A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)
Bácskay Erzsébet–Vörös István: Újabb ásatások a Sümeg-mogyorósdombi őskori kovabányában
35. ábra. Egy ágú feszítőék Fig. 35. One-armed stretching wedge ségének is volt szerepe, de elsősorban az lehet a magyarázata, hogy mivel a sümegi kovabányában eszközkészítő tevékenységre, műhelyekre utaló nyomok eddig nincsenek, a kézbeillő méretű kavicsokkal — mint ahogy azt Vértes László megállapította, 1 9 valószínűleg az agancseszközökkel már kifeszegetett mészmárgadarabok felaprózása történt, majd ezekből a kovadarabok kiválasztása, a nagyobbak feldarabolása — és nem az előzetes megmunkálás. A tojásdad, téglatest alakú kavicsokon a sok különféle szilánklepattanás ezeknek a tevékenységeknek nyoma lehet. Általában a kavicsok mindkét végével ütöttek, a szilánklepattanások révén keletkezett éles peremű felületeket pedig — amelyek a chopper-ek, ül. chopping-tool-ok munkafelületeire emlékeztetnek — azoknak a tojásdad alakú kavicsoknak az éleivel együtt, amelyeket szándékosan törtek ketté (20. ábra - 88. számú tárgy) felhasználták finomabb munkára is, feltehetően arra, hogy a kisebbnagyobb kovadarabokról a kisebb mészmárgadarabokat vagy a mészkérget leverjék/lefeszegessék (Vértes L. 1964. p. 205.) 20 . Ez utóbbi kettős funkciót tételezhetjük fel a diszkosz alakú kavicsokról is, körvonalaik metén a szilánklepattanások révén — és itt jóval nagyobb arányú lehet a szándékos lepattintás, mint a tojásdad, téglatest alakúaknái - ilyen munka végzésére nagyon alkalmas élek keletkeztek. Ezek intenzív használatát mutatja a sok erős roncsolódásnyom. A kvarcit-kavicsok egy kis részének kortexén félkör alakú és kör alakú ütésnyomok észlelhetők. Ezek csak részben adódhatnak a kavicsnak „ütőkőként" (kalapácsként) való használatából, ugyanis keletkezhetnek akkor is, ha a kavicsot pl. ékként — tehát éppen ellentétesen — használják. (Különösen jól látható ez a 12. ábra — 29. számú kavicson). A kavicsok mintegy felén — ahol az ütésnyomok szilánklepattanásokkal szemben vannak — talán a bipoláris technika bizonyos nyomait láthatjuk, azonban a lepattanások szándékos volta ma már nem bizonyítható minden példányon, s az, hogy a többi kavicsnál a félkör és kör alakú nyomok közvetlenül a lepattanások mellett voltak, inkább arra utal, hogy a szilánkok a fokozottabb igénybevétel következtében váltak le a kavicsról. (A valóságban jóval több lehetett az ilyen ütögetésnyom, ugyanis egyrészt csak sötétebb színű kavicsokon azonosíthatók egyértelműen, másrészt a roncsolódásnyomok egy részéről is fel lehet tételezni, hogy a kortex tartós, bár nem nagyon erős ütögetés okozta sérüléséből keletkeztek.) Néhány tojásdad, téglatest alakú kavicsnak rendszerint a kiszélesedő, néha lapos végén a már roncsolt felület további erős használata figyelhető meg. Bizonyára nem véletlen, hogy ezek a kavicsok elsősorban téglatest alakúak — néhányuknál az ütésnyom a kavics oldalára is kiterjed — s ha tojásdad alakúak is, megközelítik a hengeres formát — legalábbis azok, amelyeken nagyon erősek ezek a nyomok. így ezekről a kavicsokról feltételezhető, hogy pl. kőékek beverésére használták őket. Meg kell még említeni azt a néhány, nagyjából téglatest alakú, ill. háromszög alakú kavicsot, amelyeken csúcsszerű kiálló részek vannak. Ezeken a csúcsokon is előfordult kopásnyom, még akkor is, ha a kavicson egyébként másutt nincsenek használati nyomok. Valószínűleg ezekkel is a finomabb ütogetést, a mészkődaraboknak vagy -kéregnek a kovadarabokról való eltávolítását végezték. A kavicsok közül ki kell emelni néhányat, amelyek speciális munkavégzésre lehettek alkalmasak. Ezek a következők: Egy feltűnően nagy (21 x 10 cm), többé-kevésbé henger alakú kvarcit-kavics, egyik végén erős roncsolódással és másik végén szilánklepattanással. Valódi ütőkő volt, lelőhelye az É 6/1 /IV. gödör (14. ábra 43. számú tárgy). 34
