A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Bácskay Erzsébet–Vörös István: Újabb ásatások a Sümeg-mogyorósdombi őskori kovabányában

JEGYZETEK 1. „a Bevezetés, az Eszközként felhasznált kavicsok, az Agancsszer számok és A bánya kora c. rész Bácskay E., A Sümeg-mogyorósdombi kovabánya állatcsontleleteinek archeozoológiai vizsgálata c. rész Vörös I. műve." 2. A lelőhely topográfiájáról VÉRTES 1964,187-190, Abb 1-2., 1969, FÜLÖP 1971. 1975. 3. BÁCSKAY 1978. 4. VERTES 1964,190. 5. A leletanyag a MÁFI gyűjteményében van. 6. Legnagyobb mélység. 7. Minden esetben a gímszarvas (Cervus elaphus L.) agancsáról van szó. 8. Ahol az eszközök rendeltetése nincs feltüntetve, ott azt megfelelő morfológiai jellegek, használati nyomok hiányában nem lehet megállapítani (lehet félkész ill. még fel nem használt szerszám is). 9 BÁCSKAY op. cit. 389-391. 10. VÉRTES 1964, 189-190., Abb. 3-, 193-194., Abb. 1., 6-7. 11. VÉRTES op. cit., Abb. 3., 197. 12. VÉRTES op. cit. 196-197., Abb. 1., 3., 13., 14. 13. Krolopp Endre (MÁFI) meghatározása szerint az előkerült fajok legalább cserjés-bokros, illetve ilyen mértékben növényzettel fedett területre utalnak. (Az Aegopinella legalább bokros területet igényel, a Daudebardia elsősorban erdei, rejtett életmódot folytató, kövek és elhullott lomb alá behúzódó faj, amely sziklaüregekben és barlangokban is gyakori. A Bradybaena nedvességigényes, vízközelséget vagy növényzettel dúsan benőtt, a nedvességet, párát hosszabb ideig megőrző környezetet jelez). Ennek alapján megállapítható, hogy a területen egykor a mainál gazdagabb növényzet volt, a mainál valószínűleg csapadékosabb klímával. A növényzettel való fedettség a bányászatot is befolyásolhatta, különösen a tűzkőtartalmú rétegek észlelését és a felszínközeli fejtést. 14. VÉRTES op. cit. 204. 15. A kavicsok anyagának meghatározásáért köszönetet mondok Ravasz Csabának, Jámbor Áronnak és Edelén yi Emőkének (MÁFI) 16. Az őskori kovabányában talált mészkőkavicsok szerepe vitatott. Nem mindenütt kerülnek elő, de néha jelentős mennyiségben találhatók, pl. a ryckholti kovabányában, ahol jóval több - általában szabályos gömb alakú - mészkőkavics volt, mint kvarcit-kavics, de dél-angliai bányákból is elég szép számban ismertek. Magyarországon Sümegen kívül aTa ta -kálváriadombi kovabányából is elég sok került elő. J. H. Willems szerint (1975) a rycholt-i mészkőkavicsokat - ellentétben a keményebb kőzetből levőkkel - nem ütőeszközként használták, hanem már csak az eszközkészítés későbbi fázisában volt szerepük. Mások szerint viszont valódi ütőkövek voltak. A tatai példányok funkciója sem tisztázható egyértelműen - elsősorban használati nyomok híján (Fülöp J. 1973). Bonyolítja a problémát, hogy pl. a ryckholti és a tatai kavicsoknak csaknem mindegyike, az angliaiaknak pedig egy része átkovásodott mészkő, ami azt jelenti, hogy a „közönséges" mészkőnél jóval keményebbek, tehát elvileg ütőkövek is lehettek. A sümegi mészkőkavicsok nem kovásodtak át, legfeljebb néhány példányon található vékony kovás kéreg. Emellett a rajtuk talált használati nyomok alapján valószínű, hogy a kisebbeket a kovadarabokon levő mészmárga eltávolítására használták, míg a nagyobb, gömb alakú példányoknak valamilyen más, speciális rendeltetésük lehetett - ezt nagyság szerinti elkülönülésük is alátámasztja. Mindenesetre ma már általános vélemény, hogy mészkőkavicsok jelenléte az őskori kovabányákban nem véletlen, s valószínűleg többet használtak fel belőlük, mint ahogy azt korábban feltételezték (a II. Nemzetközi Tűzkő Szimpóziumon J. H. Willems előadása után tartott vita szóbeli megállapításai). 17. JAHN 1960. 18. VÉRTES 1964, 1969. 19. VÉRTES 1964, 205. 20. ibid. - A bányavágatok kitöltését képező meddőben a mészmárgatörmelék mellett általában elég sok tűzkőtörmelék is volt. Ezeknek csak egy része keletkezhetett a fejtés során - kisebb része a helyszíni feldarabolás maradéka lehet. Az apró, néha pengeszerű, gyakran bulbusos szilánkok viszont a mészmárgadarabok vagy még inkább a mészkéreg eltávolítása során válhattak le. 21. SANDARS 1910, VÉRTES 1964, BAUER -SPITZENBERGER 1970. 22. in. VÉRTES op. cit. 201. 23. VÉRTES op. cit. T. XV. 3-4. 24. GURINA 1976. 61. 25. SANDARS ibid. 26. CLARK 1952. 27. BAUER-SPITZENBERGER ibid. 28. VÉRTES op. cit. 199. 29. SANDARS op. cit. T. XVII. 4. 30. VÉRTES op. cit. T. XVII. 2-3. 31. FÜLÖP 1973, T. III. 4. 32. SANDARS 1910 33. VÉRTES op. cit. 201. 34. GURINA op. cit. 1976. R. 27. 3., vagy R. 28. 1. - PI. egy, a MÁFI gyűjteményében levő agancsszerszám koronaágán is, amely a Hárskút-édesvízmajorj kis kovafejtőműhelyből került elő. (Egy másik hárskúti agancson a száron található). 35. GURINA op. cit. 36. FÜLÖP op. cit. T. 1.3. 37. VÉRTES op. cit. 200-201. A lyukakat általában valóban vésték, szerintünk azonban néhány esetben valódi átfúrás is valószínű. 38. VÉRTES op. cit. 200. Újabban - elsősorban NyugatEurópában - a bányákban felhasznált agancsok funkciójának - részben kísérletekre alapozott - átértékelés folyik. Az agancsok korábban elsődlegesnek tartott feszítőemelő szerepével szemben azok „kaparó" jellegét hangsúlyozzák [pl. P. J. Felder és C. de Sieveking szóbeli közlései a III. Nemzetközi Tűzkő Szimpóziumon (1979)]. Ez azonban az ottani bányák mészkövének kemény, de porló anyagához alkalmazott felhasználás, esetünkre nem alkalmazható. 39. VÉRTES op. cit. 211. 40. FÜLÖP op. cit. T. XVIII. 5. 41. A 123. oldalon 42. VÉRTES 1964. 43. VÉRTES op. cit. 211, ahol a faunalistában a ló nem szerepel. 46