy Kékkúton találtak egy olyan oltárkövet, melyet a Nymphák tiszteletére egy nő, Julia Martia állított." Mindezek a szerzők Mommsen idézett művére hivatkoznak, míg a MRT 1 a lelőhely kérdésében elsősorban Récsey Viktor beszámolójára utal.

15 Végeredményben a MRT 1 előtt egyik szerző sem állítja azt, hogy a nevezett oltár valóban a savanyúvízforrásnál került elő, bár megállapításaik ezt az értelmezést sugallták. Félrevezető volt az a tény, hogy ezt az oltárkövet mindig a savanyúvízforrással összefüg gésben említették. Kézenfekvőnek tűnt, hogy ha Kékkúton Nymphák tiszteletéről beszélünk, akkor az csak a savanyúvízforrással kapcsolatban lehetséges. Mommsennek az a tévedése, hogy itt egy melegvizű forrásról tudott, növelte ennek a lelőhelynek a jelentőségét. Ezek után annyi bizonyos csupán, hogy ez a Nympháknak szentelt oltár Kékkútról származik. Természetesen a fenti fejtegetéssel nem bizonyítottuk, hogy ez az emlék adott esetben nem állhatott éppen a 2. ábra. Nympha-oltár, Kékkút. M = 1:10 Abb. 2: Nymphenaltar, Kékkút M = 1:10 74